Forza Milan

30. fejezet

Stephan

Idegesen néztem az órámra.

- A kurva életbe - csaptam a kormányra. Már fél órája Lexy buliján kéne lennem, helyette itt dekkolok a belvárosban, egy óriási dugóban. - De legalább meg van amiért jöttem - simítottam végig a kabátomon, ahová a borítékot rejtettem. Mosolyogva gondoltam végig, hogy jutottam hozzá.

" Tegnap délután elmentem anyához, hogy segítsen, mit vegyek Lexynek. Érdeklődve hallgatta a beszámolómat a lányról.

- Egy lányról sem hallottalak még így áradozni. Nagyon tetszik, igaz? - simított végig az arcomon.

- Látnod kéne - sóhajtottam fel. - Olyan szép a mosolya és ő maga is. Az egész lénye sugárzik.

- Akkor mi tart vissza, hogy udvarolj neki? - nézett rám kérdőn.

- Nem tudom - vakartam meg a tarkóm. - Ha vele vagyok, teljesen lefagyok. A szívem majd kiugrik a helyéről és egy épkézláb mondatot sem tudok kinyögni.

- Ez érthető, ha szerelmes vagy . nevetett rám anya.

- Szerelmes? -kerekedtek el a szemeim. Erre még nem gondoltam. Egészen eddig úgy voltam vele. hogy csak tetszik.

- És ő?

- Fogalmam sincs róla - ráztam meg a fejemet.

- Nem ad semmiféle jelet?

- Hát, akárhányszor vele vagyok, elpirul.

- Stephan, úgy csinálsz, mintha soha nem lett volna barátnőd - csattant fel anya. - Szedd össze magad és viselkedj úgy, mint egy férfi.

- Igazad van - gondolkodtam hangosan. - Holnap lesz ami lesz, lépni fogok.

- Miért, mi lesz holnap?

- A szülinapja. Ó, tényleg! Azért jöttem, hogy segíts kitalálni, mit vegyek neki.

- Szép! Enélkül el se jöttél volna hozzám?

- Jaj, dehogynem - öleltem át - csak úgy voltam vele, hogy te olyan okos vagy és biztos kitalálsz valami szuper dolgot.

- Ne hízelegj - mosolyodott el - inkább meséld el, hogy miket szeret.

Hirtelen semmi sem jutott az eszembe, hiszen annyi mindent nem tudok még róla.

- Gőzöm sincs - vallottam be szomorúan.

- Így nehéz lesz. Erőltesd meg magad! Miről szoktatok beszélgetni?

- Általában a fociról, mert bármilyen meglepő lány létére szereti és ért is hozzá.

- Hát akkor - tárta szét anya a kezeit. - Vegyél neki valami olyat, ami a focival kapcsolatos. Melyik a kedvenc csapata?

- A Barcelona - húztam el a számat, majd bevillant valami. - Anya, te zseni vagy! - kaptam fel és pörgettem meg.

- Tegyél le! - ütögette nevetve a vállamat. - Bolond gyerek - nézett rám mosolyogva, mikor teljesítettem a kérését.

Előkaptam a mobilom és őrült telefonálásba kezdtem. Anya türelmesen várta, hogy végezzek.

- Sikerült - csúsztattam a készüléket a nadrágom zsebébe.

- Megtudhatom én is, hogy mit találtál ki?