🪷
...
Egy héttel később:
Az eltelt egy hét alatt Hyunjin nagyon gyengéden és megértően bánt velem, ami csak méginkább aggodalommal töltött el, ugyanis rettegtem attól, hogy Joong akármelyik pillanatban kitálalhat neki arról, hogy kivel feküdtem le a múltban, nekem pedig még mindig nincs semmilyen stabil megoldás a fejemben arról, hogy hogyan fogom kivédeni a férfi ellenem intézett hadjáratát. Az az egy biztos volt, hogy semmiképpen sem fogok lefeküdni Joonggal, hiszen nagyon szeretem a páromat, és nem áll szándékomban eljátszani a bizalmát, viszont azt sem szeretném, hogyha bárki is tudomást szerezne a féltve őrzött titkomról.
Próbáltam a figyelmemet minderről a lakás takarításával és Nalini babusgatásával elterelni, viszont Hyunjin elől nem tudtam eltitkolni, hogy mennyire feszült is vagyok. Rettegtem. Tényleg. Ezt pedig az alfám észrevette, és óvatosan próbált kérdezgetni arról, hogy mi a baj, de persze mindig kitértem a válaszadás elől. Az is fura lehetett neki, hogy mivel féltem, így sokkal bújósabb is voltam, mint általában, mert Hyunjin közelében biztonságban éreztem magam. Félreértés ne essék, én eddig is szerettem a kedvelt emberekkel a testi kontaktust és interakciókat, viszont ez most olyan mértéket öltött, hogy Hyunjintól konkrétan addig sem akartam megválni, míg valamelyikünk elmegy pisilni.
Anya és apám nagyon megijedtek, amikor szűkszavúan elmeséltem nekik, hogy megsérültem, persze nekik is ugyanazt a mesét adva elő, hogy az ujjaimat becsaptam az ajtóba, majd elestem és így ütöttem be a fejemet.
Anya azonnal át akart jönni segíteni, apám pedig sajátos stílusához híven idegbetegen kereste a történtekért felelőst, aki ez esetben maga Hwang Joong volt, de erről persze kitartóan hallgattam, és biztosítottam szüleimet arról, hogy nincs velem semmi baj, nincs szükségem segítségre. Egyébként eleinte kissé nehezemre esett lényegében fél kézzel ellátni a mindennapi teendőimet, viszont utána erre legalább ráéreztem, ráadásul Hyunjin rengeteget segített nekem. Még a fejemen lévő sebet is naponta kétszer bekente nekem a regenerálódást elősegítő krémmel, s ki is cserélte a kobakomon a kötést.
A folytonos gyomorgörcs azonban szó szerint felemésztett, olyannyira ideges voltam, hogy még éjszaka sem tudtam aludni, hanem csak Nalinit ringatva járkáltam össze-vissza a lakásban, így próbálva valamelyest levezetni a feszültséget. Hyunjin persze észrevette, hogy éjjel kint smatrogok, hisz' ő amúgy is egy nyugtalanul alvó típus, ezt pedig egyik éjjel szóvá is tette.
- Kicsim, miért nem alszol? - lépegetett ki a nappaliba a hálószobából ásítozva Hyunjin, miközben én elgondolkozva ringatva az alvó kisbabámat járkáltam oda-vissza az említett szobában. - Hajnali fél kettő van. Nalini is alszik. Gyere vissza babám, bújj vissza mellém.
- Nem tudok aludni, Hyunjin. De te nyugodtan menj vissza - feleltem halkan, tovább ringatva a szuszogó Nalinit.
- Én meg nélküled nem tudok aludni - lépett oda mellém Hyunjin, nyomva egy puszit a homlokomra. - Kicsikém, nem lesz ez így jó. Nem alszol, alig eszel, és látom rajtad, hogy félsz. Miért nem engeded, hogy segítsek neked? - fogott óvatosan az arcocskámra.
- Hyunjin... - nyeltem egyet a fiú szemébe nézve. - Van olyan dolog, ami kiábrándítana téged belőlem?
- Miért kérdezed ezt? - lepődött meg az alfám. - Nincs. Hacsak nem csaltál meg, akkor nincs. - pontosított végül.
- Akkor jó - könnyebbültem meg egy kicsit ezek hallatán, habár jómagam azt gondoltam, hogy igenis kiábrándítaná őt belőlem az, hogyha megtudná, hogy pénzért szexeltem a keresztapámmal.
आप पढ़ रहे हैं
~ lotus | hyunlix✔️
फैनफिक्शनLee Felix, a félénk kis omega egy görbe estét követően arra ébred rá, hogy gyermeket vár, viszont arról nincs tudomása, hogy a három lehetséges alfajelölt közül vajon melyikük lehet csemetéje édesapja. Megtartja-e a huszonkét éves Felix a nem várt g...
