~ lotus | hyunlix✔️

19. Nem szeret

🪷

- Figyelj rám, Felix - sóhajtott fel gondterhelten Hyunjin, a vállaimat fogva, miközben szembefordított magával. - Én nem szeretlek már, és ezt meg kell, hogy értsd. Igen, a szex jó veled, fejlődtél, s már nem vagy olyan deszka az ágyban, mint amilyen anno voltál, de ettől nem fogok még újra beléd szeretni. Ha akarsz, akkor néha-néha összejárhatunk dugni meg ilyenek, de kérlek Felix - nézett bele mélyen a szemembe. - Ne ringasd magad abban a hitben, hogy köztünk valaha is lesz újra valami. Nem illettünk össze, nem tudtuk egymást megértetni a másikkal, mert teljesen mások vagyunk. Te túl komoly vagy, én meg túl laza, olyanok vagyunk mint ég meg a föld. Figyelj rám Felix, már nem szeretlek, rendben? Nem szerelemből feküdtem le veled, sem múltkor, sem pedig most. Jobb lenne, hogyha megpróbálnád túltenni magad rajtam, és keresni magadnak egy olyan alfát, aki tényleg képes téged szeretni, mert úgy tűnik, hogy erre nem én vagyok a megfelelő személy.

Olyan érzés volt ezt hallani, mintha valaki kést döfött volna a mellkasomba, átszakítva a tőrrel a szívemet, ami nyomban intenzíven vérezni kezdett. Bár legbelül tudtam, hogy Hyunjin nem tekint rám már úgy mint régen, s hogy az együttléteink neki nem ugyanolyan jelentéssel bírnak mint nekem, de azért legbelül mégis abban reménykedtem, hogy talán ha elég jó vagyok neki a szexben, akkor újra belém szeret.

Szánalmas, igen, de én hittem, hogy így lesz. Emlékeztető magamnak; Lix, ne kapaszkodj bele az utolsó szalmaszálba, mert nagyot fogsz koppanni.

- Sajnálom, tényleg - magyarázott tovább Hyunjin, én azonban már nem akartam hallani. Épp eleget hallottam, s hiába kért elnézést, ezzel csak még jobban összetörte a szívemet. - Jungkook bulija után gondolkodtam. Megkérdeztem magamtól, hogy tulajdonképpen hogyan is érzek irántad, és arra jutottam, hogy felesleges lenne áltatnom magam. Nem tudlak szeretni, valami elromlott, sőt, össze sem kellett volna jönnünk, mert csak feleslegesen fájdalmat okoztunk a másiknak. Barátok extrákkal lehetünk, de képtelen vagyok többként tekinteni rád...

- Elég - szóltam közbe halkan, ámde olyan határozottsággal a hangomban, hogy Hyunjin nyomban elhallgatott. - Nem akarok többet hallani, de egyet mondok; ha nem vagy képes engem szeretni, akkor ne számíts arra, hogy a játékszered leszek Hwang Hyunjin! Tudod, dupla vagy semmi, ha nem akarsz engem, akkor a testemet sem kapod meg többé - emeltem fel a mutatóujjamat a sírás szélén imbolyogva, majd megfordulva kicsaptam a fülke ajtaját és hanyatt-homlok kirohantam a mosdóból, mivel már képtelen voltam elviselni az ottani fojtogató légkört.

A bárból pedig szabályosan kiviharzottam,  utam közepette pedig majdnem elvittem egy hatalmas keblű hölgyet, de egyáltalán nem érdekelt. Amikor pedig végre valahára kiértem a friss levegőre, megkönnyebbülten lélegeztem fel, habár elképesztően rosszul éreztem magam. Arcomon legördült az első forró könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem kézfejemmel, mielőtt még valaki meglátja.

Másik tappancsomat az enyhén dudorodó pocakomra helyeztem, s megsimítottam azt, miközben lehajtott fejjel indultam el a járdán hazafelé. Ennyi bonyodalom után már csak otthon szerettem volna lenni, egy nagy bögre gőzölgő kakaó és lédús mangó kíséretében, miközben bekuckózva egy puha paplan alá sírom magam álomba egy romantikus filmet nézve. Menet közben konstatáltam magamban, hogy nincs is igazándiból jogom szomorúnak lenni és sajnáltatni magam, hiszen Jungkook haragja teljes mértékben jogos és érthető.

Lefeküdtem "élete szerelmével", s lehet, hogy most pedig az ő gyerekét várom, tehát megérdemlem azt, hogy Jungkook gyűlöljön. Bár fájt a fiúcska elvesztése, mégis azzal nyugtattam magam, hogy sokkal jobb az, hogy utál, minthogy szeressen úgy, miközben nem érdemlem meg a bizalmát.

Hwang Hyunjin pedig egy külön fejezet; én adtam magam oda önként a férfinak, arról nem tehetek, hogy ő végig csak egy használható testet látott bennem. Mindez az én hibám, ha végre ellen tudnék állni neki, megállj parancsolva a vágyaimnak, akkor lehet, hogy azóta már rég sikerült volna túltennem magam rajta. De a fenébe, akkor is, hogy viselkedhet velem így ez a szemét a Hyunjin? Legalább egy esélyt adhatott volna nekem, én esküszöm bármit megtennék azért, hogy a fiú újra képes legyen szeretni. Ráadásul lehet nemsokára apa lesz, tehát jobb lenne olajjal kicsit megspékelve a tüzet elmondanom neki és a másik két alfának is. Nem tudom mit szólnának, de gyanítom, hogyha Hyunjiné is a kisbabám, a fiú nem fog csupán emiatt összejönni velem, hiszen a mai világban nem ritka az, hogy a szülők külön élnek, ráadásul nem is szeret.