Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐨̈𝐭𝐯𝐞𝐧𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤

- Akkor ezt fogod csinálni?

– törtem meg a csendet ezáltal elvéve tőle tekintetem és végigmértem a mai ötözködését. Hozzám hasonlóan szintén szürke melegítőnadrág, egy sötétkék felső és feje tetején összekócolt haja. Ahogy elnézem ő sem aludt sokat.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – tette keresztbe karját és kihúzta magát. De magabiztosak vagyunk.
- Joaquin, ne kerülgesd a forró kását. Mi bajod van? Értem én, hogy kiakadtál a Félix- es ügyön, az Istenért is miért kell ilyen gyerekesen viselkedned?
- Én viselkedek gyerekesen? Nem neked ment tönkre a kapcsolatod mert valaki bekavart.
- Húúú életem, hát nem igaz, hogy ennyire nem vetted észre, hogy Zack irányított.
- Engem irányítottak? Nem is tudom ki ment vissza az exéhez az első adandó alkalommal. – emelte feljebb a hangját nekem meg az eddig tele lévő pohár már kiömlött.
- Vegyél vissza a lendületből Graham, és örülnék ha ebből Joshua- t szépen kihagynád, mert kurvára nem tudsz semmiről. – tettem felé egy lépést és ujjamat fenyegetően megráztam.
- Hihetetlen vagy Sofia. Egyszerűen hihetetlen. Tönkrement a kapcsolatom mert mikor beszélned kéne akkor hallgatsz, de máskor meg jár a szád állandóan.
- Visszatérhetnénk végre oda, amiért itt kell lennem veled és veszekednem mert kurvára hisztis vagy? Bazdmeg nem lehetsz ennyire vak!
- Jó. Felfogtam, Zack talán tényleg irányított egy kicsit. De kérdezted te tőlem ezt egyáltalán, hogy zavar- e? Nem. Mert mindig a te problémáddal voltunk elfoglalva, téged kellett vigasztalni mert a suli legönzőbb fiújával kellett összeállnod aztán csodálkozol, hogy megcsalt. Mindig minden rólad szólt. – emelte feljebb és feljebb a hangját és már láttam, hogy az egész teste remeg. Nagy levegőt véve próbáltam lenyugodni és visszavenni a hangomból.
- Felőlem aztán dobálózhatsz olyan szavakkal, hogy mennyire pofázós vagyok és a többi. De ne merj olyan említeni, ami nem igaz. Állandóan ott álltam melletted, érdeklődtem felőled, próbáltam több időt tölteni veled. Áruld már el nekem, hogy ki állt szemben apáddal mikor meg kellett téged védeni. Segítek: én voltam. Én voltam és újra és újra megtenném, ha kell mert szeretlek bazdmeg és kiállok a legjobb barátomért és segíteni akarok neked, amiben csak tudok. Az Isten szerelmére, hogy mondhatsz ilyeneket a szemembe Joaquin? – ugrott vissza a hangom és arcomon csak a csillogó könnyeket lehetett felfedezni. – Ja és hozzátenném. Ideje bocsánatot kérned Félix- től, mert ő igazán megérdemli. – lassan rámnézett majd szemében szintén a könnyeket lehetett felfedezni és a megbánást. Látszott rajta, hogy tényleg rájött milyen messzire ment. Én se vagyok tökéletes, követek el hibákat. De, a legjobb barátomért a kezemet is tűzbe tenném. Éppen szólalt volna meg és nyúlt volna a kezemért. – Ne, most... Most kell egy kis idő lenyugodnom. – Rontottam ki a teremből és a wc felé vettem az irányt. Törölgetve a szemem és nem figyelve magam elé nekimentem véletlenül valakinek.
- Jaj, ne haragudj. – fel se nézve rá indultam tovább mikor az előtt említett személy karomnál fogva visszarántott.
- Mi a fene történt? – ébresztett fel mély hangja és felnézve rá Joshua csillogó szemeivel találkoztam.
- Semmi csak...semmi.
- Sofia, ne most akarj nekem hazdni, mikor eléggé észrevehetően vöröslik a szemed. Mond már el. – szemében csak úgy felszikráztak az aggodalom jelei.
- Beszéltem Joaquin- nal.
- Beszéltél vagy inkább veszekedtél?
- Kioktattam. – küldtem felé eme egyszerű választ, mire röhögött egyet a kijelentésemen és magához ölelt.
- Néha komolyan félek tőled. – simogatta hajam én pedig mosolyogva mellkasának döntöttem a fejem.
- Pedig nem is vagyok olyan agresszív. – néztem fel rá szúrós tekintettel és ő is rámnézett.
- Nheeem, most se tudnál megölni a puszta tekinteteddel. – röhögött tovább én meg eltávolodva tőle mellkasára csaptam.
- Bunkó. – kuncogtam fel aztán valaki mellénk csapódott.
- Joshua, elrabolhatnám pár percre?
- Engem akarsz elrabolni vagy őt? – de humoros ma valaki.
- Menj már. – löktem meg a fiút, aki nevetve tovább ment, majd visszavezettem tekintetem az előttem álló csodavirágra.
- Őszintén... Nem is tudom. Hol kezdjem. – vakargatta tarkóját bizonytalanul.
- Csak kezdj bele.
- Igazad volt. Nem szabadott volna olyan szavakat a fejedhez vágnom. És... és. És...
- És?
- A kurva életbe is, hiányzol. Nem akarlak egy ilyen hülye vita miatt elveszíteni. – nézett rám boci szemeivel én meg nyakába borulva húztam magamhoz egy szoros ölelésre.
- Te is hiányoztál. – szorítottam össze szememet mikor éreztem, hogy karjai derekam körül összefonódnak. Háta mögé pillantva láttam meg, hogy Félix most ért fel a lépcsőn. – Hé-hé. Nézd – mutattam a fiú irányába. – Szerintem itt a megfelelő alkalom, most vagy soha. – küldtem felé egy bíztató mosolyt majd löktem rajta egyet ő pedig idegesen, ujját ropogtatva indult meg a fiú felé.
- Na mi a helyzet Cupido, seggbe lőttél valakit? – karolta át vállam Darren és büszkén figyelve Joaquin- t letörölte a műkönnyeket.