Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐞𝐭𝐯𝐞𝐧𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤

- Mondom kapd össze magad. - nézett rám rezzenéstelen arccal én pedig szót fogadva visszavonszoltam magam a szobámba.

Azt a pár órát próbáltuk hasznosan tölteni, hogy minél gyorsabban menjen az idő és el kezdhessünk készülődni.
Rajtam egy világoskék, szakadt farmer és egy szürkén csillogó felső feszült, a fiúk meg összeöltöztek. Fekete ing, szürke, csillogós öltönymellénnyel és szintén szürke, csillogós farmer. Lehet kicsit túlöltöztünk, de kit izgat úgyis mindenki kifutóra öltözik.
- Menjünk mááár! - toporzékolt Felix az ajtóban és egyik lábáról a másikra ugrált.
- Várjál már hadd kössem fel a hajam. - idegeskedtem a tükör előtt, mert sehogy se jött össze az a haj, amit elképzeltem. - Jó leszarom, így marad. - dobtam el a hajcsatot és engedtem, hogy a dús hajam hátamra hulljon. - Esküszöm, egyszer fogom magam és levágom nullással.
- Mennyi bajotok van. - támasztotta Joaquin a falat és szemei már majdnem lecsukódtak.
- Nehogy aztán átaludd az új évet. - bokszoltam hasába, amitől kissé összegörnyedt. Csak álmos tekintettel nézett és az ajtó felé indult.
- Úgy bebaszok, hogy még másodikán se kelek fel. - ismertette velünk terveit, mi meg Felix- szel csak összenéztünk és el kezdtünk nevetni.
- Te hülye vagy. - sietett utána a fiú és összeborzolta a haját. Mosolyogva figyeltem őket és becsukva magam mögött az ajtót beszívtam a tél fagyos illatát. Szagát. Hát igen, ez már nem narancs és fahéj, hanem latyakos hó finom aromái. De legalább esett a hó! Tavaly nem nagyon kaptunk belőle, de idén annyi esett, hogy a közlekedést is megbénította. Összébb húztam a kabátom mikor egy nagy csattanást hallottam. Azonnal felkaptam a fejem és Felix- et láttam, hogy a koszos, havas úton eltereült Joaquin pedig a térdén támaszkodva, rázkodó vállakkal próbál levegőhöz jutni.
- Ti mi a fenét csináltok? - sétáltam ki a kapun és közelebb érve annyit láttam, hogy mindkettő fiú vörös fejjel, könnyes szemekkel néztek rám. - Fú, de szerencsétlenek vagytok. - segítettem fel Felix- et (egyedül, míg Joaquin kiszórakozta magát) és segítettem lekotorni róla a barna havat.
- És még nem is ittál. - törölgette a szemét Joaquin és próbált kiegyenesedni.
- Na majd most. - vett ki a zsebéből egy féldecist és egy mozdulattal meghúzta. Pislogva figyeltem, ahogy Joaquin is kivett egyet a sajátjától és júízűen elfogyasztotta.
- Azt az alkoholos pofátokat. - fordultam meg és indultam meg a... nem tudom pontosan kihez is, de a címe megvan.
- Figyeld már menekül. - hallottam, ahogy sutyorognak mögöttem aztán elhalkultak. Sejtve, hogy valamire készülnek megfordultam aztán valaki hirtelen elkapott és vállára dobott majd nagyokat pattogva cipelt végig az úton.
- Tegyél már le. - csapkodtam a hátát és közben begörcsölt az arcom a sok nevetéstől.
- Ja, majd egyszer biztos.
- Joaquin szólj már rá. - néztem fel a fiúra, és kezemmel a kétlábon járó taxim hátán támaszkodtam. Joaquin csak röhögött ám mellete még Felix is. Kikerekedett szemekkel néztem le a cipelőm lábaira, ugyanis ha nem Joaquin, nem is Felix akkor mégis ki az Isten cipel engem? Pár pilantással később letett a földre és szembetaláltam magam vele.
- Azért nem kellett volna csapkodni. - lökött rajtam egyet a homlokomnál.
- Aron, néha annyira elhajítanálak valahova messze. - röhögtem a képébe és üdvözlés képpen átöleltem.
- Kössz. - nevetett és összeborzolta a hajam.
- Nemár, így is szenvedtem vele. - löktem alrébb a kezét és ujjamat fésüként használtam.

Az odafele út igen hangosan telt, mert a fiúk korán ünnepeltek és sorba húzták le a féldeciseket én meg nem győztem törölni a könnyeimet a nevetéstől.
- Megjöttünk srákok! - nyitottak be a fiúk a félig tele lévő házba, ahol a többiek hatalmas zsivajjal üdvözölték őket. Hát akkor már csak pár óra van vissza.
- Sofia! - hasított a fülembe egy vékony hang, amire egyből hátrakaptam a fejem. Avery állt velem szemben, fülig érő mosollyal mellette pedig Darren támasztotta a falat, összefont karral és halvány mosollyal nézte a vöröske minden mozdulatát. Hű, kicsit beleesett a csajba.
- Helóka. - léptem oda hozzájuk Darren pedig összeborzolta a hajam köszönés képpen és a fiúkhoz lépett. - Esküszöm ma valakinek eltöröm a kezét. - lapítottam le újra a hajam és nagyot fújtatva Avery- re néztem. Csak rámosolyogtam ő pedig elnevette magát. Szuper, hajam se áll jól, akkor most szépen felbaktatok a fürdőbe és helyreteszem magam. Végülis direkt úgy akartam eljönni otthonról, hogy épségben van a kinézetem. Egye fene. Feltrappoltam a lépcsőn és megkerestem a fürdőszobát. Épp nyitok be mikor Joshua- t pillantom meg a tükör előtt állva, telefonjába mélyedve, majd mikor hallotta, hogy nyílt az ajtó felkapta a fejét.
- Jesszusom. - mondtam, amint beléptem és azzal a lendülettel ki is a fürdőből. Bekötött szemmel fogok mostantól járni. - Jó, leszarom. Úgyis össze fogom kócolni a hajam az este végére. - indultam utamnak mikor ajtó nyitódást hallottam. Azonnal megtorpantam és ijedten néztem magam elé. Tudtam, hogy milyen beszélgetés fog megint lezajlani, de nem tudtam elmenni. Földbe gyökereztek a lábaim.
- Sofia... - szólított meg a jól ismert hang.