Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐮𝐬𝐳𝐨𝐧𝐤𝐞𝐭𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

Joshua rögtön lefogta és nyomta neki hátrább és hátrább amíg nem kezdett el jajgatni.

- Ha még egyszer kezet emelsz rá esküszöm az égre, hogy baszottul megbánod. – eresztette el, ő pedig végig nézve rajtuk sarkon fordult és a haverjaival együtt elmentek. Joshua csak lenézett rám én meg szó nélkül megöleltem. Fejem mellkasába fúrtam és férfias illatát mélyen beszívtam. – Kerüld el őt, oké? – tolt el magától, arcom pedig kezei közé tette.

- Megpróbálom! – mosolyogtam rá. – Nem sietnénk, kezdek fázni. – nevettem fel kellemetlenül és egyik lábamról a másikra ugráltam. De, a következőre nem számítottam. Szétnyitotta kabátját és körbe ölelt vele, és ahol nem ért körbe a kabát (hátamnál) ott csak kezeivel takart.

- Jobb már? – suttogta.

- Sokkal. – mosolyodtam el lányos zavaromban. – De, így nem fogunk tudni hazamenni. – nevettem fel.

Most már tényleg elindultunk, és már untam, hogy mindig meg kell állni valamiért, de a lényeg, hogy elindultunk. Belépve a lakásba csitítgattam a fiút, hogy sétáljon fel az emeletre majd egyek utána. Pár perc után nyitottam be a szobámba, ahol gyertyákkal megvílágítva rózsaszirmok hevertek a padlón. Kérdőn néztem a fiú irányába aki éppen az utolsó gyertyát gyújtotta meg.

- Hát ez? – csuktam be magam mögött az ajtót.

- Gondoltam kedveskedek neked egy kicsit. – lépett oda hozzám és újból a fal és a Joshua közé szorultam. – Nézhetnénk valami filmet. – mondta mire egyből felcsillant a szemem.

- Jóóó!!! – ugrottam nyakába.

Elmentem gyorsan lefürödtem, nem akartam sokáig feltartani. Beléptem a szobába a szokásos pizsomámban: rövidgatya, combközépig érő rövidujjú. Joshua felém nézett és elég feltűnően elidőzött melleimen. Megrázva a fejem bebújtam mellé és elindítottuk a filmet. "A Beavatott". Életemben nem láttam még szóval érdeklődve néztem minden egyes pillanatát, mikor a film felénél Joshua lejjebb kúszott, átkarolt és ráfeküdt a hasamra. Én pedig félve rátettem fejére a kezem és elkezdtem simogatni, teljesen megmelengedte a szívemet és nem tudtam hirtelen, hogy hogyan kéne reagálnom. Éreztem ahogy elkezdte cirógatni az oldalam, amitől kirázott a hideg.
A film közepétől nem sokkal egyre forróbb lett a hangulat a főszereplők között és éreztem, ahogy Joshua egyre vadabbul simogatja az oldalam, mikor már kezei felvándoroltak melleim alá megállt. Felnézett rám majd felkúszott mellém az ágyon, kezeit nyakamra simította és érzékien megcsókolt. Persze, hogy visszacsókoltam, beletúrva hajába csak engedtem, hogy a pillanat magával rántson. Egyre hevesebben csókolóztunk mikor véletlen beleharaptam alsó ajkába, csak felmorgott és letévedt nyakamra.

Reggel valami borzalmas ébresztőre keltem, már azt hittem, hogy riadót fújtak. Aztán átnéztem az ágy melletti éjjeliszekrényre, ahol Joshua telefonjából üvöltött ez a hang. Tekintetem visszavezettem a mellettem fekvő fiúra és muszáj voltam mosolyogni, lehajoltam hozzá, gyors puszit nyomtam a szájára és készültem ki a fürdőbe, amikor egy erős kéz visszarántott.
- Neked mániád mindig visszahúzni az embert az ágyra? – néztem az arcát, miközben a szemei még mindig csukva voltak.

- Nem, csak téged. – szólalt meg reggeli, álmos hangján, amitől az állam az ágyra esett.

- Értem, de azért engedhetnél készülődni.

Belépve a fürdőbe csak a tükörképem néztem. Sokkal jobban festettem, mint év elején. Szemem megállapodott a rajtam lévő pólón. Az Ő pólója volt rajtam, amint hozzáértem az említett darabhoz bevillantak a tegnap esti emlékek. Csak mosolyogtam, de egy recsegés félbeszakította a gondolataimat. Csak állt az ajtófélfának dőlve és nézett.

- Mi az? – kérdeztem és újból belenéztem a tükörbe. Mögém lépve átkarolta a derekam és belepuszilt a nyakamba. – Mit gondolsz? – böktem ki végül.

Kérdőn nézett engem a tükörben.
– Miről?

- Rólam. Úgy értem... Élvezted velem? Nem rontottam el semmit? – hebegtem, amire ő csak felnevetett és maga felé fordított.

- A tegnap este. – kezdte és eltűrt egy tincset. – Csodálatos volt. – vezette nyakamra kezét. – Nem rontottál el semmit. – mondta és egy gyengéd puszit nyomott a számra.

Szóval tegnap azt beszéltük meg, hogy minden reggel ő fog engem vinni iskolába. Kocsival. Na, de nem volt itt az autó mert tegnap gyalog jöttünk el tőlük, így gyalog is indultunk. Csendben haladtunk a hűvös reggelen mikor az újból bevillanó emlékekre elmosolyodtam. Sunyiban ránéztem a mellettem sétáló fiúra, aki észrevette, hogy figyelem és ő is eldobott egy mosolyt. Beérve az iskolához minden féle reakciót megkaptunk. ''Ezek még mindig együtt vannak?!" "Vajon meddig fogja bírni mellette? *nevetés*" és a többi.

A termem előtt elváltunk egy "nem fogom nélküled kibírni" csókkal és belépve a terembe tetőtől talpig lefagytam.

- Heló, cica. – ült a padomon.

- Mit keresel itt? – szedtem lassan lépteim felé.

- Nem tetszik ez hangnem, amit megengedsz magadnak. – pattant le a padról és közelebb jött.

- Nem mintha megérdemelnéd, hogy az ember normálisan beszéljen veled. – dobtam le a táskám egy üres padra.