Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐫𝐦𝐢𝐦𝐜𝐡𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

- Azért se, amit mondtál. Féltelek és rohadtul nem akarom, hogy ba- nem tudtam befejezni mert egyik kezével magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

Felmerült bennem az a kérdés, hogy viszonozzam- e, de a hang a fejemben azt mondta: ''Csináld!" Így ledobva a táskám csak arcára helyeztem a kezeim és közelebb húztam magamhoz. Újra érezni akartam. Azt akartam, hogy újra az enyém legyen és csak az enyém senki másé. Aztán megszólalt egy másik hang a fejemben, hogy ezt nem kéne, de nem figyeltem rá ezért az agyam automatikusan előszedte a péntek esti emlékképeket én pedig, amilyen gyorsan csak lehetett elszakadtam tőle. – Ez... Ezt nem. Ezt nem kellett volna. – nyúltam oda a számhoz és töröltem le egy kis nyálfoltot.
- Miért? – jött közelebb ezáltal sarokba szorítva engem.
- Te is tudod miért Joshua.
- Oké, sajnálom. – engedett ki.
- De azért azt tudod, hogy még maradhatunk barátok és bármikor számíthatsz rám. – öleltem meg a semmiből és ő is átkarolt izmos karjaival.
- Tudom... - puszilt bele a hajamba mire én akaratlanul elmosolyodtam és melegség járta át a testem. Pillanatunkat a jelző csengő szakította félbe én meg gyorsan elszakadtam tőle.
- Majd még találkozunk, szia. – adtam neki egy puszit csak az kicsit közel sikerült a szájához így súrolta azt. Elhajolva tőle csak azt láttam, hogy próbál nem mosolyogni én meg eltűrve egy tincset kisiettem a szertárból.
- Na mi van? Meg is volt a békülős szex? – szólt hozzám az egyik tizenkettedikes én meg felmutatva a mutatóujjam hátat fordítottam neki és sietős léptekkel felsiettem a lépcsőn.
- Elnézést tanárúr! Bocs- léptem be a terembe, de senki nem volt ott csak Joaquin, aki ült a padunk tetején és telefonozott.
- Nem jön ma tanár, többiek meg elmentek valahova, büfébe, cigizni vagy akárhova.
- Oh, értem. Te miért nem mentél velük? – ácsorogtam még mindig az ajtóban.
- Hát minek? – nevetett fel. – csak veled vagyok jóba az osztályban, csak veled vagyok hajlandó elmenni bárhova is. – fejezte be mondatát én pedig hallgatva kicsit elkalandoztam és azon agyaltam, hogyan kérjek tőle bocsánatot a péntekiért, amiért olyan bunkó voltam vele. Fejemet meglátva pattant fel a székről én meg vele egy időben indultam meg felé és nyakába ugorva szorosan megöleltem. Hiányzott már a legjobb barátom ölelése.
- Ne haragudj, hogy pénteken-
- Sofia.
- Nem akartalak megbántani-
- Sofia.
- Tudom, hogy csak segíteni akartál-
- Sofiaa.
- Ne haragudj kérlek.
- Sofia. – tolt el magától nevetve, hogy a szemembe tudjon nézni. – Nem haragszom. Nem tudnék rád haragudni. Igenis kiérdemelném, amiért nem szóltam, de-
- Nem Joaquin, te csak segíteni akartál. Ne hibáztasd magadat, ne mondj semmit felejtsük el kérlek, nem akarok veszekedni veled, ahhoz túl fontos vagy nekem, kérlek. – fontam körbe kezeimet dereka körül és szorosan magamhoz húzva nekidőltem mellkasának.
- Oké, felejtsük el. De jössz nekem egy magyarázattal hova tűntél Joshua- val.
- Te honnan tudsz erről?
- Zack taláán említette, hogy volt valami reggel.
- Oké majd elmondom. De ne most, most veled akarok lenni, túlságosan is hiányoztál.
- Te is nekem... - mondta majd fejét ráfektette az enyémre.
- Lesz valaha egy olyan napunk, amikor nem kell semmin sem aggódni és nincsen semmi dráma? – nevettem fel.
- Dehogyis, veled? Kizárt.
- Köszi Graham, számítottam rád. – löktem el magamtól röhögve és a helyemhez sétáltam.
- Most jöhet a hiszti. – pattant le mellém és felrakta lábait a padra.

Leírhatatlanul boldog voltam, Joaquin olyan hamar változtatta meg az életem, a gondolkodásmódomat, mint amilyen gyorsan az életembe lépett. Talán pont egy ilyen legjobb barátra van szükségem? Úgy védelmez engem, mint a kishúgát pedig én erre meg se kértem. A hét minden percében ott van mellettem és próbál minden alkalmat megragadni, hogy felvidítson. Ilyenben még nem volt részem, pedig aztán volt már pár legjobb barátom, de velük csak úgy megszűnt a barátságunk. Joaquin meg teljesen más, különbözik a többitől.
Gondolatmenetemet a nagy léptekkel érkező osztályom zavarta meg, akik éppen most értek vissza... nos igazából nem tudom honnan, ezek mindenhová szétfolynak, mindenhol ott vannak.

- Szia Sofia! – húzott oda egy széket a mi padunkhoz és ült le velünk szembe az egyik lány. Joaquin- nal kérdőn összenéztünk hogy 'Ez mit akar?' majd egyszerre visszafordulva hozzá folytattuk a beszélgetést vele.
- Szia?! – szólaltunk meg egyszerre.
- Úgy hallottam Joshua- val szétmentetek – kezdte el pödörni a haját és egyördögi tekintettel várta a válaszom.
- Jól hallottad, miért?
- Jaaa, semmi. Csak érdekelt. Kár értetek pedig tök jól mutattatok együtt. –mondta tele gúnnyal a hangjában.

Gyerünk, szedjetek szét mennyire utáltok most, hogy ennyit vártatok🤣. De remélem enyhítek a haragotokon azzal, hogy most berobbanok és szétszedem a wattpadot a részekkel😌☝️