~ lotus | hyunlix✔️

80. Hisz' ilyen egy Lotusvirág

🪷

...

Hat év és nyolc hónap elteltével:

- Nalini, Nalini, fújd már el a gyertyát! - tapsikolt lelkesen Carla, a nővére karját rángatva, aki ezidáig csak gyermeteg mosollyal az arcán figyelte a hetes szám kanócán pislákoló pirosas lángocskát, ami a születésnapi tortáján szolgált szerves díszítőelemként.

- Mindjárt, csak apu lefotóz! - csitította az egy évvel fiatalabb húgát Nalini, nagy mosollyal fordulva Hyunjin felé, aki a torta felett tanakodó kislányainkat fotózta éppen a telefonjával.

- Rendben lótuszom, mostmár fújhatod - tette el a telefonját Hyunjin, visszaülve mellém a kanapéra, a combomra csúsztatva kezét, miközben mosolyogva figyeltük azt, amint Nalini vett egy nagy levegőt, s végre valahára elfújta a hetes szám levegővel táncot járó lángját.

Erre az egész társaságunk egy emberként tapsolni és füttyögni kezdett, Nalini pedig csak büszkén meghajolt, mint egy igazi kis hercegnő, egy kis díva, hátradobva a sötét hajacskáját, kivillantva még kissé foghíjas mosolyát is.

- Hét éves nagylány lettem! - ujjongott az idősebbik kislányom, büszkék kihúzva magát, mire én csak elmosolyodtam.

- Bizony ám - helyeseltem.

- Felix, most, hogy Nalini elfújta a gyertyát, játszhatunk tovább? - fordította felém a buksiját Yoonah, nagyokat pislogva, mire én csak egy kedveset bólintottam a copfos kislány felé.

- Persze, játszatok csak nyugodtan. Ha pedig kértek Nalini cicás tortájából, akkor nyugodtan szóljatok, és vágok nektek! - biccentettem, a gyerekek pedig nyomban meg is rohamozták ismét a nappalinkban lévő játékok tömkelegét.

Ma ünnepeltük Nalini várva várt hetedik születésnapját, a kislányom bulijára pedig hivatalos volt Innie, Chan, Jungkook, Taehyung, Changbin és Chenle is, természetesen a gyermekeikkel együtt, hogy Nalininek és Carlának legyen kikkel játszania, míg a felnőttek beszélgetnek.

Na, de kezdjük is az elején! Pontosan hat év, és nyolc hónap telt el azóta, hogy Hyunjinnal a rózsakertben, a gyönyörű boltív alatt örök hűséget fogadtunk egymásnak. Lehet, hogy kimondva, vagy leírva soknak hangzik az azóta eltelt idő, nekem viszont olyan érzésem van, mintha az egész mindössze tegnap történt volna. Az esküvő után Hyunjinnal egyébként elmentünk Sanhoz, s mint kiderült, négy hetes terhes voltam akkoriban, így nyolc hónappal későbbre vártuk a következő kisbabánkat, aki végül kislány lett, s a Carla nevet szántuk a csöppségnek. Mikor a kis Carla megszületett, Nalini akkor lett egy éves, szóval nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt egyszerre ellátni egy újszülöttet, s egy mindössze egy éves babát, de Hyunjinnal egymás támaszai voltunk mindenkor, így természetesen sikerült. Nagy szeretetben, odaadásban, s gondoskodásban nevelgettük a kislányainkat Hyunjinnal, aminek pedig kifejezetten örültünk mindketten, az az volt, hogy mivel csak egy év korkülönbség volt közöttük, olyannyira jól kijöttek egymással, mintha nem csupán testvérek, hanem legjobb barátnők is lennének. Mindig együtt babáztak, rajzoltak, játszottak, ezért Hyunjinnal egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy Nalininek halasztunk egy évet a suliban, hogy aztán együtt mehessenek Carlával, ergo, hogy a kicsik osztálytársak lehessenek. Carla hat éves, Nalini pedig mától ugyebár hét, tehát a kis lótuszaink idén mennek iskolába, s mondanom sem kell, hogy mindketten annyira várják már a nagybetűs iskolakezdést, hogy akár már most is mennének, ha erre lenne lehetőségük. Ezenfelül körülbelül egy éve jött ránk a visszafojthatatlan hóbort Hyunjinnal, hogy mindenképpen szeretnénk egy harmadik gyermeket, s ez a kívánságunk csodával határos módon be is teljesedett, ugyanis most vagyok kereken nyolc hónapos terhes. A 4D-s tesztek szerint pedig a két kislány után most egy kisfiú érkezik a családunkba, akinek majd az Alex nevet szánjuk, arról nem is beszélve, hogy Nalini és Carla már fél éve tűkön ülve várják a kisöcsi születését.