Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐮𝐬𝐳𝐨𝐧𝐨̈𝐭𝐨̈𝐝𝐢𝐤

Nem volt már semmi gond a ruha felvételével, csak a felső hátul cipzárosvolt...

- Figyu. – fordultam a fiú felé, aki már majdnem készen volt. – Segítesz légyszi felhúzni? – odalépett mögém én pedig felfogtam a hajam, hogy ne legyen útba. Éreztem ahogy meleg tenyere érintkezik a bőrömmel, és szépen lassan kezdi feltolni cipzárt. Végigsimított a hátamon és csípőmnél fogva közelebb húzott magához, majd éreztem, ahogy puha ajkai a nyakamat érintik. Felkuncogva megfordultam és végig néztem rajta.

- Na? Jól nézek ki? – fordult a tükör felé és pózolgatva mutogatta magát. Nevetve meglöktem a vállát és odafordultam én is a tükörhöz. Fordítgattam a fejem jobbra és balra is, oldalra fordultam, megnéztem magam hátulról (már amennyire tudtam), végül hosszasan kifújtam a levegőt egyenesen néztem a tükörbe. Felhúzott szemöldökkel néztem végig magamon, de valahogy kényelmetlenül éreztem magam. Nem tetszett a testem, nagyon aránytalan volt, fenekem még mindig lejjebb volt, mint múltkor, állandóan keresem a motivációt, amitől majd nekiállok edzeni. Csípőre tett kézzel fordultam Joshua felé és mintha leolvasta volna az arcomról a kérdést ''Hogy nézek ki?". Mellém lépett, igazított kicsit a ruhámon (picit el volt csúszva néhány helyen, hupsz) és maga felé fordított. – Gyönyörű vagy! – suttogta a fülembe és újra végig nézve rajtam csak elégedetten bólintott.

- Pedig nem érzem magam annak. – vizslattam magam tovább a tükörben.

Államnál fogva visszafordította a fejem vele szembe és újra megszólalt. – Ha a többi szavam nem hiszed el, akkor ezt hidd el. Kérlek. Nem mondanám, ha nem lenne igaz. – fogta kezei közé az arcom és mélyen a szemembe nézett úgy magyarázott. Nem bírtam ellenállni annak, hogy milyen aranyos, szóval belekapaszkodtam jelmezének fölsőjébe és magamhoz rántottam egy csókra. Éreztem, ahogy belemosolygott és kezei már derekamon landoltak. Eltoltam magamtól és csillogó szemekkel néztem rá.

- Képek! Képeket csináljunk! – magyaráztam és meglepően könnyedén beleegyezett. Előkerestem a telefonomat és pár kattintással megnyitottam a kamerát. Joshua mellém állva feszített én pedig mosolyogva követtem példáját és úgy pózoltunk. Hát ami azt illeti született pár érdekes kép, de a legutolsó a legfontosabb. Mellém állt, átkarolta a derekamat és az arcomra egy puszit nyomott én pedig mosolyogva néztem a kamerába.

- De jól nézek ki rajtuk. – mondogatta elégedetten miközben átlapozta a képeket.

- Köszi. – néztem rá olyan "Ez most jól esett" fejjel kezdtem átöltözni.

- Ja, de azért te jobban. – mosolygott a képek láttán és a legutolsóhoz érve felém fordult. – Ezt küldd át! – fordította felém az előbb említett képet mire én csak mosolyogva megráztam a fejem.

A pénztárhoz érve egy korunkbeli férfi ült a kasszánál és végig nézve rajtam megnyalta ajkait. Felnéztem Joshua- ra aki összeráncolt szemöldökkel magához szorított jelezve a pénztárosnak, hogy "A-a, ácsi!". Az előttünk ülő fiú lereagálva a szitut csak fájdalmasan kifújta a levegőt és az előbbi nyálcsorgató énjéből egy unott tekintetű ember került elénk. Akartam előszedni a pénztárcám mikor Joshua beelőzött és odanyújtotta a fiúnak a pénzt. Kiérve az üzletből csak nyaggatni kezdtem.

- De én akartam fizetni! – toporzékoltam a pláza bejáratánál és előkotortam a tárcám. – Legalább a felét hadd adjam oda!

- Mondtam, hogy nem! Te vagy a lány, én a fiú. Kötelességem nekem fizetni. – szegezte fel az állát.

- De, mmhmmmm. – mormogtam és beletörődve, hogy ezt nem adhatom akkor oda mellé sétáltam és felnéztem rá. – Legközelebb én fizetek! – néztem rá szigorúan.

- Ja persze. – röhögött fel és megragadva a kezem elkezdett húzni a parkoló irányába. A rengeteg kocsi helyett most már csak pár autó tartózkodott ott, beülve a kocsiba csak egy nagyot szusszantam és a szatyrokat a kabátunkkal együtt hátra dobtam. – Egy meki? – nézett rám olyan fejjel, mint aki tudja, hogy úgyis belemegyek. Hevesen bólogatva előkaptam a telefonom amíg ő kikanyarodott a gyorskajáldához, addig én előhívatva a képeket megrendeltem. Most már a falamon is ott fog díszelegni a közös képünk.

- Jónapot! Mivel szolgálhatok? – szólalt meg egy női hang.

- Mit szeretnél? – fordult felém Joshua érdeklődve.

- McWrap menü zöldteával. – mosolyogtam rá mire meglepődött.

- Zöldtea? Komolyan? – nézett rám szörnyülködve. Visszahajolva a mikrofonhoz leadta a rendelést. – Kettő McWrap menüt kérünk, egyiket zöldteával másik kólával.

- Rendben, kérjük vezessen a következő ablakhoz és majd ott tud fizetni. – igazított el minket a nő, mi meg engedelmesen hajtottunk tovább. A következő ablaknál egy középkorú nő kedvesen fogadott minket, ami engem elég meglepetten ért. Éppen odaértünk az utolsó ablakhoz, ahol kapjuk a csomagunkat, mikor egy Joshua- val egyidős szőke hajú lánnyal ütköztünk össze.

- Tessék. Hogy- hogy kettőt vettél, hiszen egyedül vagy. Szívesen elfogyasztom veled. – nyávogta az ablakból én meg felhúzott szemöldökkel előrehajoltam, hogy lássa én is ott vagyok.

- Nem egyedül eszi, segítek neki. – mosolyogtam rá gúnyosan és rögtön leolvadt a szájáról a mosoly. Odaadta nekünk a rendelésünk és tovább hajtottunk. Joshua rázkódó vállal fordult ki közútra én pedig mintha semmi nem történt volna elkezdtem enni. Leparkolt oda, ahol az előbb voltunk és velem együtt ő is nekikezdett az ételnek.

- Nyisd ki a szád. – szólalt meg én pedig megszólalásán félrenyeltem. Éppen kezdett helyreállni a légzésem mikor felé fordultam. – Nem úgy értettem te hülye! – röhögött fel és kezében megpillantottam egy krumpli darabot. Kicsit távolodva tőle, hogy kicsit messzebb legyek lendítette a sültkrumplit amit sikeresen a számba érkezett. Hát ez érdekesen hangozott.

- Oké, most én. – vettem a kezembe egy darabot és elhelyezkedtem. Hunyorítva próbáltam célozgatni és mikor úgy éreztem jó lesz lendítettem a krumplin, ami...