Forza Milan

93. fejezet

Stephan

Gondolataimba merülve cirógattam a karjaimban tartott lány hátát. Elmosolyodtam mikor láttam, hogy libabőrős lett tőle a teste. Imádtam hogy még félálomban is így reagál az érintésemre. Szám sarkára egy elégedett mosoly ült ki. Az enyém. Most már mindenestül az enyém - húzódott széles vigyorra a szám, ahogy eszembe jutottak a pár órával ezelőtt történtek. Kezeimet a fejem alá tettem és a plafont kezdtem vizsgálni.

- Úgy nézel ki, mint egy jóllakott macska, aki kinyalta a tejfölös köcsögöt - szólalt meg mellettem Lexy, reggeli rekedtes hangján. Somolyogva fordultam felé. Tekintetemmel végig pásztáztam az arcát, a megbánás jelei után kutatva. Hatalmas szemei engem figyeltek, bennük fel nem tett kérdések millióival.

- Megbántad? - bukott ki belőlem önkéntelenül és idegesen figyeltem a reakcióját.

- Nem - rázta meg a fejét majd felült és szégyenlősen maga köré tekerte a takaróját. - És te? - kérdezte óvatosan miközben lehajtotta a fejét.

Elképedve néztem rá, majd én is felültem és kezemmel az álla alá nyúltam, hogy a szemeibe nézhessek, de lehunyta azokat.

- Kicsim, nézz rám! - szóltam hozzá lágyan. Megvártam, míg engedelmeskedik a kérésemnek és csak aztán kezdtem bele a mondandómba. - Soha, érted? Soha nem éreztem még senki iránt sem így. Te annyira csodálatos vagy, annyira édes, annyira...

- Kezdő? - húzta el a száját.

- Mi? - zavarodtam össze.

- Tudom, hogy nem ehhez vagy szokva - harapdálta a szája szélét. - Mármint...én még előtted ugye soha...szóval nem tudom, hogy neked is olyan jó volt-e? - dadogta idegesen miközben hátra simította a rózsaszín rasztáit.

Figyeltem a kipirult arcát, a kezeit ahogy az ágynemű szélét gyűrögette és mellkasomat hatalmas melegség árasztotta el.

- Megmutassam, mennyire jó volt? - döntöttem végig az ágyon és fölé támaszkodtam. Ajkaimat óvatosan az övéhez nyomtam, de nem tudtam ellenállni neki, így hamarosan már heves nyelvcsatát vívtunk egymással. Mikor a hajamba túrt, a maradék józanságom is elszállt. Kezeimmel felfedező útra indultam a testén. Vággyal teli sóhajok és nyögések visszhangoztak a szobában. A levegő felforrósodott körülöttünk. Mi pedig újra belemerültünk az szeretkezés által nyújtott gyönyörbe.

- Ha így folytatod, előbb-utóbb megölsz - dünnyögtem mikor Lexy felkapta a padlón heverő ingemet és magára vette.

- Miért? - nézett rám incselkedve, szexisen összekócolt hajjal, csókoktól duzzadt ajakkal.

- Hogy miért? - vontam fel a szemöldökömet. - Mert annyira jó vagy, hogy szívem szerint végkimerülésig szerelmeskednék veled - kacsintottam rá, amitől legnagyobb örömömre elpirult.

- Jaj, fogd be! - förmedt rám majd hozzám vágta az egyik díszpárnát, amit nevetve elkaptam. - Vagy tudod mit? Én ezt nem hallgatom tovább. Elmegyek inkább zuhanyozni - fordult ki a szobából.

- Ne segítsek megmosni a hátad? - kiáltottam utána és röhögve pillantottam meg a középső ujját az ajtónyílásban. - Ezt úgy veszem, hogy nem kellek - cukkoltam tovább.

Elégedetten dőltem hátra a párnámra. Kezeimet a fejem alá csúsztattam. Ebben a pillanatban tökéletesen elégedett voltam az életemmel. A gyomrom hangos kordulással adta tudtomra, hogy a "kemény fizikai munka" után jól jönne neki egy kis energia pótlás. Gyorsan kipattantam az ágyból és felkaptam egy boxert magamra. A konyhába érve első utam a hőtűhöz vezetett, amiből azonnal elővarázsoltam pár tojást és egy csomag pármai sonkát. Úgy gondoltam, hogy amíg Lexy zuhanyzik, meglepem valami finomsággal. Bekapcsoltam a youtubot és rákerestem a kedvenc számomra. A konyhát az isteni illatok mellett, fülbemászó dallamok lepték el. Elővettem két tányért és szépen megterítettem. Éppen levettem a serpenyőt a tűzről, mikor megéreztem Lexy illatát a hátam mögött.

- Na mi az? Ide hozott a hasad? - fordultam felé jó kedvűen, de a szavam is elállt, mikor megláttam az egyik pólómban, ami épphogy eltakarta a fenekét. - Basszus te lány - nyögtem fel. - A sírba viszel.

- Valami baj van? - vigyorgott rám kihívóan, majd beharapta az ajkát. Látszott rajta, hogy kezd tudatára ébredni, hogy milyen hatást tesz rám.

- Istenem, egy szexi szörnyet hoztam létre - sóhajtottam fel teátrálisan.

- Bekaphatod a szörnynek - csapott a vállamra a barátnőm, amit röhögve fogadtam.

- Na, csüccs le és egyél - pakoltam tele a tányérokat. Letettem a serpenyőt és én is leültem.

- Ez finom - nyelte le az első falatot Lexy. - Nem is tudtam, hogy ilyen rejtett képességeid vannak.

- És még mennyi szuper képességemről nem tudsz - ütöttem le a magas labdát, majd röhögve figyeltem, ahogy a szemeit forgatja.

- Nem vagy te egy pöttyet nagyképű? - mutatta az ujjain a távolságot.

- Dehogyis. Én szerény, okos és irtó jóképű vagyok - dőltem hátra jóllakottan a székben.

- Ja, és kicsit se beképzelt - csóválta meg nevetve a fejét.

Mosolyogva néztem ahogy befejezte az evést, felállt és a tányérjával a mosogatóhoz ment. Kezébe vette a szivacsot és én ezt a pillanatot választottam, hogy mögé lépve átöleljem.

- Tudtad, hogy irtó jól állnak neked a cuccaim? - simítottam végig a combja külső oldalán.

- És te tudtad, hogy telhetetlen vagy? - csapott a kezemre kuncogva mikor az már a fenekét cirógatta.

- Ha rólad van szó, mindig - fúrtam az arcomat a nyakához és mélyen belélegeztem az illatát. - Szeretlek Kicsim - suttogtam a hajába.

- Én is - fordult meg a karjaimba és vizes kezével magához húzott, hogy ajkait az enyémekre nyomja. Soha nem éreztem még ennél tökéletesebben magam.