~ lotus | hyunlix✔️

+ [ 2 fejezet 8 része ]

~~~

- Apuci, apu, képzeljétek, Kai oppa megtanította nekünk a Rover táncát! - tájékoztatott minket örömtől kicsattanó hangon Nalini, miközben húgát maga mögött húzva galoppozott elénk, mire én csak kérdőn néztem rájuk, a férjem azonban várhatóan akcióba lendült.

- Mi a ménkű az a Rover?! - értetlenkedett Hyunjin, szikrákat szóró szemekkel.

- Jhaaaj Hyunjin-ah, töltsd le a TikTokot és megtudod! Ez a tánc most nagyon fel van kapva ezen a platformon! - magyarázta szórakozottan Kai, amire Hyunjin egyre passzív-agresszívabban reagált, miközben de jó, hogy nemrég beszéltük meg, miszerint megőrzi nyugalmát Kaival szemben. Erről ennyit.

- Igen? Nem tudtam, hogy egy tanult, lediplomált szakember ilyen agysejtölő internetes felületeken tölti a drága idejét.

Kai azonban a legkevésbé sem sértődött meg Hyunjin burkolt szurkálódásán.

- Hát, igaz ami igaz, lehet néha tényleg beszippant az a rakoncátlan app. De már szerencsére beállítottam a telefonomon, hogy jöjjön értesítés ha túl sokat mobilozom, és akkor kikapcsolom.

- Ez nagyszerű - mosolygott vissza rá gúnyosan a férjem. - Bárcsak a munkáddal lennél annyira elfoglalva kedves Jongin, mintsem az értelmetlen TikTok dance challange-ekkel, vagy a férjemnek való udvarolgatással.

- Hyunjin-ah, én nem udvarolok. Van barátom és egy fiam is - rázta a fejét nemlegesen Kai, ciccegve ráncolta össze homlokát is.

- És ebben hol a garancia a hűségre? - firtatta tovább a férjem.

- Lini, Carlie, gyertek, mutassuk meg inkább az apukáitoknak a táncot, amit tanultunk! - szólt oda a kislányaimnak Kai, figyelmen kívül hagyva Hyunjin megjegyzését,- akik már ugrottak is.

Hyunjin szeme tikkelni kezdett, mikor Kai becenéven szólította meg a gyerekeinket, de vélhetően nem akart egy újabb kéretlen konfliktust generálni, ezért minden erejét felhasználva visszafogta magát, s nem engedte meg, hogy lobbanékonysága fölülkerekedjen rajta. Én személy szerint fel nem foghattam, hogy Hyunjin miért ennyire féltékeny rá, de lehet egy szerinte potencionális vetélytárs nagy veszéllyel lehet a családunkra, miközben nem. Kai számomra nem jelent semmit, csak egy ex, aki most gyermekpszichológusként elbeszélgetett a két kislányommal.

Carla Kai jobb, Nalini pedig a bal oldalára állt, majd mindhárman egyszerre kezdték ropni a betanult táncukat, ami mindössze csupán egy tíz másodpercig tarthatott, ám mikor végeztek, én, Hyunjin és még Choi asszony is megtapsoltuk őket. Persze a tapsom a kislányaimnak szólt, nem Kainak, de ezzel szerintem Hyunjin is így volt. Carla és Nalini még hajlongani és csókokat dobálni is elkezdtek, mint két igazi kis zsenge filmsztár.

- Bravó, bravó! - kurjantgatott Choi asszony. - Na, de mostmár üljünk le kedves szülők - fordult felénk a nő. - Van pár dolog amit meg kell beszélnünk. Nalini-nim, Carla-nim, menjetek egy kicsit játszani, amíg mi beszélünk beszélünk egy kicsit apukáitokkal, jó? - nézett a két tündéri kislányom felé.

- Rendben unnie! - bólogattak, majd felnyargaltak a lépcsőkön, mi pedig mind a négyen helyet foglaltunk a kanapén, várva a beszélgetés utáni fejleményeket.

- Nos - köszörülte meg a torkát Choi asszony, jelentőségteljesen vizslatva minket. - Kai elbeszélgetett a lányokkal rengeteg mindenről.

- Rengeteg keresztkérdést tettem fel nekik a beszélgetésünk során, de egyszer sem említettek semmi negatívat. Elmondták, hogy mennyire szeretitek ti is egymást és hogy őket is. Nagyon kedves, jószívű és tündéri gyerekeitek vannak, igazán büszkék lehettek rájuk. Természetesen ezek alapján bebizonyosodott, hogy a gyámügyhöz érkező anonim bejelentésnek nem volt semmi alapja, valószínűleg csak valami rosszakaró gyenge próbálkozása. Nem kell többé aggódnotok, az összes vád ejtve van mostantól kezdve ellenetek, és innentől kezdve hivatalosan is vége van a vizsgálódásoknak.  - vette át tőle a szót Kai, mire én egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem meg, szinte eggyé válva a kanapéval megkönnyebbülésemben. Végre vége ennek az egésznek! Napokig stresszeltem és szorongtam emiatt, kikészítve magamat a végletekig, de szerencsére mostmár nem kell tovább aggodalmaskodnom.