~ lotus | hyunlix✔️

2. Gyönyörű...

🪷

- Add ide azt a szart! - kaptam ki dühbe gurulva Changbin kezéből a kis zacskót, majd feltépve azt két színes tablettát menten a számba hajítottam, s minden folyadék nélkül leküldtem azokat a torkomon, miközben egyenesen Hyunjin rubinjait vizslattam, aki erre a lépésemre csak döbbentem pislogott felém.

Eleinte nem szándékoztam drogozni, s valószínűleg a többiek is hülyének néztek, amiért egy perc alatt megváltoztattam a véleményemet ezzel a témával kapcsolatban, de nem érdekelt.

Hyunjin egyszerűen képes volt az imént felszakítani a sebeket, amik még be sem forrtak rendesen. Ez teljesen kihozott a sodromból, és nem gondolkoztam, hanem elveimet felrúgva vettem be a színes kis pirulákat, magasról téve a következményekre.

- Na, talán mégsem vagy annyira prűd. Legalábbis ebben - tett felém egy újabb megvető megjegyzést Hyunjin, majd ő is a szájába vett két tablettát, aztán odapasszolta azokat Taehyungnak is.

- Nem lesz bajom ebből ugye? Az ügynökségem tiltja a náluk lévő modelleknek a drogfogyasztást. Ha mindez kiderül, akkor páros lábbal rúgnak ki és lőttek a karrieremnek - aggodalmaskodott Taehyung, Changbin azonban csak a kobakját rázta.

- Ha te magad nem vallod be a főnöködnek, akkor más sem fogja. Nyugi, nem fog erre senki rájönni, holnapra már nyoma sem lesz a drognak a szervezetedben, erről kezeskedem.

- Akkor legyen. Egyszer élünk, nem igaz? - nevette el magát Taehyung, s ő is bevett a kábító bogyókból. - Kuksi, kérsz te is? - nézett a mellette elnyúló kis omegára.

- Mhiiicshodáát...? - nyöszörgött vissza az említett fiúcska, laposakat pislogva.

- Ettől a tablettától jobb kedved lesz, husika - kuncogott Taehyung, Jungkook pedig kiszemeltje hangját hallva szófogadóan eltátotta egymástól a kiszáradt párnácskáit, hogy a modell könnyűszerrel ajkai közé csúsztathassa a mintával díszített kapszulát.

- Bevehetek én is? - fordult Innie Taehyung felé, - bár nyelve nehezen pörgött, aki odadobta neki a csomagocskát.

- Innie, neked szerintem nem kéne ilyet használnod. Aggódom érted, nehogy valami bajod legyen - visszakozott Chan is afelől, hogy párja drogot használjon, azonban legjobb barátom túltengő naivitása révén nem hallgatott az alfára.

- De mindenki használta - motyogta szomorúan Innie, lebiggyesztve az alsó párnácskáját. - Nem szeretnék kimaradni én sem a jó szórakozásból. Különben is, tudom, hogy te vigyázol rám.

Chan erre nehézkesen felsóhajtott, végül azonban csak megsimította a kisebbik fejecskéjének búbját, s nyomott az illatos hajacskájába egy apró puszit.

- Rendben, legyen. De ez legyen az első és az utolsó alkalom - kötötte az ebet a karóhoz a házigazda, majd ő is és Innie is vettek be a barátságos kinézetű kapszulákból, amik inkább hasonlítottak valamiféle gyermekeknek legyártott vitaminokra, mintsem drogra.

Miután mindannyian beszedtük a kábító hatású pirulákat, újra inni kezdtünk valamiféle jobb minőségű bort, s egyre hangosabban beszélgettünk és nevetgéltünk a bevitt anyagoknak köszönhetően.

A jókedv azonban mindössze addig tartott, amíg Jungkook fél órával később elképesztően rosszul nem lett, és vagy öt percenként szaladgált ki a mosdóba, mi pedig csak a hányás kellemetlen neszeit hallottuk az alagsori fürdőszoba felől.

- Basszus, nagyon rosszul vagyok... nem is látok, az egész világ homályos - panaszkodott Jungkook, mikor szédelegve visszatipegett hozzánk a nem éppen halk rókázás után.