Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐧𝐧𝐲𝐨𝐥𝐜𝐚𝐝𝐢𝐤

- Nem én ezt nem hiszem el.

- Húúha, na akkor képzelj el egy Harry Potteres szemüveggel, több szeplővel, és mindig gatyába tűrt pólóban.
- Ez lehetetlen. – kaptam a szám elé a kezem mikor realizáltam, hogy tényleg. – Basszus, de sokat változtál.
- Te se panaszkodhatsz. Aztán mesélj, mi különös történt veled mostanában?
- Biztos van neked erre ennyi időd?
- Sofia. Az ősz közepén ugrottam bele a medencébe, egy szál alsógatyában, és egy olyan lánnyal beszélgetek, akivel csak első évben váltottam pár szót. Szerinted nincs időm végighallgatni? – nevetett fel és újabb víz adagot fröcsölt rám. Nevetve megráztam a a fejemet és belekezdtem a dolgokba. Elmondtam neki mindent. De szó szerint MINDENT. Szeptembertől idáig. Hogy Joshua- val, hogy értek véget a dolgok és most hogyan haladnak, hogy Joaquin berágott rám, mert rohadt nagy hülyeséget csináltam, hogy egy virágzó barátságot úgy kezdtem, hogy majdnem meg is utáltattam magam.
Az időcsak telt, Darren pedig szótlanul hallgatott miközben én meséltem neki eléletem olyan élményeit, amit bárkivel megosztok, majd fordult egyet a kocka és én hallgattam őt figyelmesen. Csak beszéltünk és beszéltünk, és nem is tudtuk már,hogy hol kéne abbahagynunk.
- Akkor te sem unatkozol. – álltam fel a medence széléről nevetve. – Ú,basszus! Mennyi az idő? – kaptam a kistáskámhoz majd kikaptam belőle a telefonomat. – Negyed három??
- Repül az idő, ha jól mulatsz. – szállt ki a medencéből majd nyakába téve a törölközőt mellém állt. - Haza dobjalak?
- Nem kell, köszi. – mosolyogtam rá.
- Jó, akkor én megyek, majd még ütközünk. – lépett felém tárt karokkal mire először csak kérdőn néztem, aztán mosolyogva megöleltem.
Darren elment én pedig lábaimat szedve visszatértem a házba. Észrevehetően azért kicsit kevesebben voltunk, de azt ne úgy képzeljétek el, hogy már csak páran lézengtek a házban. Dehogyis, úgyanúgy tömve volt a ház, csak én az észrevehetetleneket is észrevettem, hogy nincsenek itt. Ráérősen besétáltam akonyhába, kicsit körül néztem majd egy tiszta műanyag poharat kaptam magamhoz és kezem közé kapva egy üveget felbattyogtam az emeletre.
- De jó, nincs itt senki. Király. – csaptam be magam mögött az ajtót és a terasz felé vettem az irányt. – Ó, bocs. Azt hittem üres a szoba. – beszéltem az előttem, korlátnak támaszkodó fiatalnak.
- Hm? – fordult meg majd a jól ismert szempárok néztek vissza rám, bár elég furán.
- Jól vagy? – tettem le az üres székre a poharam és az üvegem.
- Én? Hogy én jól vagyok- e? Csodásan! Kurva jól vagyok – szívott egy mélyet a levegőbe mikor észrevettem egyik kezén, ujjai között egy égő cigarettát. Kicsit közelebb mentem, hogy jobban lássam majd akkor döbbentem rá, hogy ez ugyan nem sima, tekert cigi.
- Te eszednél vagy? – kaptam el kezéből az égő szálat majd földre dobva rátapostam arra.
- Nyaaj, azt még el akartam szívni. – ült le a másik üres székre majd lehajtott ajkakkal nézett ki a fejéből.
Leguggoltam elé és próbáltam kicsit észhez téríteni, mert majdnem bealudt. – Most szépen haza kísérlek, oké? – kerestem tekintetét hátha elkapom azt.
- De én aludni akaroook.
- Értem, majd otthon aludhatsz, gyere. – dobtam át egyik kezét vállamon majd segítettem neki felállni. Nehézkesem lebattyogtunk a lépcsőn, mikor a fiú hirtelen megtorpant.
- Hé, hé! Srácok, srácok! – állt fel egy székre, és nem volt elég, hogy az instabil volt, még ő sem állt tudott megállni egy helyben ezért odaálltam mellé és átkaroltam a lábát nehogy leessen. – Figyeljen. Mindenkiii. – kezdett bele és a táncoló fiatalok egyesével kezdték felénk kapni a tekintetüket. –Szeretlek titeket. Mindenkit! Imádlak titeket. Téged is. – mutatott egy srácra.– Meg téged is. – majd átsiklott egy lányra. – Fú, téged is nagyon. Veled jó volt a szex. – mondta egy másik lánynak, aki zavarában eltűrte egy kósza hajszálát. - Tényleg. Jó, nem annyira mint Sofia- val, azért ő vele volt a legjobb, na mindegy, mindegy is. – csapott össze tenyereivel én meg lefagyva lesütöttem a szemem és próbáltam levakarni magamról a szúrós tekinteteket. –Rohadt jó ez a buli, élvezzétek még egy kicsit! Királyak vagytok, ezt kell csinálni, élvezzétek a fiatal korotokat. – fejezte be a többiek pedig csak kuncogva folytatták az előbbi tevékenységüket majd a zene is újra betöltötte a tinikkel teli teret.
- Jó, most már gyere. Hallod? – rángattam meg a lábát mire ő érdeklődve nézettle rám. Sóhajtva (és marha nehézkesen) leszállt a székről majd újra rám nehezkedve indultunk a kijárat fele.
Már egy tíz perce gyalogoltunk mikor megtörte a csendet.
- Tudod, én ezt tényleg komolyan gonodoltam. – csoszogott mellettem én pedig csak felvont szemöldökkel fordultam felé. Látta rajtam, hogy nem értem miről van szó majd egyet csettintett nyelvével és folytatta. – Tényleg veled volt a legjobb, veled élveztem is.
- Most tényleg azt fogjuk kivesézni, hogy kivel mennyire voltak jók a szexélményeid? – nevettem fel keserűen.
- Nem kell ezt kivesézni, egy szóval is el tudom mondani kivel volt a legjobb. –nézett le rám, hogy meg legyen a drámai hatás. – Veled.

Csak gyorsan meg szeretném köszönni azt a rengeteg megtekintést a könyvemen. Jézusom már 50k+ el sem hiszem, nagyon szépen köszönöm srácok, nem gondoltam volna, hogy valakiknek majd ennyire fog tetszeni a könyvem, hálás vagyok értetek, de tényleg.
(az olyan hibákért mint pl: egybeírt szavak pedig elnézést, de mikor kimásolom a szöveget a word- ből néhány szót egyberak úgyhogy ne hari ha zavaró, én is nem rég vettem észre, próbálom javítani)