~ lotus | hyunlix✔️

48. Nagyon szere... kedvellek téged!

🪷

Körülbelül két percen belül hallottuk az utcáról a hangos szirénákat, amit hallva Hyunjin azonnal kipillantott az ablakon, s megkönnyebbülten adta tudtunkra, hogy ez bizony a felmentősereg. Az a bizonyos két perc, amíg a mentőkre vártunk, két évnek tűnt; én csak Innie mellett ülve a padlón zokogtam, Chan folyamatosan, szívszaggató módon könyörgött Innienek, hogy ne hagyja őt el, jöjjön vissza hozzá, Hyunjin pedig ezidő alatt próbált mindkettőnket megnyugtatni, miközben konstans módon ellenőrizték Channel, hogy az ájult Innienek van-e pulzusa, illetve, hogy mennyire vérzik.

Hallottuk, hogy a mentősök rohannak felfelé a bejárat lépcsőin, így Hyunjin kisietett a fürdőszobából, hogy mihamarabb ajtót nyisson a mentősöknek.

- Jó napot, magával beszéltünk telefonon? - hallottam kintről, tompán az egyik ember kérdését.

- Igen, Hwang Hyunjin vagyok. Kérem siessenek, mert várandós - sürgette őket Hyunjin, mire pár másodpercen belül halottam, hogy valakik átnyargalnak a fürdőszoba leszerelt ajtaján, egyenesen be a helyiségbe, ahol én, Chan, illetve a félholt Innie tartózkodtunk.

- Te jó ég! - borzadt el az elsőként beérkező, borostás mentős, mikor megpillantotta Chan karjai közt az ájult, elfehéredett, vérző Inniet. - Hyeon, Bonhwa, azonnal a hordágyat! - szólt hátra a társainak a fazon, majd lehajolva Inniehez a nyakára nyomta az ujjait. - Van pulzusa, de elég lassú, és eléggé vérzik is. Egyáltalán nincs tudatánál, azonnal kórházba kell vinni!

- Elmehetek vele? A barátja vagyok! - szipogta Chan, hagyva, hogy a két hordággyal a fürdőszobába beérkező mentős, név szerint Hyeon és Bonhwa óvatosan ráhelyezzék Innie mozdulatlan testét a hordágyra.

- Persze, uram - biccentett a legelsőként megérkezett mentős. - És magácska? Jól van? - guggolt le ekkor hozzám, engem viszont annyira letaglóztak ezek az adrenalindús események, hogy még mindig nem tértem magamhoz, így képtelen voltam válaszolni. - Jöjjön maga is velünk, Hwang úr, le tudná őt segíteni kérem a mentőautóhoz? - intézte kérdését a történteket mustráló Hyunjin felé.

- Természetesen - biccentett egyet a szőke, majd félreállt az útból, hogy amaz két másik férfi könnyűszerrel ki tudjanak jutni a hordágyon fekvő Innievel, s Channel, aki egy pillanatra sem volt hajlandó ismét elhagyni kedvesét.

- Kicsim, fel tudsz kelni? - guggolt le elém ezúttal Hyunjin, aggódó tekintetét végigfuttatva rajtam, mire én minden erőmet összeszedve haloványan megráztam a fejemet. - Akkor gyere - nyúlt be az alfa a térdhajlataim alá, könnyűszerrel a karjai közé véve engem, még a pocim ellenére is. - Mehetünk - szólt oda a minket megváró főmentősnek.

Fel sem fogtam mi történik, csak azt tudtam, hogy éppen menetelünk a fény felé az alagút végén. Mikor kiértünk a lakóházból Hyunjinnal és a főmentőssel, amaz kettő mentős, Hyeon és Bonhwa éppen akkor rakták be a lakóház előtt megállt mentőautó hátuljába Inniet.

A házban Innie és Chan néhány szomszédja, a kíváncsiabbak közül valóak is kidugták otthonaikból az orrukat a szirénaszóra, feszült érdeklődéssel figyelve a történteket. Chan mit sem törődve a kíváncsi szemekkel szállt be Innie után a jármű hátuljába, majd mi is így tettünk Hyunjinnal és a főmentőssel.

A jármű ajtaja becsukódott mögöttünk, majd hangosan szirénázva elindult a legközelebbi seouli kórház felé véve az irányt.

- Légmaszkot tegyetek rá, és tekerjétek be a vágásait, mert sok vért veszít! - adta ki az utasítást a főmentős mukli, mire amaz kettő azonnal rátette az említett oxigénmaszkot Innie szájára, s elkezdték bekötözni fáslival a vágásait, miközben Chan minduntalan ott pityergett szerelme teste mellett. - Minbyung, hozz nyugtatót és vizet! - szólt oda egy negyedik tagnak, aki szintén a mentőautóban tartózkodott.