Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐲𝐨𝐥𝐜𝐯𝐚𝐧𝐤𝐞𝐭𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

– vigyorgott előttem majd orrom hegyére gyors puszit nyomva visszapattant a kocsijába és nagyokat integetve már el is tűnt a szemem elől.

Beléptem a házba és az én matatásomon kívűl nem lehetett hallani senki mást. Mindenki elment, ami azt jelenti enyém a lakás. Próbáltam lefoglalni magam valami értelmes időtöltéssel, de időnként rámjött a hányinger, volt mikor takarítani támadt kedvem, a hűtőt hatszor nyitottam ki, hogy megnézzem van- e valami olyan kaja, amit kívánok (megsúgom hatodjára se volt ott, amit akartam). Kétszer voltam kint a teraszon, hogy magamba szívjak egy kis levegőt, egyszer bedőltem az ágyba egy csomag chips-sel a kezemben és elindítottam egy sorozatot, ezzel telt el olyan másfél óra, utána elkezdtem telefonozni, hátha történt valami érdekes mióta eljöttem a suliból, úgy háromszor kuporodtam össze a földön miközben mentem ki a konyhába mert elkezdett fájni a hasam, a hajam már teljesen szét volt csúszva a sminkem kezdett lekopni így a szemem alatt szürke karika alakult ki és úgy néztem ki, mint akinek bevertek, de még mindig mehetnékem volt, csinálni akartam valamit mert nagyon unatkoztam és mikor már elhatároztam, hogy elmegyk sétálni vagy felhívok valakit, aki ráér, majd arra a következtetésre jutotam, hogy semmi kedvem senkihez és csak feküdni akarok. És persze amint bedőltem újra az ágyba egy tíz perc elteltével megint felpörögtem és újra lejátszódott az az előtti műveletem. Elég érdekesen telt el így a napom és még mindig nem volt vége. Éppen az ágyamon szétterülve dalolásztam és a falamon évő képeket néztem, amik között még a halloween- i buli előtti kép is ott volt. Teljesen kiment a fejemből, hogy az ott van és még a szakításunk alatt se gondoltam rá. Hirtelen megszólalt a telefonom és a képernyőn Joaquin neve villogott.
- Nem fogod elhinni mit hallottam. – szólt bele izgatottan a telefonba.
- Na, mesélj. – hasaltam fel az ágyon és kíváncsian vártam, hogy mit mond.
- Az a hír járja, hogy Zack és Elijah kezdenek összemelegedni. – mondta, nekem pedig hatalmasra nyíltak a szemeim.
- Hogy mivan? – hogy mivan? Ez most tényleg a valóság lenne?
- Ezt ki kell beszélnünk, kapkodd össze magad öt perc és mindjárt nálad vagyok. – köszönés nélkül letettük én pedig rekodrgyorsasággal készülődtem össze és tűkön ülve vártam, hogy dudáljon az autóból. Amint meghallottam a hangot kisprinteltem a lakásból és beugrottam az autóba.
- Hogy mivan? – ismételtem meg a pár perccel telefonban elhangzott kérdésemet ő pedig visszatartott nevetéssel nézett rám. Egyszerre nevettük el magunkat és próbáltuk felfogni, hogy mi is történik.
- Szóval te most azt mondod nekem, hogy Zack és Elijah? – kérdeztem, ujjaimmal pedig jobbra- balra mutogattam. – Kavarnak? – még kimondva is fura volt és kicsit el is gondolkodtam, hogy ez most biztos megtörténik- e vagy csak képzelődőm, de Joaquin heves fejbólintássa jelezte, hogy ez bizony a valóság és minden úgy van, ahogy az imént elhangzott.
- Én is alig akartam elhinni.
- Ezt nem hiszem el. – dőltem az ülésnek mikor Joaquin elindult az autóval.
- De lehet, hogy aztán csak azért híresztelik, hogy port kavrjanak. – mondta mikor kikanyarodott az utcánkból.
