~ lotus | hyunlix✔️

27. Első randin 365 nap?!

🪷

...

Egy hónappal később:

Most vagyok tizennyolc hetes terhes, azaz épp az ötödik hónap közepén járok, a pocim pedig rohamosan nő, ezzel együtt pedig a baba iránt érzett végtelen szeretetem is. Nem hittem volna még anno, amikor rájöttem, hogy terhes vagyok, hogy egy nap ennyire fogom várni ezt a kisbabát. Örülök, hogy nem egyszer, hanem ezerszer gondoltam át az abortusz lehetőségét, mert életem végéig bántam volna, hogyha elvetetem. Észrevételeim szerint egyébként Innie is lassacskán képes lesz túllendülni a traumáján, mert már nem okoz neki nehézséget az sem ha ez a téma szóbakerül, és izgatottan várja, hogy babázhasson. Amióta pedig Channel megbeszélték, hogy a kicsikém születése után visszatérnek s baba témára, Innie teljesen be van zsongva, szóval szerintem minden rendben lesz velük.

Egyébként pár nappal ezelőtt Taehyung találkozót kért tőlem, amibe egy kis töprengés után belementem, s az alfa ezúttal pozitív csalódást okozott. Taehyung bocsánatot kért, amiért elmondása szerint "erőszakosan rám vetette magát a céges bálon", s megígérte, hogy attól függetlenül, hogy tetszem neki, nem fog kényszeríteni semmire sem. Ezt megkönnyebbülés volt hallani, az azonban továbbra is zavart, hogy a modell érzéseket táplál irántam, miközben ő Jungkook kiszemeltje, aki azóta teljesen kiszállt az életemből. Megérdemlem, rohadtul megérdemlem, de remélem, hogy egy szép nap megbocsát nekem a botlásaimért, hiszen mindannyian követünk el hibákat az életünk során, nemde? Az a legfontosabb, hogy az ember tanuljon a hibáiból, s hogyha rosszat tett, akkor azt ismerje be, és megbánja. Ahhoz pedig, hogy nekem tiszta legyen a lelkiismeretem, nem engedhettem Taehyung csábításának, mégse Jungkook sem velem, sem a modellel nem találkozik.

Ez alatt az egy hónap alatt egy apróbb, ám lelkivilágomnak annál nagyobb változás állt be otthon, azonkívül, hogy relatívan nyugodt volt a légkör; apám elkezdte várni az unokáját. Ez azzal kezdődött, hogy mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy a legközelebbi ultrahangos vizsgálatra Dr. Choi Sanhoz ő és anya is elkísérjenek, amibe én eleinte egyáltalán nem akartam belemenni, mert féltem, hogy a végén apa még szégyent csinál nekem az omegaspecialista rendelőben, végül azonban anya kitartó unszolására mégiscsak beleegyeztem.

Mégiscsak joguk van látni az unokájukat. S ami a legmeglepőbb; anya is, és apa is olvadozva nézték az ultrahangos képet ahol a kisbabám szerepelt. Bár azt cikinek találtam, hogy egymást túlkiabálva ott hangoskodtak, okoskodtak és sikongattak, azonban hajlandó voltam szemet hunyni efelett, hiszen csak örültek. Emellett apám még babaüzletbe is el akart vinni bevásárolni, de sikeresen leráztam, miszerint még nincs értelme összevásárolni mindenfélét, amíg nem tudni, hogy kisfiú lesz vagy kislány, a valós ok azonban az volt, hogy nem akartam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Egyébként a mindennapjaim a következőképpen teltek; dolgozni jártam, ahol a diákjaim folyamatosan kérdezgetik, hogy fiúcska lesz, avagy lányka, de egyenlőre még nem tudok adni nekik erről felvilágosítást. A szabadidőm nagy részét pedig Inniékkel, vagy Jenoval töltöttem.

Közben persze ilyenkor alaposan kifaggattam az öcsémet, hogy legjobb barátja, Chenle mégis mikor megy randizni Hyunjinnal, és hogy pontosan hányadán is állnak. Vajon már lefeküdtek...? Aish!

Jeno persze rögtön levágta, hogy engem ez a szituáció nem kicsit bánt, s nem is akart róla beszélni, hogy ne fájdítsa a lelkemet, én azonban addig-addig erősködtem, hogy végül az öcsém csipogni kezdett, valamint megmutatta a képernyőfotókat, amiket Chenle küldött neki a Hyunjinnal való beszélgetésükről. Így visszagondolva bár ne láttam volna őket, mert megspóroltam volna a szívfájdalmat és jópár élő agysejtet is, de legalább megtudtam a randevújuk pontos helyszínét és idejét, ami már félsiker.