Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐭𝐯𝐚𝐧𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤

- Hát bent a kórházban. Joshua- vaaal, veled, veletek.

- Semmi. Semmi nem történt.
- Oké, Sofia Frewen, nekem te nem tudsz hazudni. Le merem fogadni, hogy egymás mellett aludtatok, volt egy vitátok és kínos helyzetbe hoztad magad a 'barátnője vagyok' megszólalásoddal. – gügyögte az utolsó pár szót, nekem pedig a földre esett az állam.
- Hogy az Istenben tudsz te ilyeneket? – csaptam hihetetlenül az ágyra.
- Jók a képességeim.
- Jóó. Tényleg hasonlók voltak. De nem volt több. Mielőtt bármibe belekevertük volna magukat én szó nélkül hátat fordítottam neki és aludtam.
- Hát jó. – feküdt el mellettem az ágyon és a plafont figyelte.
- Suliról volt valami hír? – helyezkedtem el én is mellette.
- Huh, hát... A héten gyorsan újrafestik a kémia termet, gondoskodnak, hogy legyen poroltó a terembe, és még átvizsgálják az épületet, hogy nem- e történt máshol is valami károsodás. Szerencse, hogy nem volt nagy tűz és csak a füst okozott ekkora galibát.
- Szerencse, hogy mindenki jól van. – jutott eszembe minden előzőnap történt és összeszorult a torkom.
- Szerencse. – nézett rám és láttam rajta, hogy őt is megviselte a dolog. – De hé! Ne erre gondoljunk. Próbáljuk kicsit elvonni a figyelmünket a rosszról. Mint példá-
- Mint például, mi van veled és Felix- szel? – ugrottam az oldalamra és a szemöldököm húzogatva mosolyogtam rá.
- Sofia, hidd el semmi nem történt tegnap óta, amiről nem tudsz. Kórház után mind hazamentünk és telefonon beszélgettünk. Ennyi. End of story.
- Haaaj már. Akkor csináljunk valami izgalmasat! – dobtam pofán a párnámmal, amitől eltorzult az arca. Hirtelen rámugrott és elkezdett csikizni én meg alig kaptam levegőt és a tüdőm is kezdett összemenni.
- El-hég! Eh- vettem a bátorságot és leburítottam magamról, aminek következtében leborult az ágyról a padlóra és elterült. Kitört belőlünk a röhögés és most már egyikőnk se kapott levegőt. Aztán hirtelen benyitott a húgom.
- Kicsi a rakás! – ugrott rá az előttem fekvő fiúra, aki továbbra se tudta abbahagyni a röhögést.
- Hát te mit csinálsz itthon? – eszéltem fel a pillanatból és a húgomra meredtem mert tudtommal neki ma iskola van, sőt egész héten.
- Aj, Sofia. A saját, régi iskoládat nem ismered ennyire? Nem tudod mikor ünneplik a suli napját? Ilyenkor elsőtől negyedik évfolyamig se ki, se be. Mindenki otthon. – fetrengett tovább a barátomon addig, amíg ő el nem kezdett jajgatni.
- Sarah. – fújt egyet. – Szállj le. – és még egyet.
- Mi az Joqauin? Gyengusz vagy? – bökdöste meg a fiú hasát, aki minden egyes érintésnél felugrott.
- Azt mondod gyenge vagyok, hugi? – állt fel négykézláb és úgy nézett vele farkasszemet. Szokása huginak hívni, ha már úgy viselkednek, mint a testvérek.
- Gyenge vagy. Gyenge vagy! – szaladt ki a szobából, Joaquin meg utána. Mosolyogva néztem utánuk és rápillantottam a telefonra. Vajon írt? Feloldottam, de semmi. Viszont az Instagram egy új történetről értesített: joshua.david_ az imént új történetet tett közzé.
Érdeklődve nyitottam meg a kis ablakot és ez állt benne: Csá srácok! Jól vagyok, minden oké, köszi az agggódó üziket. Na viszont, anyámék, amint hazaértünk mentek vissza a dolgukra szóval újra enyém a ház és gondoltam ha már nincs suli miért ne tartanánk előbb?! Csütörtökön, azaz holnap várlak titeket, mindenki tudja hova, aki nem tudja az úgyis kideríti. Na akkor holnap este tala és szétszedjük a házat.
- Ez egy idióta. – morogtam az orrom alatt és rögtön megnyitottam az üzeneteket és kikerestem a fiút.
@sofia.frwn: Most engedtek ki a kórházból és te megtartod a bulit, arról nem beszélve, hogy előrébb is hoztad. Te beteg vagy, pihenjél. 🤣🤣 – néhány pilllanatnyi várakozás után láttam a kis felugró szöveget, hogy "Éppen ír..."
@joshua.davis_: Ne aggódj, ura vagyok a helyzetnek.😆☝️
@sofia.frwn: Ettől félek én is...
@sofia.frwn: Csak okosan.
@joshua.davis_: Te nem jössz?
@sofia.frwn: De, de nem tudok minden alkalommal rád figyelni.🤨