- Ezt nem hiszem el. – ismételtem önmagam a mellettem lévé fiú pedig röhögve nézett rám.
- Beakadt a lemez?
- Te jó ég. – fogtam kezeim közé az arcomat és csak néztem ki az ablakon.
- Épp sétáltunk ki a folyosón Felix- szel, mikor elment mellettünk Elijah havercsapata és arról beszélt nekik a főhősünk, hogy ők Zack- kel most mennyire jól vannak.
- De azt vágod, hogy ez a csávó nem is meleg? – magyaráztam neki olaszosan. – Ezek mit ki nem találnak, hogy a középpontban legyenek, Istenem. – hihetetlenkedtem és folyamatosan késztetést éreztem arra, hogy röhögjek, közben meg arra is, hogy elsírjam magam. Mert ez nagyon siralmas szituáció.
- Hát én tudom és azt is tudom, hogy Zack ki nem állhatja a gyereket ráadásul még nekem hordta el a világ legrosszabb emberének most meg nézd meg. – dobolt a kormányon. – Kíváncsi vagyok, hogy fogja ez majd kifúrni magát.
- Hát még én! – csatoltam ki az övem, mert időközben Joaquin leparkolt a házuk előtt.
- Figyeld meg, hogy érettségi után mikor lesz ez a búcsú az iskolától ezek ketten kézenfogva fognak eljönni. – vigyorgott ördögien én meg megrázva a fejemet beléptem a házba. Nagyon régen voltam itt mégis nagyon gyorsan elkapott a deja vu érzés és otthon éreztem magam. Beljebb lépve, a nappaliban Natalie feküdt a kanapén és egy újságot olvasott. Ahogy lapozott a lapok meghajlottak így rámlátott és nagy mosoly kíséretében felpattant és magához vonva megölelt.
- Hogy vagy, drágám? – simított végig arcomon.
- Jól vagyok, köszönöm. Veletek is minden rendben? – ezt komolyan megkérdezted? Te idióta.
- Hát persze. – küldött felém egy mosolyt én pedig kikerülve őt trappoltam fel az emeletre, Joaquin szobájába.
- Figyeld már milyen képet találtam anya fiatal korából. – adott nekem egy fényképet, ami már kicsit megviselt volt, be is sárgult, de azért ki lehettett venni a lényeget. Mosolyogva néztem a fiatal nőt, majd átsiklott a szemem egy mellette lévő férfira és rögtön arcomra fagyott a mosoly. Milliónyi gondolat kavargott bennem és válaszokat vártam. Minél előbb.
- Ez lehetetlen. – suttogtam magam előtt a képet szorongatva. Joaquin mellém lépett és felhúzott szemöldökkel figyelte a fotót.
- Mi a baj? – feléfordultam majd vissza a képre. Ez mégis, hogy lehetséges?
- Ő. – mutattam az anyukája mellett álló, kamerába mosolygó férfirea. – Ő az apám. – Joaquin értetlen fejjel nézett rám én meg lehuppantam az ágy szélére. – Ismerték egymást vagy csak egy ijesztően hasonló ember áll anyukád mellett?
- Én nem tudom. Régen megkérdeztem anyát, hogy ő ki, de csak annyit mondott, hogy egy régi ismerős. – felpattanva az ágyról leszaladtam az emeletről és a konyhába szaladtam az anyukához. Lefékezve a nő előtt (majdnem ráburultam a mosatlanra) rögtön kifaggattam.
- Honnan ismered ezt a férfit? – mutattam a képen lévő emberre, de ahogy csak én hívtam Apa. Natalie hunyorgatva nézte az említett személyt miközben a kezét törölte meg a konyharuhával. Mint, aki felismerte a férfit, lazította el arcizmait és elképedve nézte a fotót. Felnézett rám majd egy nagy levegőt véve belekezdett.
- Ő az én legjobb barátom. Illetve volt a legjobb barátom.
- Tehát ismerted az apámat?
- Nem csak, hogy ismertem. – mondta – De vele nőttem fel. – nézett rám kedvesen én pedig próbáltam befogadni az újabb információkat.

Meséljetek, milyen napotok volt? 🥰