Forza Milan

79. fejezet

Lexy

- Ezt nem hiszem el! - túrt a hajába idegesen Roni. - Az nem volt les! - őrjöngött velem együtt, mikor Kaka szabályos gólját nem adta meg a bíró.

- Megszokhattuk volna már - húztam el a számat.

- EZT nem lehet megszokni - mutatott a pályára Vera, ahol az Inter játékosai folyamatos terror alatt tartották a Milánosokat. - Mattia már megint a földön van - nyögött fel olyan fájdalmasan, mintha neki rúgták volna szét a sípcsontját.

Erre a kijelentésre a szívem heves kalapálásba kezdett és árgus szemekkel figyeltem, ahogy ellátják a srácot az oldalvonal mellett.

- Te, az ott nem Damiano? - hajolt hozzám Réka és elmutatott a másik szektor felé.

- De - bólintottam. - Tudtam én, hogy utálni kell - nevettem el magam mikor megláttam a kék-fekete sálat a nyakában. - Ribik - szóltam hátra mindenkinek. - Azt hiszem meg kéne mutatni az ellenfél szurkolóinak, hogy hogyan is drukkolunk mi magyarok - kacsintottam rájuk, majd gyorsan megkerestem a telefonomban a Milán Sud néhány szurkolói rigmusát és megmutattam a többieknek is. A korláthoz lépkedtünk és egymásra néztünk.

- Mehet? - kérdeztem vigyorogva amire csak helyeslő bólogatásokat kaptam. - Egy, két, há... - számoltam vissza, majd belecsaptunk a lecsóba.

Sosteinamo la squadra piu forte
che il mondo ha visto
magico Milan vinci per noi
magico Milan...e magico Milan ole!
ora che il Milan e veramente forte
noi della Sud cantiamo insieme cosi... 
...E...O...O forza magico Milan E...O...O.....

Ed i colori che noi portiamo
sono la gloria
sono la gloria
Ed i colori che noi portiamo
sono la gloria
dei Rossone'
Forza Milan ole
Forza Milan ole'
Forza Milan ole ole ole
Milan! Milan! Milan!

Tőlünk zengett a VIP páholy, de mi nem bántuk. Apait, anyait beleadva ordítottuk a szöveget, itt-ott némi kivetni valót hagyva maga után, de szerintem azt senki nem hallotta. A hazai ultrák lentről a fejüket kapkodva néztek minket és hüvelykujjukat felmutatva jelezték a tetszésüket, majd ők is bekapcsolódtak az "éneklésbe". Úgy tűnt, az ellenfél figyelmét is felkeltettük, mert ők is mozgolódni kezdtek és próbáltak túl harsogni minket, de ez halott ügy volt részükről. Nem is értem hogy gondolhatták, hogy "otthon" saját közegünkben sikerülni fog nekik. A biztatásunk meghozta gyümölcsét, mert a harminckettedik percben Kaka végre betalált. Nevetve néztük, ahogy mindenki a nyakába ugrik. A félidőt jelentő sípszó után röhögve tántorogtunk ki a folyosóra, mert mindenkinek volt valami elintézni valója. Réka Zsoltival, Loloval és Ádival a büfébe ment, hogy valami rágcsálni valót vegyenek. Noncsi, Roni és én pedig megrohamoztuk a mosdót.

- Ez állati! - igazította meg a haját Vera. - Életemben nem szórakoztam még ilyen jól. Most már tuti, hogy egyszer kimegyek spanyolba és ott is megcsinálom ezt. Jössz velem? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze, de csak ha egy El Classicot nézünk meg - pislogtam rá a tükrön keresztül.

- Hülye vagy? Még jó hogy. Egy sima mezei meccsre már ki sem mennék - biggyesztette le az ajkát, de aztán elröhögte magát.

- Azt hiszem berekedtem - nyekergett mögöttünk Noncsi.

- Hogy mondod? - fordultunk felé széles vigyorral az arcunkon.

- Mondom, berekedtem - próbálkozott újra.

- Nem értem, mert be vagy rekedve - cukkoltam tovább.

- Elmész te tudod hova? - csapott a karomra a lány, de már ő is nevetett.

- Aú, kicsi a bors, de erős - simogattam a fájó végtagomat.