~ lotus | hyunlix✔️

73. Huszonhárom

🪷

A kellemes délutáni összejövetel után a baráti társaságunk tagjai aztán szépen lassan mindannyian hazamentek, s amint a nap lassacskán hajlott át a késő délutáni órákba, úgy lettem én is egyre izgatottabb, hiszen Hyunjin még a reggel bejelentette, hogy az ő meglepetését estére tartogatja, amikor kettesben leszünk. Anyaék amúgy már amikor a délelőtt folyamán telefonáltunk, megígérték, hogy estefele átvihetem hozzájuk Nalinit, hogy az unokájuk náluk alhasson. Imádom a kislányomat, de most szeretnék csak kettesben lenni Hyunjinnal, ugyanis több mint négy hónapja... nos..., hát nem volt köztünk szex.

Utoljára az ulsani kirándulásunk folyamán feküdtünk le egymással, de az is elég nehézkesen ment, hiszen hét hónapos terhes voltam. A terhességem fennmaradó két hónapjában pedig már féltettem a születendő kisbabámat, így teljesen a háttérbe szorult a szexuális életünk, ami ebben a helyzetben teljesen érthető. Aztán Nalini születése után majdnem két hónapig szinténcsak tartózkodnom kellett a szextől a császármetszés miatt, mostanra viszont már kezdett hiányozni az, hogy Hyunjinnal egymáséi legyünk fizikai tekintetben is.

Hiányzott már az, hogy az én szexi barátom istenesen megfarkaljon.

Délután öt órakor Hyunjin szólt nekem, hogy mostmár vigyem el Nalinit anyáékhoz, s hogy maradjak is náluk minimum egy óráig, amíg ő mondván "előkészíti itthon a terepet".

Bevallom, fogalmam sem volt, hogy ez mit takar, de mindenesetre elképesztően izgatott voltam az estét illetően. Remélem végre megdug... erősen. Na de mindegy.

- Minek maradjak ott minimum egy órát, Hyunjin? - kérdezősködtem kíváncsian, miközben épp a gügyögő kis Nalinit öltöztettem, hogy elvihessem őt a megbeszéltekhez hűen anyáékhoz, akik már vártak minket. Ráadtam a kicsire egy rózsaszín kabátkát, nehogy megfázzon, amiben olyan imádnivaló volt, mint egy kis pufi gombócka. - Mire készülsz?

- Az legyen az én titkom - adott ismét egy sejtelméskedő választ Hyunjin, miközben a kanapén mellettem ülve közelebb hajolt hozzám, s éhesen belecsókolt oldalról a nyakamba. - Nagyon jó az illatod... - pusmogta, mire a hideg nyomban végigszaladt a gerincemen.

- Hyunjin, ne most! Ne ingerelj! - húzódtam el tőle, habár vágytam a közelségére. - Elviszem Linit anyáékhoz, és utána... - hallgattam el, lesütve szégyenlősen az íriszeimet.

- Utána...? - mosolyodott el perverzen. - Készülj bébi, mert teszek róla, hogy a mai éjszakát sosem felejtsd el...

- Hyunjin! Nalini is itt van! - hőbörögtem, hiszen miközben Hyunjin megállás nélkül tolta a perverz megjegyzéseket, addig a kis Nalinim olyan ártatlanul pislogott ránk az ölemből, hogy egy pillanatra rendesen elszégyelltem magam.

- Szerinted nem jó az, hogyha azt látja, hogy a szülei szeretik egymást? Mert én nagyon szeretlek - bújt oda hozzám Hyunjin, állát a vállamra támasztva, s megsimogatta Nalini kis kezecskéjét, aki továbbra is az ölemben feküdt.

- AAAAOOOAAAAAM! - sikított egyet váratlanul a kisbabánk, utána eszeveszett gügyögésbe kezdve, miközben megkapta Hyunjin kisujját, s a szája felé kezdte húzni az apukája végtagját.

- Na-na kicsim, ezt nem szabad - húzta ki a kezét Naliniéból Hyunjin, mielőtt a baba még a kis szájába vehette volna az ujját. - Tessék, itt a cumid - nyúlt a kislányunk cumijáért az alfa, majd Nalini pofijába dugta a zöld színű kis rágótárgyat. - Jól van, jó kislány - simogatta meg ezután a kicsi pufi arcocskáját Hyunjin.

- Tudod, egy éve el sem tudtam volna képzelni, hogy te gyereket nevelj - jegyeztem meg, miközben ráhúztam a baba fejecskéjére a macifüles sapiját.