~ lotus | hyunlix✔️

+ [ 4 fejezet ]

Jó reggelt!😁❤️

Ne öljetek meg, de találtam egy újabb plussz-fejezetet. De már esküszöm, hogy több nincs kész😂😂❤️ igaz, valamivel rövidebb mint az előzők, de azért remélem tetszeni fog nektek, és hogy at előzők is elnyerték a tetszéseteket❤️❤️

Ez a fejezet Jungkook bulijának egyes eseményeit mutatja be Hyunjin szemszögéből.

🪷🪷🪷

Imádtam Jungkookkal bulizni. Fiatalkora ellenére képes volt az omega olyan vad és fergeteges bulikat csapni, hogy a kedves vendégek aztán hótrészegen fél napig az árokban hevertek a másnaposság miatt, engem is beleértve, de még mindig egy mosollyal a szájuk sarkában, ami a buli tagadhatatlan minőségéről tanúskodott. Ráadásul olyan dögös fiúcskák jelennek meg minden egyes alkalommal a partijai keretein belül, hogy nem röstellek őket meg-megrittyenteni a mosdóban.

Lehet, hogy a szexben inkább beleadnak apait-anyait ezek a világian szép omegák, hiszen az egyéjszakás kalandok mindig kívánatosnak és már-már pornó jellegűeknek akarnak tűnni a partnerük szemében, viszont valamiért egyikük sem fogható Felixhez.

Felix....

Fogalmam sincs miért, de amióta a szőke hajú omega lefeküdt velem, Changbinnal és Taehyunggal Chan buliján, azóta csak rá tudok gondolni, holott nem emlékszem túl sokra abból az éjszakából az extasy kedvezőtlen utóhatása miatt. Csak annyi maradt meg valahol a hipokampuszomban, miszerint rohadtul élveztem, hogy a szakításunk óta ismételten közel érezhetem magamhoz őt, és valamiért zavar, hogy Taehyung és Changbin is úgy érinthették őt, ahogyan én. Hiszen én vagyok a barátja, khm... a volt barátja. Sosem vallottam volna be magamnak, de hiányzott ez az érzés. Nem hittem volna, hogy a csúfondáros szakításunk után még valaha lesz valamiféle közünk egymáshoz azon kívül, hogy egyazon baráti társaságban mozgunk, de az élet valamiért úgy akarta, hogy nehezebb legyen felejtenem. Egészen ezidáig be tudtam magamnak nagy nehézségek árán magyarázni, hogy már nem érzek iránta semmit, de mostanra mégis újra csak körülötte forogtak a gondolataim, amiket próbáltam minden erőmmel kizárni, hiszen nem tartottam őket helyesnek. Nem táplálhatok semmiféle gyöngéd érzelmet többé egy olyan omega iránt aki megcsalt engem a saját apámmal, sőt, még ezt pofátlanul el is hallgatta előlem.

Nem lehet, nem szerethetem, nem szabad rágondolnod sem, egyszerűen ki kell takarnom őt, s ha kell, akkor akár valaki mással. El kell őt felejtenem, s ha a haza megköveteli, akkor akár erőszakkal veszem rá magam a közömbös viselkedésre.

Jungkook huszonegyedik születésnapja alkalmából rendezett partin erre meg is volt a lehetőségem. Taehyunggal és Changbinnal hárman érkeztünk meg a buliba, s bár eléggé enervált voltam, hisz' előző éjjel irtó rosszul aludtam, mert folyamatosan Felixen járt az agyam, mégis reméltem, hogy egy-egy pohárka pezsgő vagy borocska majd felélénkít.

A zene hangosan, már-már dobhártyaszaggatóan dübörgött a tágas helyiségben, s annyi ember tolongott a Jeon házban, ami már Jungkookhoz képest is túlzásnak számított. A fiúkkal szinte már mások sarkán taposva indultunk Jungkook keresésére, hiszen mégiscsak ő volt a szülinapos akit fel kellett köszöntenünk.

Csakhogy ez egy elég körülményes feladatnak bizonyult, ugyanis a félhomályban, abban az óriási embertömegben nehezünkre esett rájönni, hogy melyikük is a neves házigazda. Végül aztán valahol a táncolók legszélén meg is találtuk Jungkookot, aki éppen két huszonéves forma sráccal vihorászott, legfrissebb ismereteim szerint az unokatestvéreivel.

Jungkookot ezután felköszöntöttük, aki serényen tette-vette magát különösen Taehyung előtt, amiből egyértelmű volt számunkra, hogy tetszik neki a haverom.