Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐧𝐞𝐝𝐢𝐤

Én is szeretném érezni,hogy miből mi fog kisülni, hogy kicsit felkészüljek rá.

Suli bejárata fele menet annyira kihalt volt az udvar, mintha mindenki eltűnt volna, pár kilencedikes szálingózott a folyosón, de amilyen hamar megláttuk őket olyan hamar tűntek is el.
- Úgy látom erre másfél hétre nem igen fognak már bejönni – nevetett fel Joaquin és én is vele nevettem.
- Áá, csak jönnek be. Kíváncsiak a napi storykra, amik itt történnek egyet sem hagy- akadtam el mikor a termünktől nem messze láttam meg Victoria- t és Joshua- t beszélgetni. A lány vörös hajkoronája csak úgy fényesen terült szét a vállán és háttal a falnak, Joshua- val szemben állt míg fehér fogsorát megcsillogtatta. A fiú egyik kezével támaszkodott a falnak a másik kezét pedig a lány csípőjén pihentette és halvány mosollyal hallgatta a lány szavait. Bámulásomból egy erős kéz ébresztett fel majd az hihetetlen gyorsasággal kezdett el húzni a termünkbe.
- Köszi. – suttogtam Joaquin- nak mire ő csak mosolyogva megvonta a vállát.

A nap csak úgy elszaladt és észre se vettem, hogy hatodik óra előtt ülök még mindig a teremben úgy, hogy lassan rámcsengetnek.
- Sofia! Hahó. – legyezett egyet az arcom előtt Joaquin.
Mielőtt még egy hang is kijött volna a számon a csengő hangja belehasított a fülünkbe, jelezve, hogy kezdődik a következő tanóra.
- Jézusom, elkések! – pattantam fel és szaladtam le az előadói terembe. – Itt vagyok!Itt va- találjátok ki ki volt bent csak a teremben. -gyok.
- Mindjárt jön. – szólalt meg fel se nézve a telefonjáról. Leültem az egyetlen székre, ami szabad volt mivel a többi széken vagy hangszer volt, vagy könyvek voltak rádobálva, vagy Joshua ült ott. Amint leültem ő zsebre rakta a telefonját és felállt majd odasétált az egyik szekrényhez és nézegetni kezdte a kottafüzeteket. Addig figyeltem, amíg oda nem ért, de utána úgy belemerültem a gondolataimba, hogy csak egy nagy csapódásra eszméltem fel. Nagyokat pislogva néztem, ahogy Joshua karján fekszik a sok kottafüzet, de a kupac másik része a földre is esett. Nagy levegőt véve fogta magát és leengedte a karját majd azt követően a füzetek mind a földre hullottak. Felálltam és lassan odasétáltam mellé majd lehajoltam a füzetekért és próbáltam a kiesett lapoknak megtalálni a gazdáját. Annyira elzsibbadt a lábam a guggolásban, hogy úgy voltam vele nem érdekel legyen koszos a gatyám és törökülésben lehuppantam a földre.
- Hagyjad csak, majd összeszedem – guggolt le hozzám és fogta le az egyik karom.
- Nem, hadd segítsek. – rántottam el tőle a karom és néztem rá szúrós szemekkel.
- De nem kell. Gyorsan összeszedem aztán megvagyok.
- Na jó. – csaptam le mindent a földre. – Hagynád, hogy végre segítsek? – emeltem fel kicsit a hangom és tártam szét a karom. Meg se szólalva bólintott egyet, és leült mellém ő is törökülésben. Pár perc alatt készen is lettünk, a lapokat visszatettük a megfelelő füzetbe és mindent visszapakoltunk a polcra.
- Köszi. – szólalt meg rekedtes hangon és mosolygott rám halványan.
Csak ránéztem majd kikerültem és elindultam a szintetizátorhoz. Leültem a kisszékbe és ujjaim a billentyűk fölé raktam. Annyi hang szólalt meg egyszerrea fejemben, hogy teljesen összezavarodtam és lefagytak az ujjaim. Nagy levegőt véve csak nyomtam le egymás után a hangokat, és meglepő módon nem is volt annyira zavaró majd egyre inkább elkezdtem játszani egy zenét. Már nem tudom a címét, és a szövege sincs meg csak a dallama teljesen a fejemben maradt.
- Hm hm hmm hm hm hmm hm hm hmm hmm, na na naa na na naa nanana nananaa – és akkor bevillant – I hope you understand. We might find a place in this world someday.But at least for now...I gotta go my own way.
- What about us? What about everything we've been through? – szólalt meg velem szembe egy fiú hang és kezeivel rátámaszkodott a hangszerre. Folytattam, nem érdekelt, hogy Joshua volt az, akkor is folytatni akartam.
- What about trust? – néztem fel rá gyilkos szemekkel.
- You know I never wanted to hurt you... - és félrenyomtam egy hangot.
- Jaj, ne haragudj nem figyeltem. – tűrtem el egy tincset és elkezdtem rágni a szám szélét kínomban.
- Várj. – húzott oda mellém egy kis széket és leült rá én pedig kicsit arrébb csúsztam mert kellemetlenül éreztem magam. Láttam rajta, hogy észrevette az arrébb csúszásomat, de nagyokat pislogva a billentyűkhöz fordult és ráemelte ujjait. –Nézd. A D hang után nem az F jön, mert figyeld – nyomta le a hangot – az már kicsit magasabban van. Az E-t kell lenyomnod. Most próbáld meg. – remegő ujjakkal kezdtem el játszani a dalt és mikor az E-hez értem tényleg jobban hangzott.
- Tényleg jobb, köszi. – ropogtattam ki az ujjaim rá se nézve a fiúra.
- Figyelj a teg-
- Megjöttem, itt vagyok, bocsánat a késésért! – szakította fel majdnem az ajtót a tanár. – Gyorsan előszedem a mikrofonokat, vagy hoztatok magatokkal? – állt megvelünk szemben, mint egy szobor és csak sugározta magából az izgatottságot.
- Nekem itt van.
- Nekem is.
- Nagyon jó! – akkor gyorsan bekapcsolom a hangfalakat, megkeresem a neten a videót, először átgyakoroljuk úgy, hogy ők is éneklik, de utána már csak karaoke. – hadarta el a tervét.
- Mit is akartál mondani? – fordultam Joshua felé félénken, tartottam attól,hogy mit akar mondani.

Vajon ki fog rájönni, hogy ez melyik zene és miből van...🤔