Forza Milan

95. fejezet

Stephan

Egész héten keményen edzettünk. Esténként csak arra volt erőm, hogy egy jóleső zuhany után beboruljak az ágyamba és pihentető álomba merüljek. Nem akartam panaszkodni, így egyszer sem hívtam fel Lexyt. Bár nagyon hiányzott, úgy gondoltam, hétvégén a meccsünk után bepótolom vele az elmaradt időt. Ezen agyalva sétáltam ki az autómhoz péntek délután.

- Farao! - kiáltott fel valaki mögöttem.

- Emis? - pislogtam meglepetten a folyosón állóra.

- Na szép! - vigyorodott el a srác. - Így kell fogadni a rég nem látott barátodat? - boxolt vállba, majd férfiasan megöleltük egymást mikor utolért.

- Atyavilág, ezer éve nem láttalak! Mi van veled? Merre jártál? - vigyorogtam továbbra is hitetlenkedve.

- Most ért véget a turném - vonta meg a vállát az olasz rapper. - Gondoltam, lecsekkolom, hogy hogy vagy.

- Jól tetted - bólintottam, miközben elindultunk a parkoló felé.

- Na és, mi újság erre felé? - húzta el rosszfiús vigyorra a száját. - Csicseregtek valamit a madarak, de addig úgysem hiszem el, míg a te szádból nem hallom - meresztette rám kérdőn a szemeit.

- Becsajoztam - mosolyodtam el.

- Szóval igaz amit a pletykalapokban olvastam - adott hangot a gondolatainak. - Elkapták a töködet vagy csak ágymelegítőre volt szükséged?

Tudtam Emisről, hogy szókimondó, és ez sosem zavart, de most valahogy mégsem tudtam tolerálni ezt a tulajdonságát. Azonnal a védelmembe vettem a szerelmemet.

- Szeretem - jelentettem ki, amitől az előttem álló tetovált macsó szemei tányér nagyságúra kerekedtek.

- Baszd meg Stephan! - mordult fel - Ezt nem hiszem el! Fél évre elmegyek koncertezni és mire visszajövök, téged megszállt a rózsaszín köd? Nem azt mondtad, hogy soha többé nem leszel egy nőnek sem a pincsi kutyája? Nem együtt égettük el annak a rüfkének a fényképeit, aki legutóbb összetörte a szíved? Nem közösen fogadtuk meg, hogy minden nőt kihasználunk és nem engedjük, hogy a szívünkhöz férkőzzenek?

- De igen...

- Akkor?! - vágott a szavamba. - Mi változott? Miért szegted meg a szabályokat, amiket felállítottunk? - meredt rám mérgesen.

Tudtam, hogy valahol igaza van, mert neki sírtam el a bánatomat amikor Luciával szakítottunk. Ő segített kimászni abból a gödörből, amit a volt nőm ásott nekem.

- Hidd el, én sem így terveztem - szabadkoztam. - Egyszerűen csak megtörtént - vontam meg a vállamat. - Belebotlottam Lexybe és végem volt. Ő olyan lány akit nem lehet nem szeretni - mosolyodtam el, ahogy a barátnőmre gondoltam.

- Istenem, te menthetetlen vagy - húzta el a száját az énekes. - És mikor ismerhetem meg ezt a te csodanődet? - kérdezte cinikus hangon.

- Nem tudom. Egész héten edzésen voltam, ő meg a suliban ült. Úgy terveztem, hogy a hétvégét vele töltöm a meccs után.

- Ácsi, ácsi! - tette fel a kezét Emis. - Jól hallottam, suliba jár? Mégis mennyi idős ez a lány?

- Most volt tizenhét - haraptam be a számat idegesen.

- Te kikezdtél egy kiskorú csajjal? Azt hittem, legalább valami bombázó modellel akadtál össze vagy egy másodosztályú kis színésznőcskével hozott össze a sors. De azt nem gondoltam volna, hogy leállsz egy pisissel - csóválta rosszallóan a fejét.

- Fejezd be! - csattantam most már fel. - Lexy nem pisis! Sokkal érettebb a koránál és fogd már fel végre, hogy fontos nekem. Mióta megismertem, teljesen megváltozott az életem. Ő jobb emberré tesz.

- Oké, oké elhiszem! Most már igazán kíváncsivá tettél. Szóval mikor mutatsz be neki?

- Nem tudom - vakartam meg a tarkómat. - Holnap mit csinálsz? - derengett fel bennem egy ötlet.

- Nem tudom. Pihenek, csavargok. Most van pár nap szabadságom az újabb turné előtt, szóval hasznosan akarom eltölteni egy-két cicababa társaságában. Ha érted mire gondolok? - vigyorgott rám sokat mondóan.

- Mit szólnál hozzá, ha szereznék neked jegyet a holnapi meccsre? Akkor találkozhatnál a barátnőmmel, mert ő is ott lesz.

- Az szuper lenne. Két legyet ütnék egy csapásra - bólogatott elégedetten. - Benne vagyok.

- Oké, akkor a recepción hagyom neked a VIP belépődet. De egyre azért megkérlek - néztem rá komolyan. - Légyszíves ne legyél bunkó vele.

- Één? Úgy ismersz? - vigyorodott el megint. - Amúgy sem tudom, hogy hogy nézhet ki a csajszi, aki miatt újra papucsot húztál tesó - öklözött bele a vállamba röhögve.

- Nem nehéz eltéveszteni, mert gyönyörű és kedves és...

- Ennyi elég! - torkolt le Emis. - Ne folytasd, mert mindjárt viszont látom az ebédemet.

- Kapd be! - forgattam meg a szemeimet, miközben kinyitottam az autómat és a sporttáskámat behajítottam az anyósülésre. - Akkor holnap - öklöztem össze a barátommal búcsúzóul.

- Holnap - köszönt el ő is.

Megvártam, míg kihajt előttem a parkolóból, majd én is besoroltam a forgalomba. Gondolataim már a holnapi napon jártak. Csak reménykedni mertem, hogy Lexy ugyanúgy elbűvöli a barátomat, ahogy engem és a többieket is.