~ lotus | hyunlix✔️

62. Vérzik a feje, mit csináljunk?

🪷

- Azt hiszed le tudsz győzni?! Hát tévedsz, te utolsó, mocskos szuka! - üvöltötte Joong, majd első mérgében megkapta az egyik bontatlan borosüveget a dohányzóasztalról, s a magasba emelve azzal készült lesújtani rám. Annyi reflexem még volt, hogy tappancsaimat, beleértve a töröttel is az arcom elé kapjam, viszont a várt ütés csaknem érkezett, így végül bátorkodtam kilesni az ujjaim közt.

- Joong, fejezd be! Eltörted az ujjait, megpofoztad, ez már alapból kimeríti a fizikai bántalmazást! Azt hiszed, hogyha széttörsz rajta egy borosüveget, akkor csak úgy pikk-pakk megúszod?! - emelte fel a hangját ekkor végre valahára Kimoon, s nemes egyszerűséggel kimarta Joong kezéből az üveget, hogy visszarakja azt eredeti helyére. - Mostmár elég, engedjük őt el, most szült nemrég, mert a végén még bekerül a kórházba, és akkor nekünk, pontosabban neked lőttek!

- Jó, jól van - állt fel ekkor Joong, idegbetegen kapkodva a tekintetét köztem és Kimoon között. - Felixke, pontosan egy hetet adok neked arra, hogy meghozd a döntésed, a mostani helyzet pedig csak egy kis figyelmeztetés volt. Vagy lefekszel velem és mindenki boldog, vagy pedig mindenki aki fontos számodra megtudja, hogy mekkora egy számító kis ribanc vagy. Hyunjin pedig utálja a ribancokat. - nyomatékosította önhitten.

- Nem, Hyunjin szeret engem, és sosem fogom őt elárulni, inkább verj szét, de nem fekszem le veled! - emeltem fel ekkorra már én is a hangomat, amivel még saját magamat is megleptem. Ilyen patthelyzetben az ember általában mindent megtesz, hogy elnyerje támadója sajnálatát és empátiáját, én azonban annyira dühös lettem, hogy muszáj volt Joong tudtára hoznom, hogy nem az vagyok akinek hisz, és nem fekszem le vele, mert hűséges vagyok a fiához.

- Igen?! Rohadj meg akkor te kis dög! - üvöltötte Joong, halántékán kidagadó sötétkék erekkel, majd első indulatában megkapta a szekrény polcán lévő kulcscsomót, és felém hajította azt.

A kulcscsomót lassított felvételben láttam amint az említett tárgy egyenesen felém hasít a levegőben, viszont lehet a fájdalmas sérüléseim miatt, de lehet, hogy csak szimplán a reflexeim nem kapcsoltak be időben, így egyszerűen nem volt időm elhajolni. A vaskos kulcscsomó telibe eltalálta a homlokom bal felét, e lendület hatására pedig a fejem teljesen hátrabillent, s olyannyira elszédültem, hogy egy pillanatra azt hittem, komolyan elájulok. Mintha legalábbis egy bowling golyóval vágtak volna fejbe; nem vagyok kényes típus, de elképesztően fájt, amikor a fémből készült kulcscsomó egy csattanást hallatva találkozott a buksimmal.

Nem tudom mivel érdemeltem ki azt, hogy ez az ember azok után, hogy megfenyegetett, eltörte az ujjaimat, fogdosott, s most meg még hozzám vágta a kulcsait, ami simán kiüthette volna akár a szememet is. Ezen a ponton már moccanni sem bírtam, hanem csak könnyes tekintettel feküdtem a földön, miközben láttam, amint a homlokomból csepereg mellém a földre a vér.

Az én vérem, ugyanis vérzett a fejem.

Nem kellett volna idejönnöm. El kellett volna mondanom inkább minden titkomat Hyunjinnak és a szüleimnek, mert innen nem tudom kijutok-e, ha ezeken az őrült vadállatokon múlik.

- Hyu..., Lini... sajnálom... - motyogtam olyan halkan, hogy csak én hallottam. Sajnáltam, hogy ilyen gyenge vagyok, és nem bírok tovább küzdeni Joong ellen, de a testem amúgy is le van gyengülve.

- Joong, ezt lehet mégse kellett volna - szisszent fel ekkor Kimoon. - Vérzik a feje, mit csináljunk? - esett kétségbe az alfa.

- Hozz neki egy rongyot a fejére - utasította cinkostársát Joong, s míg az áruló keresztapám a szekrényhez ugrott, hogy teljesítse a rá kiszabott feladatot, addig Joong letérdelt mellém, mire a félelem ismét eluralkodott rajtam. - Látod látod, megspórolhattad volna magadnak ezt a cirkuszt. Ez miattad történt, ugye tudod? Megérdemelted, remélem ez alatt az egy hét alatt átgondolod az ajánlatomat - simított rá a fejét csóválva az arcomra. - És nem érdekel, hogy most szültél, mert a fiamról is szakasztott ugyanaz a véleményem, mint rólad. Mit szólnál ahhoz, ha Hyunjin is kapna egy két csinos sebet...? - mosolyodott el.