~ lotus | hyunlix✔️

61. Csak fogadd el, hogy engem sosem kaphatsz meg!

🪷

- Igen, tessék? - szóltam bele kissé unott, nemtörődöm hangon, arra számítva, hogy úgysem lesz semmi érdekes.

- Nem gondoltad komolyan, hogy ennyivel megúszod, cicám? - hasított bele a fülembe ekkor egy férfi önelégült hangja, mire a gyomrom azonnal görcsbe rándult, és meg kellett kapaszkodnom az autóm ajtajába, mert azt hittem menten elájulok a sokk miatt.

- Honnan tudod a számom? - kérdeztem rá teljesen megrémülve.

- Nem ez a lényeg, Felixke - felelte azon a gyomorforgató hanglejtésén a vonal túlsó végén lévő Hwang Joong. - Hanem az, hogy ezúttal nem szöksz meg előlem. Talán elfelejtetted, hogy mit tudok rólad?

- Hagyj békén, ne zaklass, hagyj már békén! Nem az vagyok akinek hiszel, családom van, szállj le rólam! - hadartam kétségbeesetten, hátha ezek hallatán Joong felfogja amit mondok, és végre békén hagy.

- Akkor most elmondom mi lesz, mielőtt még újra pattogni kezdenél, kis szívem - komolyodott el Joong hangja, amivel azonnal belém fojtotta a szót. - Választhatsz; elmondom Hyunjinnak, hogy kivel feküdtél le, elmondom a szüleidnek, hogy kivel feküdtél le, valami baja eshet a gyerekednek, vagy pedig most azonnal fogod magad, felemeled azt a csinos kis fenekedet, és eljössz hozzám a garázsomba. Nagyon jól ismered azt a helyet, ugyanis ha az emlékezetem nem csal, akkor ott szexeltél a... ó, kivel is?

- Ezt nem teheted! Miért akarsz engem mindenáron tönkretenni?! - nevettem el magam hisztérikusan, ugyanis képtelen voltam elhinni, hogy ez az utolsó szemétláda most komolyan megfenyegetett. - Fejezd be, különben bemegyek a rendőrségre! - vettem elő az utolsó lehetséges ütőkártyámat.

- Csak nyugodtan - felelte Joong, halálos nyugalommal a hangjában. - De annak nagyon súlyos következményei lesznek rád nézve. Már attól is felizgulok, ha csak arra gondolok, hogy most mennyire félsz... Véresre harapdálod azokat a gyönyörű ajkaidat, miközben a térdeid remegnek, te jó ég, ne tudd meg miket tennék most veled... Szóval, várlak a garázsban, bébi. - bontotta a hívást a középkorú férfi.

Teljesen megsemmisülve álltam ott a parkoló közepén, miután a telefonhívás befejeződött.

Most mégis mi a faszt csináljak?! Irtózatosan kétségbe estem, fogalmam sem volt, hogy most mitévő legyek. Először élből az jutott az eszembe, hogy szólok Hyunjinnak, hogy az apja megfenyegetett, de akkor fény derülne arra a titokra, amiről semmiképpen sem szeretnék, az alfám tudomást szerezzen, így ez a lehetőség kiejtve.

Szóljak esetleg apámnak...? Nem merek, mert szerintem soha többé nem tartana fiának egy ilyen után, szóval ez sem egy járható út. Ráadásul elképesztően féltettem Nalinit; mégis hogy fenyegethet meg engem a gyerekemmel, a saját unokájával?!

Bár elképesztően féltem Hwang Joongtól, mint a tűztől, végül mégis úgy döntöttem a kétségbeeséstől fűtve, hogy fogom magam és elmegyek abba a mocskos garázsba hozzá, ahol a múltban már tettem látogatást, de arra nem szeretnék visszagondolni. Reméltem, hogy Joong kompromisszumkész lesz, s rá tudom venni, hogy végre békén hagyjon, hiszen csaknem bántana egy olyan omegát, aki pár hete szült.

Gyorsan beszálltam az autómba, miközben igyekeztem nem elhányni magam a gyomromban lévő emelkedő-süllyedő érzéstől. Másodpercről másodpercre elöntötte a testemet a hő, viszont tappancsaim továbbra is nyirkosak maradtak, és heves remegésbe kezdtek.

- Oké Felix, nyugodj meg, minden rendben lesz! - próbáltam magam megnyugtatni a nemlétező bajuszom alatt motyogva.

Már épp készültem volna elindítani az autómat, hogy Joong garázsa felé vegyem az irányt, mikoris ismételten pittyent egyet a telefonom, ami hallatán ijedten ugrottam meg, mivel azt hittem, hogy ismét Hwang Joong zaklat, de szerencsére csak Hyunjin írt, s egy olyan kedves SMS-t, hogy összeszorult a szívem.