Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐨̈𝐭𝐯𝐞𝐧𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

- Na mi a helyzet Cupido, seggbe lőttél valakit? – karolta át vállam Darren és büszkén figyelve Joaquin- t letörölte a műkönnyeket.

- Na mivan te vadbarom, nem kapott el a tüdőgyuszi? – nevettem fel majd belebokszoltam a hasába.
- Áh, mondtam, hogy egy igazi bunda van a bőröm alatt. Ennek a testnek – mutatott végig magán. – nem árthat semmi.
- Ja, tényleg. – nevettem fel és szemeim csak úgy kipattantak a helyükről. – Ja, tényleg! Nekem holnap van a fő próbám! – fordultam felé izgatottan.
- A micsodád? – nézett rám értetlenül.
- Áááá! – sipítoztam mint egy kislány a folyosón lévők pedig felhúzott szemöldökkel pillantottak felénk. – Szerdán énekelni fogunk Joshua- val. Júúúúú de jó lesssz.
- Joshua- val? Ő most a jó vagy a rossz a történetedben? – nézett rám összehúzott szemekkel.
- Hé, ez nem volt szép. – nevettem majd fejbe kólintottam.
- Jó, bocs csak már nem tudom követni a fonalakat.
- Ő jó. Mindig is jó volt. – néztem magam elé mosolyogva miközben felidéztem a rég elveszett közös emlékeket.
- Oké, Cupido. Magadra hagylak, hogy neked is legyen időd gondolkodni a szerelmi életeden.
- De hát nekem nincs is- mire fordultam volna hozzá már nyomát se láttam.
- Azt hittem már sosem lesz nyugtod. – lépett vissza mellém Joshua.
- Hát igen, én is azt hittem. – néztem fel rá játékosan hátha érti.
- Hééj, ez egy célzás akart lenni? – játszotta a sértődöttet.
- Hmm, valami olyasmi. – küldtem felé egy ezer wattos mosolyt.
- Izgulsz? – nyilván tudtam mire értette.
- Szerintem erre még te is tudod a választ. Nem mellesleg, HA nem tűnt volna fel a hallowen- i bulin is rohadtul izgultam. De legalább most tudom, hogy fogok énekelni. – említettem meg az utolsó mondatot mikor Joshua felhorkantott. – Nem vicces. Borzalmasan kínos volt.
- Tudom. – borzolta össze a hajam. – És bocs. – kérdőn fordultam vele szembe és kíváncsian vártam mit akar mondani – Hogy beírtalak a karaoke- ra a tudtod nélkül. – kezdte el pödörni egy hajtincsen, miközben rohadt feltűnően alig bírta visszafogni a nevetést. Ráadásul kellett egy kis idő mire eljut az agyamig, hogy mit is mondott.
- Mit csináltál?! – kerekedtek el a szemeim és kezdtem a fiú felé lassan lépegetni.
- Esküszöm nyomós okom volt rá. – engedte el a hajam és ijedt tekintettel elkezdett hátrálni.
- Hallgatlak. – jeleztem neki, hogy csupa fül vagyok viszont azért sem álltam meg és tovább közeledtem felé.
- Öm... Jó hangod van? – tette fel kezeit és hangja annyira elvékonyodott, hogy még magam is meglepődtem.
- Davis. Neked annyi. Csak kerülj a kezeim közé! – ordítottam utána miután ő elrohant én pedig követve őt futottunk le a lépcsőn és a termeken kívűl ( jó lehet, hogy a termekbe is behallatszódott a trappolásunk) az összes szem ránk szegeződött. Voltak, akik csak kérdőn figyeltek minket. Voltak, akik ujjongva vagy éppen beszólogatva kommentáltak. És nem utolsó sorban voltak az előttem futó fiú idióta haverjai, akik ezt mind videóra vették. Kiérve a suli ajtaján majdnem utolértem mikoris ő megtorpant, hirtelen felém fordult és elkapva azzal a lendülettel beleburított a hatalmas bokorba, nem beszélve arról, hogy ő is utánam esett engem összenyomva.
- Gyűlöllek. – mondtam kifulladva majd felém nyújtotta kezeit, hogy kapaszkodjak bele, de nekem támadt egy jobb ötletem. Gyengéden elfogadtam a segítségét majd, amilyen gyengéd voltam olyan erővel rántottam vissza, mostmár magam mellé a bokorba. Levegőt nem kapva szakadtunk a nevetéstől és már a hasunkat fogtuk.
- Haaa ez jó volt. – terült szét jobban szerencsétlen növényen.
- Az eszem megáll, mit műveltek? Azonnal kifelé! – szólt ránk eddig aranyosan, de mostmár idegbajosan elkönyvelt portásunk. A fiúval kuncogva, és nagy nehezen felálltam leporolva magunkról mindent.
- Várj, ott még koszos vagy. – fordítottam meg Joshua- t és egy marha nagyot csaptam a seggére, de úgy, hogy azt még én is éreztem. Összeszorított ajkakkal fordult felém és már előre féltem mi lesz.
- Na, de ha én odacsapok. – kezdett el közeledni mire én futásba eredtem egyenesen ki az iskola területéről mikoris...
- Frewen! Davis! Azonnal az irodámba! – ordított a hátunk mögül az igazgató, de szerintem ez még a következő tíz megyében is meghallották.
- O-óó – szólaltunk fel egyszerre és kétségbeesetten néztünk egymásra.
A tanár szerencsénkre előttünk ment fel szóval nem kellett hallgatnia az egész folyosónak az imént történteket.
- Egyébként miért Olivia- tól választottál zenét? – törtem meg a köztünk lévő... hmm, nem nevezném kínos csendnek, inkább olyan csendnek nevezném, amikor komoly pillanat van, de nem kéne nevetni. Igen, ez a megfelelő ide.
- Mert bele vagy bolondulva a dalaiba. – nevetett fel lökve egyet rajtam.
- Hát basszus, nem tehetek róla, hogy a szövegei teljesen hasonulnak az én életemben történtekkel. – kacagtam fel bele se gondolva, hogy rohadtul olyan zenéi vannak a lánynak, ami a fájdalomról, az előző párjáról vagy éppen a haragról szól. Rápillantottam a mellettem sétáló fiúra, aki szerencsére nem vette az adást csak egy halvány mosolyt dobott felém.

Remélem tetszik a rész, próbálgatok egyre több viccesebb vagy komolyabb szituációkat belevinni.