Forza Milan

26. fejezet

Stephan

El sem hiszem, hogy mikre rá nem veszem magam ez miatt a lány miatt. Most jöttünk ki edzésről, de már megint a kőröket futom. Mellettem Mattia is ezt teszi. Nem tudom, miért, de vonzza a szememet Lexy látványa, ahogy ott áll Lorenzo mellett és milliónyi érzelem olvasható le az arcáról. A szőke srác ölelgeti és puszilgatja, ami rohadtul nem tetszik. El fogom törni a kezét - morgolódom magamban. A puszi után pedig már a kiheréléséről szövök terveket. Tudom, hogy Lorenzo meleg, mégis idegesít, hogy ölelgeti a lányt, aki nekem tetszik.

Végeztünk a futással és a lányékhoz megyünk.

- Minden rendben? - néz rá Mattia, aki úgy látszik, szintén őt figyelte futás közben.

Imádom, mikor elpirul és annyira átlátszó ahogy próbálja elterelni magáról a figyelmet. Miután kiadja az újabb feladatokat, a két kicsi és Mattia elindulnak, hogy megcsinálják, míg én maradok. Lorenzo veszi a lapot és arrébb megy.

- Biztos minden oké? - állok elé, hogy jobban lássam az arcát, ami abban a pillanatban, ahogy a kezéért nyúlok, vérvörös lesz, majd hirtelen elfehéredik.

- Jól vagy? Úgy elsápadtál. - tartom őt erősen, mert aggódom érte, hogy elesik. Bár az is átsuhan az agyamon, hogy miattam van, de azért akkora egóm még nekem sincs, hogy ezt elhiggyem. Őrült ötletként végig simítok az arcán amitől megborzong. Soha életemben nem érintettem még ilyen puha bőrt. Teljesen belefeledkeznék az érzésbe, ha Medox nem rángatná meg és nem súgna neki valamit.

- Bocsi - néz felém sajnálkozva, kerülve a pillantásomat -, de fontos dolgunk akadt. Tudnál figyelni Dáriusra? - kérdezi.

- Persze - vágom rá azonnal, mert jelen pillanatban még a csillagokat is lehoznám neki, ha kérné.

- Elkísérlek - lép mellé Lorenzo és most kivételesen nem akarom megölni, mert aggódom a lányért és örülök, hogy nem egyedül megy. De még nem indul csak nézi az összefonódó kezünket, majd zavartan elhúzza tőlem. Elhagyatottnak érzem magam a közelsége, az érintése nélkül. Elgondolkodva nézek utánuk, amíg el nem tűnnek a mosdók felé. Hogy tudta ez a lány így elcsavarni a fejem?

- Munka van - teszi a vállamra De Sciglio a kezét.

Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon. Dárius már árgus szemekkel figyeli, hogy mi a következő feladat. Elmutogatjuk neki, hogy mi mit szoktunk csinálni az edzésen és meglepetésünkre simán leutánozza. Mattiával egymásra nézünk. Nagyon jó a srác. Eltérve a menetrendtől, kezembe fogom a labdát és rákacsintok.

- Gyere, vedd el! - teszem le a fűbe és vezetem a kapuig. Először nem érti, de aztán elmosolyodik és utánam indul. Néhány nehezebb cselt vetek be, amiket nem ismer, így nem is tud mit kezdeni velük. Aztán átváltok a közismertebbekre, mint például a biciklicsel. Még én is elámulok, amikor simán elveszi tőlem a labdát, majd ő kezd olyan mozdulatokba, amik nekem nem ismerősek. Égő, e alig tudom elvenni tőle a lasztit. Mattia csak röhög rajtam.

- Annyira nagy a pofád, akkor gyere és próbáld meg te - csattanok fel mérgesen, mert kicsit frusztrál, hogy nem bírok egy tizenhárom évessel. De Sciglio mellénk lép és nevetve néz rám.

- Figyelj és tanulj - mondja majd a fiúhoz lép, aki egy csodaszép esernyőcsellel ajándékozza meg Mattiát, aki tátott szájjal néz a kiskrapekra.

- Én figyelek - nevetek fel arca láttán és jól esik a tudat, hogy nem csak engem alázott le a srác.

- Én is akarok! - szalad el mellettem a kis vörös hajú és hátrapillantva látom, hogy Lexyék végre visszaértek és a lány már sokkal jobb színben van.