Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐫𝐦𝐢𝐧𝐜𝐤𝐞𝐭𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

- Tényleg úgy hiszed, hogy-

- Nem hiszem! Tudom, hogy sikerülni fog. Hallottalak már énekelni. – vette le kezeit vállamról és keresztbe fonta őket maga előtt.

- Mi? Mikor? – kaptam felé a tekintetem.

- Emlékszel kilencedik év elejére? Suli napon, te énekelted el a az iskola zenéjét. Nagyon tehetséges vagy Sofia, megéri folytatnod ezt az ének dolgot.

- Köszönöm. De tényleg. – mosolyogtam és hirtelen felindulásból meg akartam ölelni, de megálltam mert nem is ismerem és milyen lenne már csak úgy megölelni. Felkuncogva értette a mozdulataim és magához vonva megölelt. Ez... most rohadtul jól esett.

- Gyere. – húzott ki a színpadra és rögtön hatalmas taps fogadott minket. – Szóval akkor most Sofia fogja elénekelni Olivia Rodrigo- tól az All i want című dalt. – vezette fel a fiú a dolgokat és miután eltűnt a színpadról elkezdődött a zene. Lenéztem a közönségre, akik mosolyogva, feltett kezekkel dölöngéltek jobbra- balra. Nagy levegőt véve megpróbáltam felkészíteni magam. Számhoz emelve a mikrofont megpillantottam Joshua- t, aki falnak támaszkodva, zsebre tett kézzel és csillogó szemekkel figyelt engem. Próbáltam másfele nézni, de ott meg Aron- t láttam meg, aki szintén csak állt és nézett. Király. Fejemre nem akar még leszakadni a plafon? Visszarázva magam realizáltam, hogy elkéstem és mindenki kérdőn nézett rám, hogy mi történt. Odafordultam a zenésekhez és jeleztem nekik, hogy tekerjék az elejére a zenét. Kizárva a külvilágot lassan lehunytam a szemem és belekezdtem

I found a guy, told me I was a star – szorult össze a torkom, ami a hangomon is meglátszott.
He held the door held my hand in the dark
And he's perfect on paper but he's lying to my face - nyitottam ki lassan szemeim és Aron- ra néztem utalva, hogy ezt a sort neki szántam.
Does he think that I'm the kinda girl who needs to be saved

And there's one more boy, he's from my past – szaggatottan átvezettem a tekintetem Joshua- ra
We fell in love but it didn't last
'Cause the second I figure it out he pushes me away – na jó, azért ez a sor nem igaz
And I won't fight for love if you won't meet me halfway
And I say that I'm through but this song's still for you

All I want is love that lasts
Is all I want too much to ask
Is it something wrong with me – gördült le egy könnycsepp arcomon
All I want is a good guy
Are my expectations far too high
(...)

Emeltem el a mikrofont a számtól és levegőért kapkodta tűrtem el a nyakamhoz tapadt hajtincseket. Tömegre nézve pár kamerázó embert láttam és a többiek, mint a többi embernél hatalmas tapsolásba kezdtek.

- Jólvan, Sofia! Köszönjük, hogy részt vettél. – beszélt a mikrofonba majd a fülemhez hajolt. – Mondtam, hogy képes vagy rá és látod sikerült. Csak egyre kérlek. Tényleg ne hagyd abba.

- Köszönöm...-

- Félix – mosolygott rám.

- Félix. Tényleg sokat jelent.

- Ugyan már. Pajtik vagyunk. – nevetett én meg mosolyogva hagytam el a színpadot. – Oké a következő... - kezdett bele én meg levegőre vágyva felmentem a lépcsőn, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem a teraszon. Eszem ágában se volt az udvarra menni, vagy a lenti teraszhoz, nem akarok összefutni senkivel. Éppen léptem volna ki, de már foglalt volt.

- Oh, bocsi. – torpantam meg a küszöbön mikor realizáltam, hogy Joshua- ba ütköztem.

- Maradj. Kérlek. – szólt utánam. Megforgatva a szemem visszafordultam és leültem a székre ő pedig előttem állva támaszkodott a korlátnak. Én a fejemet döntöttem a korlátnak és a csempét bámulva tettem helyre a légzésem, mivel az előbb...hát kicsit felgyorsult a szívverésem mikor megláttam a fiút. – Mennyire utálsz most?

- Most előhoznám a bunkó énem és mondanám, hogy tíz per száz – kezdtem bele mire ő felém fordult és rám mosolygott. - de ez nem a legjobb alkalom. – tettem össze keresztbe a lábam és a kezem majd nekidőltem a szék hátának. – Nem utállak. És nem is foglak. Csak fáj... - folyt le egy könnycsepp az arcomon. – De azért nem utálhatlak mert neked más kell. Azt akarom, hogy boldog legyél még akkor is ha nem velem. Csak nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.

- Nem ezt érdemelted. Csak kibaszott hülye voltam. – szorította meg a korlátot.

- Hát. – csaptam össze a tenyereim és felálltam. – Most már mindegy. – léptem át az ajtót.

- Megcsókolhatlak? – hallottam meg mögöttem a hangját. – Csak utoljára? – mondta remegő hanggal és szemei újra csillogni kezdtek a könnytől.

- Joshua. – suttogtam nevét és közelebb léptem hozzá majd végig simítottam arcán. – Ez már túl késő. – hatalmas gombóc keletkezett a torkomba és a könnyeim újra előjöttek. – Vigyázz magadra. – próbáltam egy apró mosolyt küldeni felé. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. – Szia.

Léptem vissza a szobába és csak zuhantak le az arcomon a könnycseppek. De össze kell szednem magam. Igen, ez lesz. Új embert faragok magamból, de először ki kell pihennem ezt a... akármit is. Megtörölve az arcom kiléptem a folyosóra, ahol egy mellkasnak ütköztem.

- Zűr van a paradicsomban? – támaszkodott meg a falnak Aron.

- Ne. Csak te hagyj békén. Légyszíves. – emeltem fel védekezően a kezem.

- Hé! Nem csináltam semmit. – tette szét hihetetlenkedve a kezeit.

- Tessék? – nevettem fel kínosan. – Nem. Csináltál. Semmit?