~ lotus | hyunlix✔️

50. Szülni fogok! Most!

🪷

...

Egy hónappal később:

- Ne stresszelj rá, Yongbokkie, mert csak rosszabb lesz - simította meg a kézfejemet a mellettem ülő Hyunjin. - Nem lesz semmi baj, ne félj, gyorsan túl leszel rajta, ráadásul érzéstelenítőt is kapsz, nem? Volt már műtéted, a császármetszés pedig egy sima beavatkozás, nem lesz baj. És hát gondolj arra, hogyha túlesel rajta, akkor kisbabád lesz, ez pedig minden fájdalmat megér, nemde?

- De - mosolyodtam el haloványan. - Nem tudom mikor fogok szülni, de izgulok, hogy végre láthatom a kicsi babámat. Mondjuk jobb lenne ha már kijönne belőlem, mert már a cipőfűzőmet sem tudom normálisan megkötni, és aludni sem tudok.

- Én is várom, hogy lássam. Őszintén remélem, hogy a kicsi az enyém - nyomott egy puszit a homlokomra Hyunjin, majd az asztalon lévő kávéscsészéje után nyúlt. - Hamarosan megszületik, aztán kiderül minden. Lix, ki fog hűlni a kávéd - figyelmeztetett.

- Olyan jól hátra vagyok dőlve. Ideadnád, kérlek? - nyöszörögtem, ugyanis semmi kedvem sem volt a kávézó kényelmes fotelféleségéből előrehajolni a kávémért.

- Persze, pici-husim - kuncogta el magát Hyunjin, majd átadta nekem a csészémet, miközben aranyosan megsimogatta utána a fejecském legtetejét.

Hyunjinnal a mai nap folyamán az egyik kedvenc seouli kávézónkat látogattuk meg, hiszen szerettünk volna egy kicsit kettesben beszélgetni, amit egyikünk otthonában sem tehettünk volna meg. Hyunjinékhoz értelemszerűen nem akartunk menni, hiszen egyikünk sem szeretett volna bármilyen kontaktusba is kerülni Joonggal, ráadásul én még mindig féltem is a férfitól, amit el is mondtam Hyunjinnak, aki ezt maximálisan megértette. Hozzánk igazándiból mehettünk volna, ugyanis mióta Hyunjin lényegében megmentette Innie életét, azóta apám az eddigi ellenséges viselkedését teljesen átfordítva az ellenkezőjére szó szerint isteníti a szőkét, hogy milyen egy rendes gyerek. Mondjuk elég álszentnek tartom ezért apát, hiszen eddig utálta őt, de mostanra legalább megkedvelte Hyunjint, ami a jövőt tekintve mindenképpen egy pozitív dolog.

Ez alatt az egy hónap alatt egyébként mondhatni rengeteg minden történt mint velem, mint pedig a környezetemmel. Innie az öngyilkossági kísérletét követően még egy hétig maradt bent Channel együtt a kórházban, utána pedig hazaengedték, mondván, hogy fizikailag teljesen rendben van, és a kisbabák is egészségesek. Az omega ezt követően ismét elkezdett járni a volt pszichológushoz, s úgy tűnt, hogy a dolgok szép lassan a helyükre kerülnek, viszont Chan rajtakapta Inniet, amint ismét vagdossa magát borotvával, így csupán egyetlen lehetőség maradt az omega számára, amit az orvos is erősen javasolt; a pszichiátria.

Természetesen Innie foggal-körömmel tiltakozott ez ellen az ötlet ellen, mondván, hogy ő nem őrült, s hogy nem akar egy számára teljesen idegen helyen lenni Chan nélkül, viszont az alfának mégiscsak sikerült őt meggyőznie. Tehát Innie beleegyezett a pszichiátriai kezelésbe, azaz már lassan két hete hogy ott van, s a kezdetleges ürességérzet után kezdi megszokni az ottani légkört, viszont sokat panaszkodik, hogy hiányzunk neki.

Chan természetesen minden nap látogatja a szerelmét, én pedig két, vagy háromnaponta teszek látogatást a fiúnál Jungkookkal együtt, - akinek már szépen dudorodik a pocija, hiszen az ikerbabái folyamatosan fejlődnek. Szóval ők mondhatni rendben vannak, vagy legalábbis rendben lesznek. Innienek jót tesz az, hogy Chan naponta tudja őt látogatni, s közben a pszichológusok is igyekeznek segíteni rajta. Ez mondjuk nem egy szigorú intézmény, a telefonja nála lehet, csupán a fülhallgatóját és minden egyéb ilyen tárgyát, mint mondjuk a cipőfűző csaklizták el tőle, hogyha neadjisten eszébe jutna megint megkísérelni az öngyilkosságot. Jobb vigyázni, de szerintem Innie nem próbálna meg ismét véget vetni az életének; amióta tudja, hogy Chan akarja őt is és a babákat is, azóta minden áron vigyázni akar a pocijában lévő babácskákra.