Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐭𝐢𝐳𝐞𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

- Mert tudom, hogy mi lesz ennek a vége és én nem egy játék vagyok akit ha megunsz eldobhatsz. – mondtam szögegyenesen a szemébe.

- Nem akarlak eldobni. Bízz már bennem! – emelte feljebb a hangját és a pultra csapott, hirtelen az emelet felé kaptuk a tekintetünket, és néztük, hogy lejött- e valaki a zajra. Szerencsénkre nem.

Kínosan felnevettem és felvettem vele a szemkontaktust.
– Szerinted bíznom kéne benned? Ezt te se gondoltad komolyan. Úristen! – túrtam bele kínosan a hajamba.

- Igen! – szemei csak úgy szórták a szikrákat.

- Nem fogod összetörni a szívem! – emeltem fel fenyegetően az ujjam.

- Ó, az Istenit már! – fogott meg derekamnál, magához húzott és ajkait enyémre tapasztotta. Rögtön viszonoztam, kezeivel átölelte derekamat és szorosan magához húzott, én pedig átkulcsoltam kezeim nyaka körül. Levegőhiányában elváltunk, és lihegve egymás szemébe néztünk. Nagyot nyeltem és hátat fordítottam neki.

- Ne tarts fel ha nem akarsz éhezni.

Felkuncogott, odahajolt a nyakamhoz és belepuszilt. Beleborzongtam az érzésbe.
– Fent várlak. – simította végig kezeit derekamon és már el is tűnt.

Levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra és csak azon gondolkodtam, ahogy magához rántott. Milyen filmbeillő. Gyorsan összedobtam két- két szendvicset és felbattyogtam velük a lépcsőn. Halkan benyitottam a szobájába és egyből felém kapta tekintetét. Csak elmosolyodott és felült az ágyon. Lehuppantam mellé, tányérját felé nyújtottam a két szerencsétlen szendviccsel. Már szólalt volna meg, de beelőztem.

- Ha egy szót is mersz szólni arról ahogy kinéz én az égre esküszöm, hogy kihajítalak az ablakon. – feleltem pislogás nélkül.

Halkan felnevetett és hevesen megrázta a fejét.

Szó nélkül megettük őket, ő összerakta a tányérokat és az éjjeli szekrényre rakta őket azzal az indokkal, hogy majd holnap leviszi.

- Hát jólvan, akkor én megyek. Álltam fel és sétáltam volna oda az ajtóhoz.

- Várj! Sofia! Nem aludnál ma itt velem? – rágcsálta folyamatosan ajkait, és bociszemmel figyelt engem.

Nagy levegőt véve visszavonszoltam magam az ágyhoz és mellé feküdtem, pont vele szembe. Perverzen elmosolyodott mire én csak megforgattam a szemem és hátat fordítottam neki. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát és már le is hunytam a szemem.

- Jóéjszakát! – hallottam meg álmos hangját.

- Jóéjt! – feleltem és hallottam ahogy megreccsent az ágy jelezve azzal, hogy megmozdult. Erős kezét átemelte derekamon így magához szorított. Belepuszilt a hajamba amire akaratlanul is elmosolyodtam és már el is nyomott az álom.

Reggel ugyan úgy feküdtünk, sőt szerintem az éjszaka még közelebb is húzott magához. Próbáltam kiszedni magam a szorításából kevés sikerrel. De komolyan úgy szorított magához mintha az élete múlna rajta ha elengedne. Beletörődve, hogy innen én egy ideig még nem fogok kiszabadulni visszahelyeztem a fejem a párnára és próbáltam visszaaludni. Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Ó, ne. Anya nem talált a szobámba. Meglepődötten vette a levegőt és csak annyit mondott:
– Na, már ő is bepasizott – ezzel ki is lépett.

Megfordultam a másik irányba és csak néztem a fiút, elkezdtem simogatni az arcát mire elmosolyodott.

