~ lotus | hyunlix✔️

26. Lényegében a markomban vagy

🪷

Talán mondanom sem kell, mennyire megdöbbentem Taehyung tettén, hiszen nekem eddig nem tűnt fel, hogy a férfi ilyen módon közeledne felém. Fogalmam sem volt, hogy mégis miképpen kéne lereagálnom a helyzetet; ha visszacsókolok, akkor azt biztatásnak veszi majd, viszont ha ellököm, akkor egy magát kellető dögnek fog tartani. Így csak úgy ültem mint egy bábu, és nem csináltam az ég világon semmit. Basszus, engem nem szoktak csak úgy lesmárolni, ilyenkor mégis mit kellene csinálni? Istenem, Istenem, miért vagyok ennyire balszerencsés? Elég bajom van már így is, erre akaratán kívül még Taehyung is rátesz egy lapáttal, olajat fecskendezve a lobogó tűzre.

Miért kell pont Kuksi kiszemeltjének kikezdenie velem, mikor annyi alfa van még a világon? Mit akar tőlem, egy terhes és összezavarodott omegától Taehyung, mikor ő is akárkit megkaphatna? Miért nem jön össze inkább Jungkookkal? Ráadásul részemről tiszteletlenség is lett volna, hogyha Jungkook érzéseit figyelmen kívül hagyva engedek Taehyung csábításának, de egy pillanatra mégis elgyengültem, hiszen rég volt már az, hogy valaki ilyen gyengéden ért hozzám, így bátortalanul visszacsókoltam a továbbra is puháimon csüngő modellt.

Másodpercekkel később azonban mégis megszólalt az agyamban a vészriadó, amit nevezhetünk akár bűntudatnak is, és ráhelyezve a tappancsaimat Taehyung mellkasára, óvatosan, ámde mégis határozottan eltoltam magamtól a fiút.

- Én..., khm..., ne haragudj - simított rá zavartan a tarkójára Taehyung, a félresikerült csók után érezhetően kerülve velem a szemkontaktust. - Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak tudod, az a helyzet, hogy nagyon tetszel nekem, és úgy éreztem, hogy ha nem teszem meg ezt most, akkor később már nem leszek elég bátor hozzá - közölte az alfa, halkabbra fogva a hangját.

Idegesen beharapva az alsó ajkamat meredtem jobb híján egyenesen le a földre zavaromban, egyik kezemmel pedig még a fülem mögé is simítottam az egyik szőke hajtincsemet.

Fogalmam sem volt mégis mit kéne mondanom; egyrészt nagyon jól esett az, hogy valaki még képes engem kedvelni, azonban én sajnálatos módon nem éreztem így Taehyung iránt. Igen, az tény és való, hogy a modell jóképű, törődő és kedves, minden omega álma, de én egyrészt Hyunjint szeretem, másrészt pedig attól függetlenül, hogy Jungkookkal már egy jó ideje nem beszélünk, képtelen lennék összeszűrni a levet a modellel.

- Sajnálom Tae, de ez nekem nem fog menni... - köszörültem meg a torkomat, miután valamelyest sikeresen összeszedtem a gondolataimat.

- Jungkook miatt? - kérdezett rá a szemöldökeit ráncolva Taehyung. - Figyelj, azt gondolom tudod, hogy szerelmet vallott nekem, de én világosan megmondtam neki, hogy nekem viszont nem tetszik, de miatta nem kell nekem nemet mondanod, Felixie. - győzködött.

- Nem csak Jungkookról van szó. Egyszerűen nekem ez nem megy, ráadásul hiába nem vagyunk most jóban, nem tudnék összejönni veled úgy, hogy közben szerelmes beléd. Sajnálom...

- Egy kicsit sem tetszem neked? - firtatta tovább a kínos témát kitartóan Taehyung, még annak ellenére is, hogy az imént a Napnál is világosabban kijelentettem, hogy képtelenség az, hogy köztünk akármi is kialakuljon. - Vagy valaki más tetszik, igaz?

Erre mégis mit kellett volna mondanom? Az igazat? Azt, hogy ahelyett, hogy továbblépnék, szánalmas módon még mindig az exem után sóvárgok? Már épp válaszoltam volna a modellnek, azonban valami, pontosabban valaki ebben megakadályozott.

- Na szép Kim, ahogyan alkalmad nyílt rá, azonnal ráhajtottál az exemre. Nem hallottad, hogy éppen nemet mondott? - lépett ekkor oda elénk a karba tett kezű Hyunjin, mire még a vér is megfagyott az ereimben ijedtemben.