Forza Milan

10. fejezet

Stephan

Bőrdzsekimet megigazítva csengettem be a csapattársam ajtaján. Nem kellett sokat várnom, míg kinyitotta.

- Ciao Stephan! Hát te? - köszönt csodálkozva Kaká.

- Caroline meghívott vacsorára - léptem be az ismerős házba.

- Szia, Fáraó! - ugrott a nyakamba Luca, majd őt követően Isabella is.

- Gyerekek, hagyjátok már élni Stephant - lépett ki a ház úrnője a konyhából és két puszi kíséretében lefejtette rólam a kicsiket. - Sipirc a szobátokba! Szólok, ha kész a vacsi.

- Hagyd csak - legyintettem. - Tudod, hogy nem zavarnak.

- De engem igen, mivel minden idegent azonnal letámadnak - mondta, mire összehúzott szemekkel néztem rá. Mióta számítok idegennek?

- Jaj, ne haragudj - kezdett szabadkozni. - Nem úgy értettem, mármint nem rád... - vörösödött el és nekem elég volt ránéznem Kakára, hogy tudjam, mire gondol.

- Mi bajod van Alexával? - csattant fel a csatár. - Te nem értél rá, nekem edzésem volt, így kellett valaki, aki figyel rájuk. Ráadásul a gyerekek odáig vannak érte.

- De ő egy vadidegen! Te mégis rábíztad a kicsiket. És ha elrabolta volna őket?

Itt volt az a pont, ahol elnevettem magam. A rózsaszín hajú, mint gyerekrabló?

- Most kinevetsz? - nézett rám szigorúan Caro.

- Bocs, de te nem ismered őt - vettem a védelmembe a lányt. - Ő egy nagyon aranyos és kedves kiscsaj. Az öccseivel kint szokott lenni a pályán. A szülei meg a San Siroban dolgoznak.

- Ezt az aprócska momentumot elfelejtetted közölni velem - nézett mérgesen a férjére.

- Mert rögtön a torkomnak ugrottál, ahogy elkezdtem mondani a dolgokat és nem hagytad, hogy befejezzem - morgott a brazil.

- Mennyire kiscsaj? - érdeklődött tettetett nemtörődümséggel Caro. Szóval innen fúj a szél? Elgondolkodtam rajta, hogy húzom az agyát és beadom neki, hogy egy 22 éves szőke bombázó, de aztán győzött a józan eszem és inkább az igazságot mondtam.

- 17 éves, rózsaszín, rasztahajú lány. Most költöztek ide Magyarországról. És tényleg nagyon ért a gyerekek nyelvén.

Láttam Caroline arcán a megkönnyebbülést, míg Kaká arcán az érdeklődést, aminek hangot is adott.

- Honnan vagy te ilyen jól értesült? - vonta össze a szemöldökét.

- Mattia - nyögtem be az informátorom nevét, mire a brazil vigyorogni kezdett.

- Már nem csak Balo hajt a "kiscicára" ? - mutatott macskakörmöket.

- Marionak bejön? - nézett ránk rémülten Caro. - Szegény kislány, de hát még kiskorú - vette védelmébe, annak ellenére, hogy eddig ellenségesen beszélt róla.

- Szerinted ez hol érdekli a fekete ördögöt? Mindig megszerzi, amit akar - vigyorgott Kaká és nekem összeszorult a szívem.

- Baj van? - nézett rám Caroline. - Úgy elsápadtál.

- Semmi gond, csak már éhes vagyok - vágtam rá kapásból.

- Ú, a vacsora! - kiáltott fel, és eltűnt a konyhában.

- Na jó - nézett rám a brazil -, Caro nő, ő bevette a süket dumádat, de én jobban ismerlek. Mi ez a heves érdeklődés Alexa iránt? - nézett mereven rám, mintha a gondolataimban akarna olvasni.