Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐫𝐦𝐢𝐧𝐜𝐤𝐢𝐥𝐞𝐧𝐜𝐞𝐝𝐢𝐤

– már nem jó. – de elég érthetően mondta.

Oldalra pillantva figyeltem a fiú arcát, de csak unottan nézett maga elé. – A 'Greatest Showman' című filmből szeretném, ha elénekelnétek a 'Rewrite the Stars' dalt. Remélem nem lesz ismeretlen és tetszeni fog, itt van mindkettőtöknek a szöveg melyiket ki énekli és melyiket közösen. – adta át a papírt a férfi én pedig gyorsan átfutottam a szöveget. Király. Ez aztán csöpög a szerelmes érzelmektől. – Remélem nem baj, hogy titeket választottalak ki erre a feladatra, én úgy gondolom, hogy a ti hangotok megfelelő ehhez a dalhoz. Elfogadjátok? – mosolygott ránk izgatottan. Most mit tudnék csinálni, ha kilépnék akkor egyből az lenne, hogy 'Jajj biztos Joshua miatt, pedig mennyire feldobtátok volna azt a napot.' Nem! Csak azért sem lépek ki. Nem fogok egy ilyet azért lemondani mert most összekerültem vele akaratom ellenére.
- Én elfogadom. – húztam ki magam magabiztosan és a tanár szeme csak úgy felragyogott.
- Én is! – tette le az asztalra a papírját és lazán hátradőlt.
- Szuper! Jaj, nagyon örülök, köszönöm, hogy ilyen szorgalmasak vagytok. Majd értesítelek titeket az első próbáról – vidult fel a tanár én pedig egy halvány mosolyt küldtem felé. – Na mehettek. – Sietősen felkaptam a táskám és indultam az ajtó felé, de Joshua megelőzött és elém belépve kiment az ajtón. Felhúzott szemöldökkel néztem utána és nem hittem el, ami az utolsó pár másodpercben történt.
- Te akkora egy tapló geci vagy amúgy! – szóltam normális hangnemben utána ő pedig megtorpanva visszafordult felhúzott szemöldökökkel.
- Parancsolsz? – jött közelebb. A kihalt folyosón tisztán lehetett hallani cipőjének csoszogását.
- Jól hallottad, nem tudod mi bajod van és miért voltál ilyen kurva udvariatlan, de remélem én voltam az első és utolsó, akivel ezt csináltad. Nem így ismerlek és örülnék, ha csiszolnál a modorodon a lányokkal szemben.
Csak kiröhögött.
– Ezért szóltál be? Ezért vagy annyira kiakadva? Jézusom mi van veled, menstruálsz? Ne idegesíts.
- Ki vagy te? – néztem rá meglepődötten. - Reggel még teljesen normális voltál.
- Talán, ha nem küldenél utánam random lányokat akkor nem lennék ilyen. Nem is értem, miért gondoltad azt, hogy majd én összejövök a Victoria- val. Ne gondoskodj az én párkapcsolatomról. Semmi közünk már egymáshoz, találd fel magad. – és repül a pofon.
- Ha nem tudsz semmiről akkor ne okoskodj. Nem én küldtem rád, odajött hozzám rákérdezni, hogy baj lenne- e ha ti ketten mondtam, hogy nem, mert kurvára nem érdekel már, de aranyos, hogy azt hitted majd ezzel okos lehetsz. Bazdmeg te egyre hülyébb vagy komolyan. – csaptam a combomra és hihetetlenkedve végig néztem rajta.
Arca megenyhült és szemei csillogtak valamitől, de nem tudom mitől és ez érdekel a legjobban.
- Jézusom. – húzott végig tenyerével arcán.
- Hát jézusom. Csak észrevetted magad.
- Ó édes Istenem! – vágott egyet a falba két öklével.
- Na! Jólvan azért nem kell felkelteni a teremben lévők figyelmét. – nyúltam a kezéért nehogy még egyet a falba verjen.
- Én ezt... nem akartam. Nem, ne haragudj nem bírok így a szemedbe nézni Sofia. – mondta és sarkon fordulva elsietett a kihalt folyosón. Lefagyva néztem utána és egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
- Na mi volt? – jött be a portán Joaquin.
- Én... Nem tudom. – szakítottam el a pillantásom a folyosóról és a fiúra néztem. – Semmi! – mosolyogtam rá. – Menjünk! Nem megyünk el kajálni a régi hídhoz? Olyan régen volt már közös programunk. – karoltam át a derekát és húztam ki az épületből.
- Óóóókééé, nem tudom mire ez a nagy öröm, de örülök, hogy jó kedved van. – puszilt a fejemre és elindultunk. Ez hiányzott, hogy a legjobb barátommal több időt töltsek. Semmi más nem kell most, csak, hogy ő mellettem legyen.

A tegnapi nap volt életem legjobbja, jobban belekóstolhattam abba, hogy milyen,amikor nagyon boldog vagy és olyannal vagy, aki ilyenné tesz. Semmi suli, semmi stressz, semmi fiú baj, csak a boldogság. Na igen, a semmi suli tegnap estig tartott úgyanis még csak kedd van és ki kell bírni pár napot a hétvégéig. De jó hír, hogy tegnap jól elvoltam. A rossz pedig az, hogy tegnap este Mr. Roberts üzenetet küldött a csoprtba(!), hogy Joshua- val menjünk ma 6. órában gyakorolni. De jó, hogy 6, órám biológia lenne, legalább nem kell bemennem.
- Sofia! Megjött Joaquin! Kiabált fel anya lentről. Felkapva a kabátom és a táskám kisiettem a kapun és a fiú nyakába ugrottam.
- Zsiaaaa! – köszöntem neki egy zsemlével a számban.
Tegnap hiába meséltük el egymásnak a fél életünket, ma a suli fele is megállás nélkül beszéltünk valamiről.
- Apa este rámírt. – mondta mikor kiszálltunk az autóból.
- Mivan? Vagyis... Mit írt?
-Beszélni akar velünk. Mármint csak anyával és velem, Emma ehhez még kicsi,majd később mondunk el neki mindent.
- Hát... remélem rendben lesz minden. – léptem mellé és simítottam meg a karját.
- Úgy lesz, van egy megérzésem. Helyre fognak állni a dolgok.
- Te az ilyeneket megérzed? De jó lehet. – én is szeretném megérezni, hogy miből mi fog kisülni, hogy kicsit felkészüljek rá.