Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐚𝐭𝐯𝐚𝐧𝐡𝐚𝐭𝐨𝐝𝐢𝐤

– Ki a halál rakott rám prikézsiát? – néztem a földön lévő kis kukára.

- Biztos menjünk abba a buliba? – kérdezte nevetve. Nevessél csak. Mondtam, ami késik, nem múlik.
- Joaquin. Megyünk! De magamhoz bilincsellek. – fordultam vissza szúrós szemmel nézve rá.

A nap eltelt, és egyre kevesebb időnk volt a buliig. Már a cipőmet vettem és gyorsan végigmértem magam a tükörben (begöndörített hajamat hagytam a vállamra hullani, lábaimra egy fekete,magasított derekú farmert húztam és egy piros pólóval takartam felső testem.),mikor egy dudaszót hallottunk. Gyorsan magunkra kaptuk a kabátunkat és kiszaladtunk a kapuhoz. Lara a kocsi ablakot lehúzva hajolt ki és figyelt minket. Bepattantunk az autóba (én előre, Joaquin hátra) és fülig érő mosollyal a lányra néztünk.
- Titeket meg mi lelt? Csak egy buliba megyünk. – nézett ránk kérdőn.
- Csak menjünk már. – szólaltunk fel egyszerre. Egyébként mi se tudtuk hova tenni a nagy örömünket. Lehet én annak örültem, hogy megint mehetünk buliba, Joaquin meg annak, hogy hetek után végre kimozdultunk. Rövid idő alatt meálltunk Joshua szülőháza előtt és kipattanva arcon vágott minket a hideg levegő. Mikor lett ilyen idő? Baszki.
- Idefagyok. – húztam össze magam.
- Ezért megyünk be. – lökött meg minket hátulról Lara én pedig rutinosan beléptem a házba.
- Anyám, de nagy. – állt meg mellettem Joaquin és közel hajolva hozzám próbálta túlüvölteni a zenét.
- És még nem voltál az emeleten. – mondtam neki mikor nekem esett valaki. –Bazdmeg. – szorítottam össze a fogaim mikor megláttam magam előtt azt a valakit.
- Ó. Szia, édes. – karolta át a vállam. Mi a fenét keres ez itt?
- Szállj már le rólam, légyszíves. – léptem el tőle ezzel ledobva magamról a kezét.
- Bocs. De, ha már itt tartunk... – mondta és maga mellé húzott egy lányt. Pontosabban a vöröskét. – Már lehet nem is kellesz. – húzta perverz mosolyra aszáját Elijah.
- Most szórakozol? Hány lányt akarsz még zaklatni? – néztem erős pillantásokkal a szemébe.
- Én zaklatni? Én szeretem őt! – mutatott a lányra, aki kínosan álldogált mellette.
- Ja persze. Mi a neve?
- Őőő...
- Hát ezaz. – mentem oda a lányhoz és alrébb húztam. – Kerüld el Elijah- t.
- Tessék? – húzta össze vörös szemöldökét és értetlenül nézett rám.
- Kerüld el. Tönkre fog tenni.
- Már meg ne haragudj. De miről beszélsz? – tette keresztbe a karjait.
- Én csak próbállak megvédeni egy olyantól, mint ő. – magyarázom, de kezdem azt érezni, hogy feleslegesen jár a szám.
- Nem kell. És ne mondj róla ilyeneket, hogy tönkretesz. – mondta a képembe és visszafordult a fiúhoz, aki mosolyogva átfogta a derekát és egy apró pillantással rám nézett. Utálom. Hihetetlen, hogy mikor segítenék olyan, mintha a falnak beszélnék. Megfordultam és idegesen a konyhába trappoltam. Senki sincs itt? Nem is baj. Megfogtam egy bontatlan Whiskey- t és gondolkodás nélkül beleittam. Éreztem, ahogy a folyadék végigmarja a torkom és a következő pár korty már kezd a fejembe szállni. Éppen emeltem meg az üveget mikor kikapták akezemből. Mérgesen néztem a tolvajra és az üvegért kapkodtam.
- Szerintem eleget ittál már.
- Szerintem meg nem, úgyhogy kérem vissza. – nyújtózkodtam a magasba, de ő fogta magát és egy magas polcra tette. – Darren, te most szórakozol velem? –néztem rá, bár kicsikét homályosan láttam, de így is ki tudtam venni ki áll velem szemben.
- Minek iszol te ennyit? – dőlt a pultnak és összefont karral nézett rám.
- Nem azért vagyunk itt? – dőltem én is a pultnak és néztem ki a konyhából a táncoló tinikre.
- Ők lehet. – mutatott néhányra, akik már alig álltak a lábukon, te jó ég mégcsak egy órája megy a buli. – De te nem ilyen vagy. – mondta én meg felhorkantottam.
- Mert te aztán tudod milyen vagyok. – néztem rá és még magam se értettem miért váltottam ilyen hangnemre.
- Sofia, nem ismerlek hosszú ideje, de-
- Hát ezaz. Nem ismersz. Senki se ismer. – néztem magam elé, összefont karral és hirtelen könnycseppek lepték el a szemeim. Mi történik velem? A fiú sóhajtva átkarolta a vállam és magához húzott. Jól esett a közelsége, túlságosan is jólesett. Fejem mellkasának döntöttem és hallgattam a szívdobogását.
- Bocs, hogy kicsit flegma voltam veled az előbb. – morogtam.
- Semmi gond. Tudom milyen, mikor akarsz valamit és az Istenért se akar összejönni. Hidd el, ismerem az érzést, másokon vezeted le ilyenkor a dühöd. Nyugi nem vettem magamra, tudom, hogy nem direkt csinálod. – simíott végig a hátamon egészen a derekam aljáig, majd ott megállt és vállamhoz nyúlva eltolt magától csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
Csak nézett és nem mondott semmi, átnézte az arcom minden egyes pontját és egy apró mosoly kíséretében kezei közé fogta az arcom. Nem tudtam, hogy mi történik, mit csinál, mire készül és csak lefagyva álltam a tekintetét miközben ő végig a szemembe nézett. Egy halvány mosolyt küldött felém és elkezdett közeledni