Élettánc [Befejezett]

ZITA

Szeptember 24., szerda

Amióta az eszemet tudom, sosem volt különösebb bajom a testemmel. Jó, persze azt mindig is nehezményeztem, hogy csupán százötvenöt centire nőttem meg tizenöt életévem alatt, de idővel rájöttem, hogy annak is vannak előnyei, ha fiatalabbnak hisznek a koromnál, így nem bánkódtam ezen. A kilókkal sem sokat foglalkoztam, mert oké, vagyok ötven, de egész életemben sportoltam, a tánc izmossá tesz, és az izomnak bizony van súlya. Ráadásul sok lánnyal ellentétben nekem még némi mellem is van, úgyhogy minek panaszkodtam volna?

De ma reggel, amikor a koli tánctermének hatalmas tükrében szembenéztem magammal, teljesen máshogy láttam a testem, mint egész addigi életemben. Nagyobbnak, hájasabbnak, rondábbnak. Egy táncosnő magasabb, mint én, és egyáltalán nem ilyen zömök. Egy táncosnőnek nincsenek ekkora combjai, nincs ekkora melle, egy táncosnő lapos és légies. Egy táncosnőnek nem domborodik a hasa, hanem pont hogy befelé áll. Egy táncosnő még akkor is ötven kiló alatt marad, ha tizenöt centivel magasabb nálam.

Hirtelen mindent, ami én vagyok, rondának találtam és alkalmatlannak a táncra. Nem lenne szabad így kinéznem.

A tenyerembe temettem az arcom, hogy ne is lássam a tükröt, és vártam, hogy jöjjenek a könnyek, de nem jöttek, mivel úgy látszik, éjszaka elfogytak.

Hiába feküdt ott mellettem Soma és vett körbe az ő megnyugtató aurája, pár óránál nem tudtam többet aludni, és ez meg is látszott rajtam, véreresek voltak a szemeim és alattuk karikák húzódtak, a legrémisztőbb mégis az volt, hogy teljesen halott volt a tekintetem. Pont olyan kizsigerelt, megtört, mint amilyennek éreztem magam. A régi temperamentumos, energikus Zita rám sem ismert volna, nem hitte volna el, hogy komolyan ennyire magam alatt vagyok két ostoba lány megjegyzései miatt. De a régi Zita nem ismerte ezt a két lányt, nem tudta, hogy Liza és Kitti mesterfokon űzik mások önbizalmának napról napra történő megsemmisítését.

A régi énem azt sem hitte volna el, hogy reggel fél nyolckor egy ürességtől kongó, kollégiumi táncteremben bujkálok a szobatársaim elől, és inkább bevállalom a késést az óráról, mint azt, hogy összefussak velük. Tudtam, hogy az, hogy elrejtőzöm előlük, nem fogja semmissé tenni a tegnap történteket, és nem is bujkálhatok örökké, de sokkal elviselhetőbbnek tűnt úgy a találkozás, hogy mások is vannak körülöttünk, mintha egyedül kéne szembenéznem velük a szobánkban.

A telefonomra nézve ellenőriztem az időt, és láttam, hogy már hét óra harmincöt van, így úgy ítéltem meg, most már kizárt, hogy Lizáék még a szobánkban legyenek, és elhagytam a tánctermet. A szobában végre átcseréltem a pizsamámat egy farmerre, és mivel egész reggel kényelmetlenül éreztem magam a testemmel kapcsolatban, a leghosszabb pulóveremet vettem fel, hogy minél többet takarjon az alakomból. A vállig érő tincseimmel szokás szerint nem sok dolgom volt, ellenben a sminkemet nem akartam elaprózni, el kellett tűntetnem a végigbőgött éjszaka nyomait, mert nem akartam, hogy bárki észrevegye. Egészen elégedett voltam az elért füstös tekintettel, bár így nem maradt időm fogat mosni, de nem számított, mert nem ettem reggelit, ami bepiszkíthatta volna a fogaimat. Mivel nem tudtam fejből az órarendet, szinte találomra dobáltam be tankönyveket a táskámba, aztán a vállamra kapva bezártam a szobaajtót, és rohantam kifelé a koliból.

A suli bejáratában természetes olyan tanár ügyelt, aki nem ismer engem, így elő kellett szenvednem a táskámból a személyimet, és miután sikeresen bemutattam, kettesével szedve a lépcsőket loholtam az emeletre. A csengő épp akkor szólalt meg, amikor beestem a terembe tánctörire, és bár Nemes nem írhatott be későnek, azért kaptam tőle egy megrovó pillantást.

Miután kisurrantam Soma szobájából, írtam neki, hogy ne várjon rám, hanem jöjjön nélkülem suliba, és tudom, hogy nem értette, miért mondom, de nem faggatott, csak visszaírta, hogy „Okés". Ezért most, amikor beültem mellé a padba, láttam rajta, hogy egy csomó mindent szeretne kérdezni, látszott, hogy össze van zavarodva és aggódik miattam, de ugyanakkor nyugalmat is akar nekem hagyni, ezért mindössze ennyit mondott ki hangosan a kérdéseiből: