Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐞𝐭𝐯𝐞𝐧𝐨̈𝐭𝐨̈𝐝𝐢𝐤

És ezt nem cserélném le semmire.

Egyre jobban teltek a percek és rohamosan közeledtünk az új évhez. A csapatunkat összehordta a tömeg és toporzékolva vártuk az éjfélt. Eltelt egy perc, aztán kettő, majd öt, később tíz és ott voltunk, hogy már csak húsz perc van vissza az évből.
- Remegek. - törte meg a csendet Joaquin.
- Mitől? Ez csak egy év vége. - szólt felé Aron.
- Akkor is, túl jó volt és máris vége.
- Igaz, túl sok minden történt, azért vagyunk most itt, mert ezektől fejlődtünk. - mondta Lara.
- Reméljük jövőre még jobb lesz. - suttogtam a társaság szélén állva. Mindenki csak nézett maga elé és az elmúlt egy év történéseit pörgette át.
- Én azt mondom menjünk ki, még a tömeg előtt. - indult kifele Felix mi pedig követtük a léptetit. Ahogy kiértünk megcsapott a téli fuvallat, a bentről szűrődő zene csak tompán hallatszott és csak néhány ember tartózkodott kint, ám ez hamar megváltozott ugyanis ahogy teltek a percek úgy özönlött ki egy kisebb- nagyobb tömeg a házból.
- Mint az oroszok.
- Na jól van emberek, mintha élnénk, gyerünk már élvezzük ki ezt a pár percet az évből.
- Hogy élvezzem ki mikor nincs több piám? – nézett szomorúan Avery az üres poharába.
- Eleget ittál már. – Vette ki Darren a poharat a kezéből és a földre dobta.
- Van valami fogadalmatok? – kérdeztem körbe a társaságot.
- Kell a jogsi. – mondta Avery egyik lábáról a másikra ugrálva.
- Ittasan nem engednének vezetni. – szólt közbe Darren.
- Nem is ülnék ittasan az autóba. – kelt saját maga védelmére.
- Mert nem engednélek. – karolta át a lányt és fejét az övére hajtotta. Elnézve őket egész aranyosak voltak, kiegészítették egymást.
- Leszokok az alkoholról. – mondta Joaquin és a fejét fogta, gondolom kicsit szédült.
- Hányszor mondtad már ezt. – néztünk egymásra Felix- szel és sunyin kinevettük a fiút.
- Most már tényleg. – tette fel a mutatóujját ezzel lefixálva a terveit.
- És neked van valami? – lökött oldalba Lara. Azért lassacskán kezdett kiszállni belőle az alkohol.
- Nincs semmi. Minden fixen van. – rántottam meg a vállam. Mindenki elhallgatott és némán figyelték a földet. Kivéve Avery, ő most toppant ide, nem tudja miről van szó.
- Semmi nem kell? – kérdezte Joaquin felém fordulva.
- Semmi, srácok. – nevettem fel keserűen. – Jó ez így, meg talán pár új ember. – rántottam egyet a vállamon.
- Igaz is! – szólt közbe Avery. – Minél többen vagyunk annál jobb.
- Istenem, fogd már be egy percre! – dörzsölte az arcát Felix én meg kérdőn néztem rá. Kicsit ideges volt.
- Mivan veled? – kérdeztem rá.
- Mi lenne? – de bunkók vagyunk.
- Hát ezt kérdezem én is, nem ittál eleget? – próbáltam viccesre fordítani a figurát.
- Ettől félek én is. – tette keresztbe maga előtt a karjait és a ház falait kezdte el kémlelni. Értetlenül ránéztem Joaquin- ra, aki a földet páztázta, legörbült ajkakkal és lábával a fűbe rajzolt köröket. Óvatosan oldalba löktem és mikor rámemelte tekintetét csak egy fejmozdulattal jeleztem, hogy ''Mivan veletek?''. Elővette a telefonját és valamit rohamosan pötyögni kezdett, majd fél perc múlva jött egy értesítésem.
