Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐫𝐦𝐢𝐧𝐜𝐧𝐲𝐨𝐥𝐜𝐚𝐝𝐢𝐤

- Jaaa, semmi. Csak érdekelt. Kár értetek pedig tökjól mutattatok együtt. – mondta tele gúnnyal a hangjában

Érdekes beszélgetésnek nézünk elébe.
– Éss, gond lenne, ha... tudod. – húzta ki magát és hosszú vörös haját hátra dobta. Szeretem a vörös hajú lányokat, mert olyan megnyugtató a kisugárzásuk, de ettől a lánytól szabályosan fel- le ment bennem az adrenalin. – kavarnék vele? Vagy több lenne köztünk? – vicsorított rám, mint egy rossz boszorkány, de ha ő is így játszik... akkor én is így. Másrészt pedig, nem hiszem, hogy Joshua összejönne egy ilyen kis ripaccsal, max pár menet, na de hosszútáv...
Előre dőltem, könyökeimen megtámaszkodtam és egy barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Dehogy lenne gond, sőt örülnék nektek. Szép párt alkotnátok. – mondtam ki Joaquin pedig úgy félrenyelte mellettem a vizet, hogy azt hittem helyben megfullad.
- Tényleg? Úristen már azt hittem utálni fogsz érte. – hajolt ált a padon és... ÁTÖLELT??? Remegő kézzel megütögettem a vállát és kiszakadva öleléséből hátra dőltem a széknek és megvártam míg elmegy. Eltipegve tőlünk pár érdeklődő szempárral találkoztam mire csak huncut mosollyal lejjebb csúsztam a széken.
- Mi van? – néztem kérdően a mellettem ülő fiúra, aki lefagyva figyelt engem.
-Én... Tehát... De most akkor.... MIVAN!? – csapott le az asztalra.
- Mi lenne? Beszereztem az exemnek egy új nőt, nem nagy dolog. Ugye? – mondtam ki és amint az 'ex' szót kiejtettem savanykás ízt éreztem a számban.
- Aha... nem. – mért végig majd folyamatosan rázkódó lábamon állt meg a tekintete, felnézett rám, de jobbnak gondolta, hogy nem mond semmit és inkább előre fordult.
Feszengve ültem egész órán és nem tudom miért nem mertem kimenni csengetés előtt a mosdóba mikor nem volt bent tanár. Talán csak attól tartottam, hogy útközben összefutok Joshua- val, vagy Elijah- val, igen talán tőle most jobban tartottam. Csengőszóra felpattantam a helyemről táskám, kabátom minden nélkül és lesiettem a mosdóba, bementem az egyik fülkébe, bezártam az ajtót és a wc ülőkét lehajtva ráültem arra. Hosszasan kifújtam a levegőt és csak néztem magam elé. Kell egy kis idő és ha így folytatom, hogy megcsókolom az exem, hergelem azt a fiút, aki gondolataim szerint bármelyik pillanatban megerőszakolna és ennyire kitűnök a tömegből a feltűnösködéseimmel sosem lesz egy nyugodt gondolatom és állandóan csak kattogni fog minden hülyeségen az agyam. Muszáj leszek ezen változtatni és kicsit eltűnni az emberek szeme elől. Felállva kicsit megszédültem, de előre fókuszálva rontottam ki a fülkéből és gyorsan rápillantottam a telefonomra. Egy új üzenet: Joshua
- Komolyan ezt fogod csinálni? Rám küldesz minden kurvát?
Félrehúzva a szám felnéztem az időre, hat perc becsengetésig. Lassan kinyitottam mellékhelyiség ajtaját és kidugtam a fejem. Üres a folyosó, egy árva lélek sincs kint. Megelégedve indultam el és mikor a lépcsőhöz fordultam pár lépcsőfokkal feljebb megláttam Joshua- t a falnak dőlve és egy lépcsőfokkal lejjebb a vörös hajú cafkát. Összenéztünk a fiúval én pedig szememet forgatva indultam fel a lépcsőn a kellő távolságot megtartva, odaérve hozzájuk Joshua kilépve a lány elé állt, pont úgy, hogy pár centi se legyen köztünk. Hátra kulcsolta a kezeit és mikor elmentem mellette erős karja végigcsúszott a derekamon. Idegesen felvettem a tempót és a lépcső kanyarban vissza se nézve rá elbaktattam a termemig.
- Na mivan ma egész nap nincsen tanár? – szólt oda hozzám az egyik fiú.
- Hát honnan tudjam, nem a tanáriban voltam – húztam fel a szemöldököm ő meg csak cuccogva visszafeküdt a padra.
- Na mizu? – vont kérdőre mikor leültem mellé.
- Hmm, semmi. – mosolyogtam rá őszintén.
- Hol voltál?
- Mosdóban, kicsit arcot mostam. – hazudtam le a nagy világot.
- Mhm... - nézett a homlokom fölé mert ugyebár ha valaki arcot mos általában kicsit vizes lesz a homloka fölötti hajrész. Egyből levágta, hogy hazudtam és csak sóhajtva hátradőlt és telefonozott. Nem nagyon kéne hazudnom neki, de elég, ha azt tudja, amit kell.

Ötödik,egyben utolsó óráról csöngettek ki, Joaquin- nal felpattantunk és siettünk ki a teremből.
- Sofia! – kiabált a hátunk mögül egy erőteljes férfi hang. Érdeklődve fordultunk hátra és az ének tanárommal találtuk magunkat szemben. – Gyere egypicit a termembe, szeretnék beszélni veled valamiről. – mosolygott rám kedvesenén pedig köpni- nyelni nem tudtam. Mit csináltam?
- R- rendben. Mindjárt jövök, várj meg lent. – fordultam vissza a fiúhoz. Belépve a terembe odafordultam az asztalhoz és az azzal szembe lévő széken találtam Joshua- t. Na jó, tényleg mi folyik itt. Telefonjából csak felpillantott rám és mikor meglátta a tanárt eltette a telefonját és nézett ki a fejéből. Remegő lábakkal leültem a vele szemben lévő székre és idegesen nézelődtem a teremben.
- Ne aggódjatok, semmi rosszat nem csináltatok, nem vagytok bajban, csak megszeretnélek kérni titeket egy szívességre. – mondta el a dolgokat, nekem pediga vadul dobogó szívem lassacskán visszaváltott normál tempóra. – Szóval tudjátok,hogy minden őszi szünet előtt van egy zenei nap, ahol a rászorulókra gyűjtünkpénzt a szokásos énekléssel, aminek persze mindig nagyobb a bevétele, ott van a gitár, dob, és hasonló hangszereken megtanulható alapok, amiket a fiatalabb korosztálynak tanítunk meg. Tudjátok csak a szokásos. És arra gondoltam, hogyti ketten elénekelhetnétek egy szuper zenét. Mostani generációs, sokan hallgatják és szerintem érzelmes, ami nektek- nézett ránk mosolyogva majd, mint aki realizálta, hogy mi a helyzet maga elé suttogta – már nem jó. – de elég érthetően mondta.