Forza Milan

49. fejezet

Lexy

Elindultam az öltözőkhöz és a nyakamban lógó kártyának köszönhetően pillanatok alatt a szokott helyemen ácsorogtam. Mindkét öltözőből hatalmas zsivaj szűrődött ki, majd a vendég öltöző ajtaja kivágódott és két férfi futott ki rajta, félmeztelenül. A magasabb kergette a kisebbet. A szemeim tágra nyíltak, mikor Neymart és Piquet ismertem fel bennük. Előttem futottak el, miközben röhögve üldözte a védő a csatárt. Spanyolul karattyoltak, de néhány szót még így is sikerült megértenem. Mosolyogva néztem ahogy egymásra esve fetrengenek a földön és Pique, Neymar hátát üti. Nem tudom, hogy mit csinálhatott a brazil, de nem lettem volna a helyében. Vagy mégis? Ahogy elnéztem a Barcelona 11-esét boxerben, nagyot kellett nyelnem. Szálkás, kidolgozott teste aranybarnán csillogott és az arcán szétterülő hatalmas vigyor csak még jóképűbbé tette. Ő is észrevette, hogy figyelem, mert egy bugyiolvasztó mosolyt küldött felém, amitől teljesen zavarba jöttem és elpirulva fordultam el tőle. Hangos nevetéssel jutalmazta a tettemet. Mielőtt azonban hozzám léphetett volna, kinyílt a hazai öltöző is és megkönnyebbülésemre Kaká lépett ki rajta.

- De csini vagy Lexy - vigyorodott el, mikor meglátta az új mezemet. - Mutasd a számod - fordított meg, majd értetlenül pislogni kezdett. - Miért pont kettes?

- Ezt Mattiától kérdezd - nevettem fel és lenyomtam a szokásos puszi adagját. - Tőle kaptam ugyanis ezzel együtt, hogy döntsem el, kinek szurkolok - húztam elő a másik mezt is. Kaká hangosan felnevetett, mire a két Barcás érdeklődve lépett mellénk. Kezet fogtak, majd beszélgetni kezdtek. Úgy gondolom a csatár bemutatott nekik, mert az idegen szövegelésből csak a nevemet tudtam kivenni. A két brazil hamar megtalálta a közös hangot, így egy idő után Pique le is lépett. Én pedig ott maradtam a brazil barátommal és az élő kísértéssel.

- Neymar azt kérdezi, hogy miért nem a Barcának szurkolsz? - fordult felém vigyorogva Kaká.

- " Il sangue rosso en nero" - idéztem az egyik Milanos szlogent, mire a barátom szorosan megölelt. A másik brazil fürkészve nézte kettősünket, majd valamit kérdezett Kakától, aki nevetve rázta meg a fejét. Válaszolt valamit a másik csatárnak aztán lefordította nekem is, hogy miről volt szó.

- Azt hitte, hogy a szeretőm vagy - vigyorodott el és hangosan röhögni kezdett, mikor meglátta a döbbent arcomat.

Ekkor lépett ki Mattia is az öltözőből és mikor meglátott, vigyorogva felkapott.

- Tudtam, hogy jól fog állni neked a mezem - húzogatta a szemöldökét perverzül, miközben megkapta a puszijait. Neymar megint kérdezett valamit Kakától, aki somolyogva megrázta a fejét és a kezemért nyúlt. Rámutatott a Shaarawy feliratú karkötőmre és mondott valamit. Neymar is megfogta és próbálta elolvasni a feliratokat. Rettenetesen idegesített, hogy nem értem mit mondanak, ezért durcásan néztem a két brazilra, amin Mattia jókat kuncogott.

- Nem lehetne angolul? - kérdeztem meg az említett nyelven, mert ha nem is tökéletesen, de valamennyit úgy is gagyogtam.

- Nem nagyon megy - válaszolt Neymar kedvesen.

- Nekem se, de jobb, mint ez a pantomim - mutattam a kezére, ami még mindig a karkötőimet babrálta. Mosolyogva nézett át a másik karomra, majd azt is elkapta.

- Ez én vagyok? - mutatott a nevével ellátott ékszerre.

- Ismersz másik Neymart? - kérdeztem szemforgatva és a kezdeti félénkségem kezdett elmúlni, mikor láttam, hogy ő is csak olyan srác, mint a többiek.

Lefagyva figyeltem ahogy a brazil a szájához emeli a kezemet és megcsókolja a Santos feliratú karkötőm. Arcom azonnal bíbor színt öltött.