Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐧𝐤𝐞𝐭𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

Néha azért egy filmben érzem magam, mert mikor az üveg majdnem földetért egy kéz hirtelen alányúlt ezzel megakadályozva, hogy az ital a földön kössön ki.

Felnéztem a kéz tulajdonosára és a jól megszokott smaragdzöld szempár nézett rám vissza. Teljesen elkalandoztam és arra lettem figyelmes, hogy valaki lóbálja előttem a kezét.
- Hahó?
- Mmmh? – kezdtem el nagyokat pislogni.
- Már kétszer kérdeztelek. Segítsek cipekedni?
- Ja! Őőő. Nem kell. Igen, nem kell. Nem, megleszek. – vicsorogtam elé. Furán végignézve rajtam megvakarta tarkóját és száraz torkát megköszörülte.
- Khm. Figyelj. Segítek ha kell-
- Nem. – vágtam mondandója közé.
- Sofi... Tudom, hogy neheztelsz rám, és megértem, de hagyd, hogy jóvátegyem. Hadd segítsek nek-
- Joshua. Nem. Melyik részét nem értetted a 'nem' szónak?
- De én csak segít-
- Nem. Kell. A segítséged. Nem akarom, hogy segíts nekem. Soha többet. Te éld a saját életed, én élem az enyém. – tettem egy lépést felé így pár centi választott csak el az arcától. - Tudtommal most elég jól elvagytok Vic-kel, tegyél is érte, hogy jól alakuljon. Te és én. Már nincs többé. Van egy közös feladatunk. Megcsináljuk, és többé nem akarom, hogy közünk legyen egymáshoz. – hagytam abba a mondandóm és felválltva néztem a szemeibe.
- Ezt akarod? – szemeiben felpattant egyfajta parázs, amit egy hatalmas láng követett. Csak úgy szórta felém a szikrákat. – Legyen. Ahogy akarod. – lépett el tőlem majd kezembe nyomta a boros üveget és megkerülve leszaladt a lépcsőn.
Mérgelődve indultam a hosszú folyosó végén található utolsó szobába és megtorpantam az ajtóban. Joaquin már a teraszon volt és érkezésemre felém fordult. Csak lefagyva álltam és az előbb elhangzott szavak ismétlődtek a fejemben. Nem! Nem fogok összetörni, egy könnyecseppet sem érdemel meg ez a fiú... Na jó. Talán ez nem az én napom. Összeszorítva szemeimet lassan leereszkedtem a földre, mindent kiborult a kezemből, szőnyegnek hála az üveg bor, amint földet ért nem törött szét hanem gurult el amíg meg nem állította azt az ágy lába.
- Sofi! – rohant oda és gyorsan letérdelt elém. – Hé! Sofi! Sofia! Nézzél rám. – csapkodta meg kicsit az arcom, hogy visszazökkentsen a valóságba. – Mi történt? Hallod? Mi történt.
- Ez a fiú. Megalázott az egész suli előtt. Elhitette, hogy csak én vagyok. Én meg vakon belesétáltam a gödrébe. Mhmm. – nevettem fel betegesen és felállva letöröltem a könnyemet. – Belőlem aztán nem csinál bohócot. – felszedtem mindent a földröl, leraktam a kis asztalra és az asztal mögötti tükrön keresztül a fiúra néztem. – Kezdődhet a buli. – mosolyogtam rá magabiztosan mire ő egy büszke mosolyt küldött vissza. Gyorsan a kistáskámért nyúltam, nedves törlőkendővel letöröltem minden sminkem majd a táskám mélyebb zsebeibe nyúltam. Előkotortam egy vizálló szempillaspirált, amitől a pilláim még dúsabbak és hosszabbak is lettek, kicsit vadabbra fésültem a szemöldököm majd a szobában lévő szekrényhez léptem. – Na most ugrik a majom a vízbe. – elhúztam az ajtót és mekkora szerencsém van. Akasztón volt pár ruha én pedig átfutva, azokat a szemeimmel gyorsan lekaptam kettőt és a tükörbe néztem majd egyiket aztán a másikat helyezgettem magam elé. – Szerinted melyik legyen?
- Sofia. Mégis mit tervezel? – jött felém csípőre tett kézzel.
- Hogy érted?
- Hát... – vakargatta a tarkóját és érdeklődve nézett rám.
- Csak bulizni akarok. Jól érezni magam.
Csak rámmosolygott és ennyit mondott.
– A csillogós. – önelégült mosollyal raktam vissza a másik ruhát, mintha tudtam volna, hogy a szürke csillogósat fogja választani. Elkezdtem levenni a pólóm mikor Joaquin ösztönösen elfordult.
- Nem gondolod, hogy a meleg legjobb barátom előtt fogok szégyenlősködni? – nevettem felé és rádobtam a felsőmet.
- Jó, csak próbáltam udvarias lenni. – röhögött rám mikor visszafordult.
- Te nem veszel át valami mást? – kérdezősködtem miközben a nadrágomból próbáltam kiugrálni.
- Lássuk csak. – lépett oda a szekrényhez és a fiúsabb részlegen nézelődött. Hamar keze közé kapott fekete és egy fehér inget. Elfordultunk egymástól majd a saját ruháinkat próbáltuk felküszködni magunkra. – Én kész vagyok.
- Fordulj. – tökéletesen egyszerre szembefordultunk egymással. Félig betűrt, félig kigombolt ingje csak még vonzóbbá tette ezt a fiút és azt hittem helyben elolvadok. – El is bújhatok melletted. – mosolyogtam rá és beálltam a tükör elé. Testemhez simuló szoknya és a kis top tökéletesen kimutatta testem minden pontját. Kistáskámból kivettem még egy szájfényt és gyorsan felkentem a számra. – Annyira spontán jött ez az ötlet. – nevettem felé miré ő mosolyogva megforgatta a szemeit és magához húzott egy ölelésre.
- Mehetünk? – tette kezeit a kilincsre és visszapillantott rám.
- Biztos jó ötlet ez? Ahj. Nem is tudom mit csinálok, ez nem én vagyok. Viccet csinálok magamból. – ültem le az ágy szélére a fejemet fogva és lábam folyamatosan, megállás nélkül járt.
- Most akarsz visszalépni? Mikor végre meg tudnád mutatni annak az idiótának, hogy mit veszített? Kapcsolódj ki, ne érdekeljen más milyen ferdén néz rád, gyere le velem és bulizzunk.