Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐨̈𝐭𝐯𝐞𝐧𝐞𝐝𝐢𝐤

- Nem, Joshua. – álltam fel én is követve őt.

– Nem arról van szó, hogy nem vagy jó ember. Jesszusom, ha nem lennél jó ember szerinted belédszerettem volna? – tettem szét karjaimat érdeklődve. Jézusom én ezt hangosan kimondtam? Oké, nem baj, csak nyugi. A fiú megfordult majd láttam, hogy próbálja visszatartani a mosolygást. – Tudod mit. Felejtsd el az előbb hallottakat és feküdj le aludni, késő van és nekem is mennem kéne már. – indultam meg az ajtó felé.
- Hóóó, hőőőő! Nem gondolod, hogy majd hagyom, hogy ilyen sötétben kint mászkálj. – rántott vissza magával szemben és közelségétől lángra lobbant a testem.
- Joshua nem lenne a legjobb ötlet, ha én most itt aludnék. – vettem el a tekintetem róla és a falat nézegettem.
- Pedig nem mész innen sehova. – sétált oda a szekrényéhez és odadobott nekem egy pólót.
- Gatyát nem kapok? – értetlenkedtem a kezemben lévő ruhával.
- Jaj, nem mintha már nem láttalak volna meztelenül. – fordult felém perverz mosollyal.
- Na jó, én asszem megyek lefürödni. – ezzel ki is léptem a szobából és a fürdőszobát céloztam meg. Nem voltam még itt, ezért meglepődve figyeltem meg minden négyzetmétert. Előkerestem egy törülközőt majd gyorsan beálltam a zuhanykabinba és magamra engedtem a meleg vizet. Éreztem, hogy a mai nap történéseit szépen lassan lemossa a víz és a fájdalom, a nevetés és a bizonytalanság lassacskán a lefolyóba tűnik.
Elzárva a vizet kinyúltam a törülközőért, amit szépen magamköré tekertem. Ekkor lépett be a fürdőbe Joshua én pedig mint egy bolha ugrottam egyet.
- Joshua! Öltöznék!
- Sofia. Nem érdekel. – ezzel odaállt a mosdóhoz és elkezdett fogat mosni. Az eszem megáll. Kitéptem az ajtót majd visszamentem a szobába és gyorsan magamra kaptam a ruhát. Amint belebújtam a pólóba az orromba szökött Joshua jellegzetes illata. Szemem elé törtek az emlékek én pedig torkomban keletkezett gombócot próbáltam elnyomni.
Leültem a fotelbe, összehúztam magam és felnéztem a közösségi hálóra. Átlapoztam az instagramot és a buliról feltöltött fotók lepték el a kezdőlapot. Moslyogva pörgettem az újabb és újabb képeket mikor az egyiken megakadt a szemem. Egy kép volt Joshua- ról miközben beállva magyarázza a mondókáját kicsit lejjebb pedig én, ahogy átkarolom a lábát és néztem fel rá úgy mint, akit megbabonáztak. Elejtetttem egy halványka mosolyt majd meghallottam a szoba felé egyre hangosodó lépteket ezért telefonom ölembe ejtettem és a legjobb színészi alakításommal alvást színleltem. Hallottam ahogy nyitódik az ajtó és a fiú kuncog egyet. Lépked a szobában, pakol, csinál valamit és annyira kilestem volna, de nem mertem. Pár pillanattal később rámterített egy plédet, amit betűrt a lábamnál, derekamnál, mindenhol, hogy ne szökjön be a hideg, majd nyakamnál feljebb húzta az anyagot és érzékeltem, hogy közelebb hajol mert lehelletét már a nyakamon éreztem.
- Tudom, hogy fent vagy, de szép alakítás. – eddig bírtam, elmosolyodtam. – Jóéjszakát. – nyomott egy puszit az arcomra majd éreztem, hogy ott van még előttem és néz. Lassan kinyitottam a szemem és azzal a gyönyörű, smaragdzöld szempárral találtam magam szembe. – Azt hittem én már nem is kapok jóéjszakát.
- Nem is azért nyitottam ki a szemem. – kuncogtam pimaszul, amitől ő összehúzott szemekkel figyelt tovább. Szemeim letévedtek ajkaira és szemet szúrt valami. – A szád széle. – húztam ki takaró alól egyik kezem. – Fogkrémes. – gyorsan letöröltem neki és mikor visszanéztem a szemébe még mindig engem nézett.
- Nem jössz inkább az ágyra? Kényelmesebb. – nagyot nyelve pillantottam át az ágyra, de gondolkodni se volt időm mert a fiú felkapott és ledobott az ágy egyik szélére.
- Bele se egyeztem. – kényelmesedtem el és húztam magamra a plédet.
- Nincs is beleszólásod. – oltotta le a lámpát és feküdt be mellém az ágyba. – Tudod nekem van ilyen szükségletem elalvás előtt. Hogy kapok mindig jóéjt puszit anyucitól, de most ő nincs itt. – magyarázott nyavajgós hangon én pedig szemem forgatva feltápászkodtam majd odahajoltam hozzá.
- Jóéjt, Joshua. – leheltem egy apró csókot arcára majd visszadobtam magam az ágyra és hátatfordítottam neki. Éreztem, ahogy benyúl a takaró alá és magához húz majd elkezdi simogatni a hasam.
- Tudom ,hogy ez nem helyes. – suttogta. – De nem tudok ellenállni. – fúrta bele fejét nyakamba. Összeszorítva szemem próbáltam csak az alvásra koncentrálni, több- kevesebb sikerrel.
Reggel úgy keltem fel, hogy a mellettem lévő fiú szétterülve fekszik, nekem pedig az egyik lábam a fiún helyezkedett el.
Az ajtó nyikkant egyet én pedig lesokkolódva figyeltem azt, ahogy szépen lassan nyílik ki. Lehunytam a szemem és újra alvást színlelve hallgatóztam. Még levegőt is alig mertem venni.
- Haah! Cason! Gyere ide. – szólt az anya.
- Mi a baj? Ne kiabálj, alszik a gye- akadt el az apa egy pillanatra. – Oh.
- Az ott Sofia?
- Igen, az ott Sofia.
- Úristen. Az ott Sofia! Cason, mi van ha újra összejönnek? Istenem, add meg nekik ezt a lehetőséget újra.
- De jó lenne. Na gyere, nehogy felkeljenek. – majd az ajtó becsukódott.