Lexy
Fejemet jobbra-balra forgatva sétáltam a San Siro folyosóin. A vitrinekben lévő trófeák feliratait olvasgattam, miközben anyát kerestem.
- Most mi a fenét csináljak, megmondanád? - hallottam meg egy hangot az egyik mellékfolyosóról. - Arról volt szó, hogy délután jössz értük. Mindjárt kezdődik az edzés. Hova tegyem őket addig?... Miii?... Már megint én oldjam meg? Ne, nehogy letedd! - kiabálta a telefonba a férfi, akit nem láttam még, csak hallottam.
- Basszd meg! - csapkodta a falat a hangokból ítélve. Elértem a fordulóhoz és kíváncsian néztem meg, hogy ki lehet a dühöngő férfi. Meglepetésemre Kakát láttam, amint egy fotelben ült, fejét a kezei közé hajtva.
Annyira szerencsétlennek látszott, hogy önkéntelenül is megszólítottam.
- Ciao! - köszöntem halkan. Idegesen kapta rám a tekintetét. Szerintem nem volt hozzászokva, hogy ilyen kiszolgáltatottnak lássák.
- Ciao! - válaszolt elgyötört hangon. Úgy látszik nem akart bunkó lenni.
- Ne haragudj, de nem lehetett nem hallani, hogy valami baj van. Tudok segíteni esetleg? - tört elő belőlem az irgalmas szamaritánus.
- Köszi, de nem hiszem - csóválta meg a fejét.
Nem erőltettem tovább a dolgot, inkább utamra indultam. Alig tettem meg két lépést, mikor utánam szólt.
- Vagy talán mégis - szólt bizonytalanul a hangja.
Visszafordultam és kérdőn néztem a focistára.
- Caroline, a feleségem - magyarázta -, nem ér vissza időben. A gyerekek pedig itt vannak velem - bökött a fejével az öltözőjük felé. - Nekem edzésre kellene mennem és nincs akire rábízhatnám őket.
Egyből világos lett a telefonbeszélgetés és a férfi idegességének oka is.
- Szívesen vigyázok rájuk, ha gondolod - ajánlottam fel, magam sem tudom, hogy miért.
- Megtennéd? - nézett rám hálás szemekkel. - Egy életre leköteleznél.
- Kösz, de a rabszolgatartást büntetik, így nem tartok rád igényt - vigyorodtam el és láttam, hogy neki is jobb kedve lett.
- Gyere, bemutatom őket - fogta meg a kezem és vezetett be a Milán focistái közé. Egyetlen pillantást vetettem az öltözőben tartózkodókra, majd inkább a padlóra szegeztem a tekintetemet. Tudtam, hogy mindenki engem néz, ezért elpirultam, de egy halk "Ciao"-t azért elmotyogtam, mégse mondják, hogy még köszönni sem tudok.
- Itt is vagyunk - állt meg előttem a brazil egy öt éves forma kisfiúval és egy nála kisebb lánykával. - Ő itt Luca, ő pedig Isabella hercegnő - mosolygott rájuk, és látszott, hogy imádja őket. - Ő itt... Bocs, de még a nevedet sem tudom, csak azt, hogy már többször láttalak itt - nézett rám bocsánat kérőn.
- Alexa Silver, de a barátaimnak csak Lexy.
- Olyan hajad van, mint Draculaurának - szólalt meg angyali hangján a kislány.
- Köszönöm, mindig szerettem volna egy MonsterHigh babát, bár az én kedvencem Operetta - súgtam oda neki.
- Ó - nézett rám huncutul. - Leszünk barátok? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Szeretnéd? - mosolyogtam rá.
Heves bólogatásba kezdett, majd átkéretszkedett hozzám. Megszokott módon ültettem a csípőmre. Kettőből egy, pipáltam ki magamban. Ránéztem a kisfiúra, aki az öcsémmel egy idős lehetett, így vagy Verdák, vagy Pókember, vagy a foci jöhetett szóba, mint közös pont.
- Cristiano Ronaldo vagy Messi? - kérdezte hirtelen a kissrác. Akkor tehát foci.
- Egyértelmű, hogy Neymar - vigyorogtam rá.
- Jó válasz - emelte pacsira a kezét és én belecsaptam. Kaká elhűlve nézett ránk.
- Te aztán értesz a nyelvükön - szólalt meg elismerően.
- Két öcsém van. Volt kin gyakorolnom - vontam meg a vállam. - Maradjunk itt, vagy elvihetem őket valahova?
- Ööö... nem tudom. Neked hogy lenne jobb? - nézett rám tanácstalanul.
- Ha szeretnéd, maradunk, hogy tudd, jó helyen vannak, de szerintem hamar elunnák magukat itt. Viszont van a közelben egy park, ami elég nyugis. Hinta, mászóka és egy-két játék is van rajta. Ott kitombolhatnák magukat - néztem rá kérdőn, hogy mit dönt. Elgondolkodva nézett, szerintem azon tűnődve, hogy megbízhat-e bennem, majd felsóhajtott.
- Nézzétek meg a parkot, de kérlek nagyon vigyázz rájuk!
- Nem lesz gond - mosolyogtam rá bátorítón, majd az ajtó felé sétáltam a derekamon Isabellával, míg a kezemet Luca fogta. - Köszönjetek el aputól, mert neki most dolga lesz. - A két gyerek hangosan köszönt és integetett Kakának. Kiléptünk az ajtón és a hátsó kijárat felé indultunk.
YOU ARE READING
Forza Milan
FanfictionEz egy AC Milan fanfiction, ami bemutatja egy átlagos lány nem túl átlagos mindennapjait és kusza szerelmi életét. Lexy 16 évesen Olaszországba költözik a családjával. Még nem is sejti, hogy ez a változás mekkora felfordulást fog okozni, nem csak ne...