- Ennyire jól nézek ki? – nyitotta ki lassan a szemeit

- Erre válaszolnom kéne? – suttogtam elé.

- Nem, ezt tudom én is magamról. – hajolt közel hozzám és egy reggeli csókot lehet ajkaimra. Miután eltávolodtunk csak néztünk egymás szemébe. – Semmi kedvem nincs hazamenni. – tűrte el egyik kósza hajszálam.

- Akkor maradj.

- Maradnék, de anyámékra kell figyelnem – felelte mire nekem összeszorult a szívem a gondolattól is, hogy mik fognak ott történni. Megsimítottam arcát és megnyugtattam.

-Hívj ha baj van. Kérlek. Tudni akarom, hogy jól vagy- e. Ha kell akkor találkozzunk.

- A helyünkön? – kérdezte mosollyal az arcán mire elgondolkodtam, hogy milyen ''helyünk" van nekünk aztán leesett. Ahol tegnap összefutottunk.

- A helyünkön. – szóval már helyünk is van.

- Rendben, mindenképp hívlak, hogy mi a helyzet. – nyomott egy puszit homlokomra és felült az ágy szélére. Egy ideig ott ült és nagyon feszültnek tűnt.

- Hé! - ültem mellé és megsimítottam a hátát. – Nem lesz semmi baj. – megfeszült izmait elengedte és felém fordult.

- Oké. – fújta ki szaggatottan a levegőt, de a következőre nem voltam felkészülve. – Nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer képes lesz így lenyugtatni. – nézett mélyen a szemeimbe – De neked nagy hatalmad van fölöttem és ez az őrületbe kerget - óvatosan az ágyra döntött majd felém kerekedett – Milyen játékot üzöl velem? – tapadt ajkaimra mire egy halk nyögés hagyta el a számat. Ajkait erősen nyomta az enyémhez így beletúrtam a hajába mire belemordult csókunkba. Hosszú idő után elváltunk és ajkai teljesen fel voltak dagadva. – Megbolondulok tőled – simított végig kulcscsontomon és apró puszit lehelt oda. Megfogtam arcát, visszahúztam egy szoros ölelésre, csak arra nem számítottam, hogy teljes testével rám fog feküdni.

- Jó azért nem vagy ám olyan könnyű – próbáltam magamról leszedni, felállt majd kezemet megfogva magával rántott. Leszaladtunk a lépcsőn, elköszönt a húgomtól majd odalépett anyukámhoz.

- Hazel! – szólt oda a nőnek aki sűrgött forgott a konyhában. – Én csak... Szóval ha a lányod nem lenne... És te is... Meg hát... Szóval annyi, hogy köszönöm. – a nő meg se tudott szólalni, elérzékenyülten odament a fiúhoz és megölelgette.

Leszaladtunk a lépcsőn majd a kapuba kiérve megöleltem. Furcsa érzés kerített hatalmába, összeszorult a mellkasom mert nem voltam képes elengedni. Észrevette, hogy bámulok egy bizonyos pontba majd kezei közé fogta a fejem.

- Sofia. Most ne velem foglalkozz. Megleszek. – aprót bólintottam, majd kibújtattam magam kezei közül és mentem volna a kapu irányába. – Ezt te se gondoltad komolyan – ragadta meg a karom és visszahúzott magához majd egy hosszú csókot nyomott a számra.

Kuncogva engedtem el, egy kis ideig még néztem aztán vissza akartam menni a házba mikor felnéztem az ablakba és egy alakot láttam ott. Anya.
Beléptem az ajtón és rögtön letámadott. Szemei csak úgy csillogtak az örömtől.

- Mi történt az éjjel?

- Mi történt volna? – játszottam a hülyét.

- Jajj, ne kerülgesd a témát. Láttalak titeket reggel a endégszobában. – vett fel egy önelégült mosolyt.

Húúhaa! Egyre melegebb van itt, ti is érzitek? Vajon Joshua meddig fogja kezei közt tartani a lányt?