~ lotus | hyunlix✔️

34. Öntsünk tiszta vizet a pohárba

🪷

- Van medence? - kukucskált kifelé Changbin, aki pár perce ébredt csak fel legédesebb álmából, ugyanis egészen idáig szunyókált az ülésében.

- Te bolond, miért akarsz ilyenkor medencét? Tök hűvös van - dorgolta meg az említettet a szemeit forgatva Taehyung.

- Hány szoba van?! - kiabálta túl amaz kettőt Hyunjin, kérdését az épp leparkoló Chan felé intézve. Ezek között komolyan úgy éreztem magam mint anno az óvodában fegyelmező nélkül.

- Hyu, őszintén nem tudom. Nem emlékszem már mi volt kiírva a honlapon, ahol lefoglaltam a szállást. Itt a tulajdonosok, majd ők elmondják - hárított Chan, mi pedig ezután mindannyian sorban kiszálltunk a Bang család autójából, az udvaron pedig egy középkorú házaspár várt minket egymásba karolva, hatalmas mosollyal az arcukon.

- Üdvözlünk titeket, Song Seoham vagyok, ő pedig itt a feleségem; Song Wendy - hajtotta meg egy picit a fejét a férfi, bemutatva mint magát, mint pedig a mellette álló kerekarcú feleségét, mi pedig tisztelettudóan megeresztettünk egy apró meghajlást az idősebbek előtt. - Ha nem bánjátok, akkor pár szóban ismertetném veletek a környéket; az erdőrész itt teljesen biztonságos, nincsenek odabenn sem vaddisznók, sem más vadak, szóval sétálásra tökéletesen alkalmas, viszont több védett fának, illetve növénynek ad otthont. Ezek ki vannak jelölve, így határozottan szeretnélek titeket felszólítani a természet védelmére. A kulcsokat odaadjuk most, és vasárnap délután ötkor kell majd leadnotok, ahogy azt már megbeszéltük emailben egy bizonyos Bang Channel - szövegelt megállás nélkül az ipse. - Odabent a földszinten található egy nappali, konyha és egy fürdőszoba, az emeleten pedig van három szoba. Van két kétágyas, és egy három különálló ággyal rendelkező is, de ez remélem egyikőtöknek sem okoz problémát. Ha bármire szükségetek lenne, akkor azon a telefonszámon elértek, amit az emailben említettem - fordult Chan felé, az alfa pedig hevesen bólogatott. - Akkor azt hiszem ez lesz minden. Kellemes kikapcsolódást kívánunk nektek!

Miután Song Seoham Chan kezébe nyomta az apartman kulcsait, feleségével, Wendyvel együtt sietősen távoztak is onnan, magunkra hagyva minket a takaros kis udvaron.

- A holmijainkat szerintem egyenlőre hagyjuk itt, és majd később behordjuk őket, miután körbenéztünk - javasolta Chan, ujjai között röpkén megforgatva az apartman bejáratának kulcsát. - Gyerünk be srácok. Innie? - nyújtotta a kezét az omega felé, aki szégyenlősen ugyan, de elfogadta a barátja mancsát. Úgy tűnt minden rendben van köztük, de Innie most valamiért annyira más volt; mintha egy láthatalan fal lett volna köztük Channel, amelynek az okát egyenlőre homály fedte.

- Amúgy van kaja? - morgolódott a mögöttem álló Hyunjin.

- Most zabáltál be egy csomó mangót - jegyeztem meg ironikusan a nemlétező bajuszom alatt. Hah, falánk Hwang! Az út alatt belakmározott vagy négy mangót, s máris a hasát hajtja. Ha ő a lányom apja, akkor remélem a kicsi nem rá lesz a torkosságában, mert ebben a tempóban mindkettőnek akkora feneke lesz, mint egy kifejtett hegyikecskének.

- Én szusit ennék - tette hozzá Changbin.

- Én meg pizzát - hümmögött Taehyung.

- Szomjas vagyok - nyafogott Jungkook.

- Rosszul vagyok - sopánkodott Innie.

- Óvóbácsi vagyok - csattant fel ekkor Chan. - Srácok mi ez, óvoda? Egy gyerek nem nyafog annyit mint ti! Bent mindenki ehet, ihat, alhat, pisilhet, kakilhat, hányhat, csak várjátok meg amíg kinyitom az ajtót - mondta, azzal bedugva a kulcsot a zárba oldalra fordította azt, majd mindannyin egymás után beszállingóztunk az apartmanba.