És ennyi volt a beszélgetés. Leláttamozott és bekedvelte az üzenetem.
- Húú,ez bunkó volt tőle. – szólalt meg mellőlem Joaquin én pedig ugrottam egyet.
- Mikor jöttél ide?
- Nem rég, meg eléggé bele voltál bolondolva a telefonodba tudtam, hogy nem fogsz észrevenni.
- Jólvanmáár. – mosolyogtam mikor azt vettem észre, hogy Joaquin nagyon elbambult és megmozgatta az orrát.
- Sofia. Drága egyetlen életem. – na itt már éreztem, hogy valami gond van. – Tudod mennyi  szeretlek. De rettenetesen bűzlesz. – nézett vissz rám és elhúzta a száját. Kínos.
- Bocs, még nem volt időm lefürdöni. – ültem fel szégyenemben és a szekrényemhez léptem.
- Viccelek, te hülye. – állt fel és odaállt mellém majd átkarolt. – Nem vagy büdös. Csak eszembe jutott, hogy tegnap nem volt alkalmad fürödni és gondoltam megszívatlak kicsit.
- Nagyon vicces vagy. – püföltem meg mosolyogva egyik ruhadarabommal.
- Tudom, nagyon elcsépelt humorom van. – vigyorgott és összeborzolta a hajam – Na tűnés! – engedett maga elé és lábával kilökött az ajtón. Ez az ember egy állat.

Megengedtem a zuhanyt és tényleg nagyon jól esett, ahogy a meleg víz átjárja az elfáradt testem. Lepergett rólam mindent, a füst szagnak már nyoma se volt én pedig frissként léptem ki a kádból. Én tényleg csak melltarót, bugyit és egy gatyát hoztam ki? Az említett ruhadarabokkal léptem be a szobába és nem zavartatva magam a szekrényemhez léptem. Látott már Joaquin fehérneműben is, akkor már nem mindegy? Mellesleg, őt sem nagyon hatja meg a dolog.
- Amúgy holnap mikor akarsz indulni?
- Nem tudom, nyolc körül ráérünk elindulni nem? – fordultam felé miközben egy felsőt próbáltam magamra aggatni.
- Hmm, ja az valószínű jó lesz. Nem baj ha ma itt alszok?
- Ez mióta kérdés? – néztem rá hülyén. – Szinte már a család tagja vagy, akkor jössz amikor akarsz, ne hülyéskedj. – válaszul csak mosolygott egyet és felpattant az ágyról.
- Akkor megyek, keresek magamnak valami kaját. – indult ki az ajtómon.
- Jó? – mondtam nevetve és kicsit kezdtem összepakolni a szobámban. Borzalom, ami itt van. Teljesen elhanyagoltam magam.