Forza Milan

122. fejezet

Lexy

Csüggedten dőltem hátra a kanapén.

- Szóval összefoglalva egy nap alatt megcsaltak és majdnem megöltek - erőltettem mosolyt az arcomra, de a barátaim reakciójából rájöttem, hogy nem sikerült.

- Hogy ez mekkora köcsög! - fújtatott mérgesen Roni. Ő és a többiek percek óta hallgatták a mondandómat.

- Ja - hagytam rá rezignáltan. - Végül is mit vártam? - vontam meg a vállamat. - Se szép, se híres nem vagyok. Majd pont mellettem fog megmaradni...

- Nem, híres az tényleg nem vagy, de hülye az igen - jelentette ki Zsolti.

- Hey!

- Mond azt, hogy nincs igazam! - szegezte rám morcosan a tekintetét.

- Nincs igazad, mert én...

- Ja, mert a kis pincér csaj biztos nagyon híres - fojtotta belém a szót.

- Most már tuti, de csak néhány percig - somolyodott el Réka, amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra.

- Jó, ő tényleg nem, de így legalább már nem kell mindig attól rettegnem, hogy jön egy szebb és jobb, aki lenyúlja tőlem - hajtottam hátra a fejem és megpróbáltam mindenféle alakzatokat keresni a mennyezeten csakhogy eltereljem a figyelmemet a mellkasomból kisugárzó fájdalomról. Úgy tettem, mintha kevésbé fájna a tudat, hogy megcsaltak, pedig belül majd elemésztett a kín.

- Előttünk nem kell erősnek mutatnod magad - hallottam meg Réka hangját. - Csak rád nézünk és tudjuk, hogy mennyire ki vagy bukva, de van egy jó ötletem - állt fel hirtelen majd eltűnt a konyhában, hogy néhány pillanattal később egy üveg Jack bácsival és néhány pohárral jöjjön vissza. - Legjobb bánatűző - vigyorgott ránk.

- Ez komoly? - pislogtunk rá hitetlenkedve. - Csak úgy hipp-hopp elővarázsolsz egy üveg piát az ingujjadból?

- Arakék hagyták itt a múltkor - vonta meg a vállát még mindig jó kedvűen. - Úgy volt, hogy a legközelebbi bulin majd megisszuk, de szerintem most sokkal nagyobb szükségünk van rá.

- Veszek helyette másikat - közöltem miután a kezembe nyomta az egyik poharat és kicsit sem fukarkodott a töltésénél.

- Menj már! Ha megtudják, hogy mire fogyott el, csak annyit mondanának, hogy "egészségedre" - kacsintott rám.

Beleszagoltam a borostyán színű folyadékba, majd lehunytam a szememet és jó nagyokat kortyolva kiürítettem a poharamat.

Őrült fejfájásra és egy telefon monoton zenélésére ébredtem.

- Mi a ? - próbáltam észhez térni, de nehezen ment. Szemeimet óvatosan kinyitva körbe pásztáztam a szobában. Réka, Zsolti és Roni még az igazak álmát aludták, így kénytelen voltam megkeresni a zaj forrását. Az egyik párna alól halásztam elő és mikor a kijelzőre néztem, mosolyra húzódott a szám.

- Ciao! - krákogtam bele az éterbe, mert a szám olyan száraz volt, hogy majdnem gyapotot köptem.

- Hallom jól telt az este!

- Csssh! - csitítottam a zaklatómat, mert majd szét robbant a fejem a hangjától.

- Ja kérem, minek iszik aki nem bírja?

- Honnan tudod, hogy mi bajom? Lehet hogy megfáztam - nyögtem fel miközben a konyhába botorkáltam, hogy beindítsam a kávégépet.

- Megfáztál mi? - röhögött egyre jobban. - Betegen tuti nem hívogattál volna minket a pajzán gondolataiddal...