Joaquin: Mikor elkísértem Felix-szet hányi Zack rámírt, hogy nálahagytam az egyik pólóm aztán az üzenetet nem én olvastam el előbb, hanem Felix és ebből egy kisebb veszekedés lett és azt hitte, hogy egyik nap nála voltam történtek dolgok. Tehát bemesélte magának, de mondtam neki, hogy ilyenről szó sincs, befejeztem már Zack-kel réges-rég és a póló valószínű elkeveredett aztán csak most találta meg. Nagy nehezen elhitte, legalábbis úgy láttam rajta, de még mindig látszik, hogy zavarja az üzenet, de nem képes 100%-osan elhinni nekem. - olvastam az üzenetét és sorról sorra térve minden létező hangulat átszáguldott az arcomon. Megrázva a fejem én is elkezdtem rohamosan pötyögni és leírtam egy fél Bibliát, hogy nem értem miből gondolja Felix, hogy a háta mögött Joaquin félrelép, mindenképpen beszéljen vele erről még most vagy esetleg buli után mert ezt muszáj helyrehozniuk, ezen nem múlhat a kapcsolatuk. Elküldtem az üzenetet, lezártam a telefont, Joaquin pedig amint megkapta az üzenetet végigolvasta, majd felnézett rám, aprót bólintott és egy halványkás mosolyt küldött felém.
- Úristen már csak nyolc perc! – ugrott meg egyet mellettem Lara a telefonja kijelzőjét nézve.
- Úristen. – hüledeztünk mindannyian és lefagyott arccal néztünk a lány mögé. Lara felnézett és az eddig mosolygos arcát átváltotta a rémült tekintet majd hirtelen hártafordult, hogy mit nézünk annyira.
- Sziasztok – szólalt meg a fekete hajú, motoros srác és Larára nézett. – Elrabolhatom pár percre? – kérdezte tőlünk, de még mindig a lányt figyelte.
- Persze! – mondtuk Avery-vel hatalmas mosollyal az arcunkon és végignéztük, ahogy Lará-t elcipeli a fickó.
- Jól kezdi az évet. – bólogattam büszkén és mosolyogva szívemre helyeztem a tenyerem.
- Úúúú, ezt nézzétek. – hajolt le a földre Darren és a fejére emelt egy cowboy kalapot.
- Menjél is, vár a vadnyugat. – mondta neki Avery.
- Akkor jössz velem. – tette át a lány fejére a kalapot, aki csak elpirultam a fiú mellkasába fúrta a fejét.
- Heló, srácok. Tessék mindenkinek egy. – jött oda hozzánk egy ismeretlen fiú és a kezünkbe nyomott egy pohár pezsgőt majd tovább haladt.
- Remélem nem száraz. – néztem bele a poharamba és a nyelvemmel kicsit megízleltem. – Óó, de. Ez száraz. – néztem szomorúan az előttem lévő italra, amit nem sokkal később valaki kikapott a kezemből és egy másikat nyomott bele.
- Tessék. Én úgyis jobban szeretem ezt. – mondta Aron és megkóstolta az italát mondván, hogy így megízleli az újévet. Ez hülye.
- Fúú gyerünk már, tűzijátékozzunk! Mennyi idő van még. – dörzsölte a tenyerét Joaquin és jobbra-balra kapkodta a fejét.
- Két perc. – néztem az órámra.
- Vááááá! Haladjon már az időőő! – ugrált Aron egyik lábáról a másikra és épphogy nem öntötte le magát pezsgővel.
- Gyerünk már idő, kapkodd magad. – mondtam magamban.
- Háááá! Egy perc, készüljetek! – sipítozott Avery.
- Gyerünk, gyerünk, gyerünk. – motyogtam és az órámon figyeltem a másodperceket.
- Tíz, kilenc... – kezdte el a tömeg. – öt, négy.
- Három! – mondta Avery és Darren.
- Kettő! – ordította Aron.
- Egy! – mondtam ki hangosan és egymás után lőtték fel a tűzijátékokat, amelyek millió színben festették az eget.