Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐭𝐯𝐚𝐧𝐡𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

Egy halvány mosolyt küldött felém és elkezdett közeledni

Szívem felgyorsult és úgy éreztem mindjárt kiugrik a helyéről. Mikor már azt hittem tényleg megcsókol csak egy apró puszit nyomott az arcomra.
- Menj és mutasd meg mindenkinek, hogy ki vagy te. De legfőkébb annak a hülye szőke hercegnek. Bulizd át az éjszakát. – bíztatott én pedig felpörögve öleltem át.
- Köszönöm, köszönöm, köszönömmm!!! – dölöngéltem vele jobbra- balra mire ő csak felnevetett. Még egy utolsót visszapillantva rámosolyogtam egyet és eltűntem a táncoló tömegben. Odataláltam Joaquin- ékhoz és teljesen felszabadultan táncoltunk. Csatlakozott hozzánk Lara is, Joshua és még néhány haver(?), akiket nem tudtam hova tenni.

Csak telt az idő mi pedig percről percre jobban éreztük magunkat. Éppen egy régebbi slágerre énkeltünk és táncoltunk:
Nossa, nossa
Assim você me mata
Ai, se eu te pego
Ai, ai se eu te pego
Mikor én a szemem sarkából láttam, ahogy Avery kicsit illuminált állapotban hagyja, hogy Elijah húzza maga után.
- Őőő, srácok!? – kocogtattam meg Joshua vállát mert ő a többieken kívűl nem figyelt fel rám hanem tovább táncolt. – Szerintem Elijah most valami kurva nagy hülyeségre készül. – mondtam és mindenki feléjük kapta a fejét, de már csak annyit láttak, hogy a lépcsőfordulóban eltűnnek. Öten egyszerre rohantunk fel az emeletre, csakhogy mire felértünk eltűntek. Pánikolva kapkodtam a fejem és nem tudtam elképzelni, hogy melyik szobába vihette, de Joshua elhaladva mellettem(majdnem fellökött), idegesen indult a szobájába mi pedig rohantunk utána. Nyitott volna be, de nem tudott. Zárva.
- Most komolyan miatta kell szétbasznom az ajtómat. – az erei egymást követve dülledtek ki a nyakán és egy másodperc elteltével Joshua berúgta az ajtaját és kitágult szemekkel nézett az ágyára. Megindult mi pedig mentünk utána. Elijah már minden egyes ruhadarabot eltávolított a lányról és már csak a fehérneműi voltak vissza. Éppen csatolta volna ki a melltartóját mikor Joshua hátulról megfogta és a földre terítve ott ütötte, ahol érte. Lara és én gyorsan a lányhoz futottunk, aki sokkos állapotban és mint, aki kijózanodott volna, ült fel az ágyon és kapkodta a fejét. Felix és Joaquin leszedték Joshua- t Elijah-ról, mi pedig egy plédet terítettünk Avery- re.
- Takarodj el a házamból vagy kihívom rád a rendőrséget! – ordította Joshua, és Elijah felháborodva kiment a szobából majd egy kis idő elteltével az ablakból láttuk, ahogy a szürke autójával szépen elhajt a területről. Mindenki csendben volt és próbáltuk feldolgozni az imént történteket.
- Úristen. – suttogta Avery és összehúzta magát majd rezzenéstelen arcán végigfutottak a könnycseppek.
- Hé! – tűrtem el göndör fürtjeit és próbáltam a legmotiválóbb arcommal ránézni. – Vége van – simítottam végig karján,amin néhány helyen piros ujjnyomok látszódtak. Átnéztem a fiúkra, akik tétlenül álltak és közöttük Joshua figyelte a kezét. Tiszta vér volt majd fejét rázva kitrappolt a szobából.
- Hé. – lökött meg Lara. – Menj utána.
- De mi lesz-
- Megoldjuk, te meg menj és figyelj rá, nehogy valami hülyeséget csináljon. –ránézve a fiúkra ők is helyeselték az ötletet egy apró bólintással én meg felkelve az ágyból a folyosó felé vettem az irányt. Épp elkaptam a fiút, mikoris bement a fürdőbe ezért gyorsan odamentem. Lassan benyitottam ő pedig a mosdó szélén támaszkodott.
- Jól vagy? – én komolyan ilyet kérdezek miután verekedett?
- Majd jobban leszek. – suttogta és jobban szorította a mosdó szélét.
- Mutasd a kezed. – léptem oda hozzá és, amint megérintettem izmai megrándultak. Bőre minden kis bütyöknél felszakadt majd arcára néztem és egy szomorú pillantással megráztam a fejem. – Elég lett volna csak leszedned róla. –suttogtam miközben kezét a csap alá helyeztem, amitől felszisszent.
- Persze. Most úgy mondod mintha nem érdemelte volna meg. – hangja nagyon mély volt, amitől a libabőr futkosott végig a hátamon.
- Nem mondom, hogy nem érdemelte meg... De megsérültél. Hagytad volna másra.
- Nem vagyok én a maffia vezér, hogy mással végeztetem el a piszkos munkát. –mondta komolyan, de én meg felkuncogtam.
- Igaz. – motyogtam és mikor elállt a vérzés bekentem neki egy kis kenőccsel majd áttértem a másik kezére. – Egyáltalán ki hívta őt ide?
- Senki. Én csak meghírdettem a bulit, mindenki más magától jött.
- Máskor személyesen vagy üzenet formájában hívd meg az embereket. Egyesével.
- Valószínű nem is fogok már több bulit rendezni. – mondta mire egyből felkaptam a fejem.
- Hogy- hogy?
- Hát minek. Ez a végzős évem. Tele vagyok programokkal. Ott a végzős bál,érettségi, továbbtanulás. Ez az utolsó évem, nem akarom bulizásokkal elpazarolni.
- Nem is tudtam, hogy tovább akarsz tanulni. – mosolyogtam büszkén.
- Tervben van.
- Ennek örülök.
- És neked? Tervezel egyetemre menni?
- Hát gondolkodtam rajta. De nagyon messze van az a suli és anyáékat se hagyom itt szívesen