~ lotus | hyunlix✔️

+ [ 1 fejezet 3 része ]

~~~

- Aha. Miatta. - válaszoltam halkan.

- Akarsz róla beszélni? - dobta fel hirtelen a kérdést a fiatal férfi, egy nagyot beleszívva a füstölgő cigarettájába, sokatmondóan nézve rám, mire én csak megrökönyödött pillantásokkal illettem a kéményként gőzölgő Changbint.

- Mi-mi-mire gondolsz? - kérdeztem vissza, ugyanis szerettem volna meggyőződni arról, hogy vajon ugyanarra gondol-e amire én.

- Hát mindenre. Ami veled történt. Érződik rajtad, hogy szomorú vagy, és el vagy veszve közöttünk - fejtette ki bővebben a gondolatait Changbin. - Persze csak ha szeretnél róla beszélni. Néha jólesik kiadni magunkból a sok felgyülemlett szarságot.

Pár másodpercig csak összepréselve az ajkaimat hallgattam, azon gondolkozva, hogy bölcs és hasznos húzás lenne-e megosztani a bensőséges érzéseimet egy szinte majdhogynem idegennel. Végül azonban úgy döntöttem, hogy igen, hiszen Changbin még nem is ismer, ezért lehet nem fog engem elítélni megkérdőjelezhető tetteimért, hanem csak simán meghallgat engem szemrehányástételek nélkül.

- Igazából rengeteg gondolat kavarog most a fejemben - sóhajtottam fel, belekezdve a mondandómba. - Sosem hittem volna, hogy valaha is egy ilyen patthelyzetbe kerülök, s az a legrosszabb ebben, hogy csak magamat tudom mindezért hibáztatni.

- Chenle, de arról nem te tehetsz, hogy az a szemétláda Hwang átvert téged és hogy olyan dolgokat akart veled tenni, ami az egyik legtraumatizálóbb élmény a világon - csóválta a fejét az alfa, Joongra utalva.

- De arról igenis tehetek, hogy mindez így alakult - ellenkeztem szomorúan. - Ha egy kicsit is érettebb lennék, akkor nem adtam volna magam oda egy ilyen embernek.

- Ezen már visszamenőleg nem tudsz változtatni. Mostmár rács mögött van, és megkapta a méltó büntetését, szóval szerintem a jövőre kéne koncentrálnod, és megpróbálnod elengedni a múltat.

- Lehet. - ízlelgettem a kijelentéseit. - De az igazság az, hogy rettentően félek a jövőtől, erre pedig van is okom. Gondolj csak bele; egy tizenhét éves omega vagyok, aki várandós egy több mint ötven éves alfától, aki meg akart erőszakolni nem csak engem, hanem a fia omegáját, az unokája apját is. S én hiába vagyok még ennyire fiatal és tapasztalatlan szinte minden tekintetben ehhez az egészhez, a baba apjának kiléte ellenére én mégis meg szeretném őt tartani, de félek, hogy az iskolában cikizni fognak a terhességem miatt. Félek, hogy a szüleim a végén elfordulnak tőlem, miközben már hetek óta az abortusz a téma otthon, és mindenáron azt akarják, hogy mindenki érdekében mondjak le erről a kisbabáról, miközben én világosan a tudtukra hoztam, hogy akarom őt. A másik opciójuk pedig az, hogy adjam örökbe, ami egy undorító felvetés. Félek, hogy rossz szülő leszek, mivel kibaszottul nem lesz segítségem a kicsi körül, és fogalmam sincs, hogy mi kell egy csecsemőnek. Félek, hogy az egész Hwang család is elfordul tőlem, pedig e baba által hamarosan egy család leszünk. Félek, hogy egyedül maradok teljesen, ezzel büntetve engem a többiek azért mert megtartom Hwang Joong gyerekét. Mindenki csak azt látja, csőlátás módon, hogy ez Hwang Joong gyereke, miközben ő elsősorban kibaszottul az enyém, és azt garantálom, hogy soha semmi köze nem lesz a szemét apjához. Ez a baba az én hasamban van, és nem számít, hogy kitől van, amíg én szeretném őt az életembe. Közben azért persze kibaszottul rettegek attól is, hogy soha többet nem fogok senkinek sem kelleni egy gyerekkel és ilyen múlttal a hátam mögött. A legjobban pedig attól félek, hogy nem fogok tudni mindent megadni ennek a babának, miközben ő nem érdemli meg, hogy szenvedjen miattam. - hadartam, szó szerint szerencsétlen Changbin nyakába zúdítva szinte mindent, ami az eltelt hetek végeláthatatlan fertőjében felgyülemlett bennem, s időzített bombaként ketyegett, arra várva, hogy mikor robban ki belőlem.