~ lotus | hyunlix✔️

13. Játssz velem, s kiengedlek

🪷

- Köszönöm de megoldom - utasítottam vissza kedvesen a segítségét, hiszen nem kockáztathattam meg, hogy Jungkook esetleg meglásson Taehyunggal, mivel nem szerettem volna vele is összeveszni, holott tudtam, hogy ami késik nem múlik.

A falnak támaszkodva nehézkesen felkeltem Taehyung mellől, majd a lépcsőkhöz lépve ami ott volt szinte velem szemben elindultam felfelé az emeletre, hogy az ottani fürdőszobában megmoshassam az arcom, s valamilyen úton-módon leküzdjem a gyomromat továbbra is makacsul ostromló hányingert.

Szörnyen éreztem magam, s nem csak fizikailag a rosszullét miatt, hanem főleg lelkileg. Nem elég, hogy eddig is igencsak össze voltam zavarodva, de még Innievel is sikerült összerúgnom a port. Egyrészt borzasztóan haragudtam a legjobb barátomra amiért meg sem próbálta megérteni az indokaimat, s szó szerint egy gyilkosnak titulált a döntésem miatt, azonban valahol okkal mondta nekem azokat amiket. Abban is tökéletesen igaza volt, hogy eddig igyekeztem Taehyungot, Changbint, Hyunjint, vagy konkrétan bárki mást hibáztatni a velem történt dolgokért, miközben minderről csakis és kizárólag én tehetek. Én vettem be a kábítószert tartalmazó tablettákat, senki nem fogott fegyvert a fejemhez, hogy rákényszerítsen minderre, s én egyeztem bele a szexuális tevékenyégbe a három alfával, tehát csakis kizárólag én tehetek minderről.

Tomboló viharként rontottam be az emeleti fürdőszobába, majd miután rácsaptam a kapcsolóra, ugyanazzal a lendülettel bevágtam magam mögött a szoba ajtaját, és nyomban a mosdó elé evickéltem. Megengedve ott a hideg vizet alaposan megmostam az arcomat, remélve, hogy az majd valamelyest felfrissít, s segít tisztábban gondolkodni. Az arcmosás természetesen szinte egyáltalán nem segített rajtam, így csak elkeseredetten plöttyentem le a világoszöld színű csempére, fáradtan kókasztva le a buksimat az egyik oldalra. Egyik tappancsomat reflexszerűen ráhelyeztem a még mindig szinte teljesen lapos hasamra, s ezt követően egy apró mosoly kíséretében lágyan megsimogattam a pocakomat. Ha valóban el akarom vetetni ezt a kisbabát, akkor mégis miért gondolok rá szeretettel most is...? A fenébe is, én ezt már eldöntöttem, abortuszra kell mennem és kész! Nem kéne ennyit hezitálnom, mert a végén még tényleg meggondolom magam.

Elmélkedésem, és mondhatni az ottani idézőjeles pihengetésem közepette egyszercsak nyílt az említett fürdőszoba ajtaja, mire riadtan pattantam fel rugó módjára a csempéről, nehogy a végén még valami részeg vendég belémbotlogjon. 

- Lix? - lepődött meg az ajtóban álló illető, miközben az egyébként automatikusan csukódó ajtó magától gyorsan vissza is tért eredeti állapotába, a keretébe, így kettesben maradtam a hang gazdájával a fürdőszobában.

- Hyunjin? - szaladt fel szemöldököm egészen a homlokomig.

Az exem állt az ajtó belső oldalán, s amikor végignéztem rajta, a szívem egy hatalmasat dobbant a mellkasom rejtekében. Hyunjin most is egyszerűen szívdöglesztően festett; szőke hajtincsei lágyan omlottak a vállára, teljesen fekete ruhaösszeállítása pedig szó szerint felébresztette a gyomromban azokat a bizonyos pillangókat, olyannyira vonzónak tartottam az alfát.

- Igazából mindenkire számítottam, csak rád nem - húzta apró vigyorra húsos ajkait a fiú. Nem tetszett a mosolya, ugyanis volt benne valami kifejezetten nyugtalanító, így úgy döntöttem, ideje minél előbb távozni ebből a fojtogató légkörből. - Várj csak, hová mész? - lépett be elém Hyunjin, mikor megkíséreltem az ajtó közelébe menni, ami előtt a fiú álldogált.

- El - válaszoltam egyszerűen, miközben a ketyegőm továbbra is hevesen kalimpált. - Részeg vagy Hyunjin, állj el az ajtó elől. - kértem őt, még mindig viszonylag higgadt hangnemmel.