Forza Milan

36. fejezet

Lorenzo

Ahogy néztem Lexy szomorú arcát, rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy a barátom a bizonytalansága miatt boldogtalan legyen.

- Megígértem anyáéknak, hogy segítek nekik a kávézóban - füllentettem és közben felálltam a lány mellől.

- Már mész is? - nézett rám meglepődve.

- Muszáj, de ha végeztem visszajövök.

- Ne segítsek? Ketten hamarabb végeznénk - kérdezte reménykedve.

- Kösz, de nem kell - szabadkoztam és éreztem, ha nem indulok el, akkor rájön, hogy csak kamuzok.

- Hát jó - vonta meg a vállát. - Addig foglalkozom egy kicsit a blogommal.

Adtam egy puszit az arcára és már le is léptem. Siettem ahogy csak tudtam, amíg még éreztem magamban annyi bátorságot, hogy a focista elé álljak.

A házunktól nem messze, az új lakóparkhoz vettem az irányt. Tudtam, hogy ott lakik a Stephan, hiszen én is rajongója voltam a csapatnak, így minden fontos információ a birtokomban volt. Idegesen nyomtam meg a csengőt és vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Amikor ez megtörtént, azonnal letámadtam az ott állót.

- Ö...Ciao! - köszönt döbbenten.

- Ciao, Fáraó! Beszélnünk kell! - toltam el az utamból és határozottnak tűnő léptekkel megindultam a lakás belseje felé. Pár méter után a konyhában találtam magam, ahol legnagyobb megdöbbenésemre ott ült Kaká és egy idegen nő. Bár ahogy jobban megnéztem, mintha ismerős lett volna az újságokból. Ahogy beléptem, kíváncsian fordultak felém.

- Szia Lorenzo! - mosolyodott el a brazil. - Sabri, bemutatom neked Lexy legjobb barátját - nézett a nőre, aki furcsán méregetni kezdett.

- Lorenzo Cassano - nyújtottam neki kezet, amit elfogadott és ő is bemutatkozott.

- Sabri El Shaarawy.

Tehát ezért volt ismerős, ő Stephan anyukája.

- Látom, megismerkedtetek - ért utol a Fáraó.

- Igen - bólintott a nő.

- Minek köszönhetem a látogatásodat? - nézett rám kérdőn Stephan, mire a többiek is kíváncsian fordultak felém.

- Ö...hát...szóval - kezdtem nyökögni, mert a bátorságom egy pillanat alatt elszállt, mikor rájöttem, hogy nem vagyunk egyedül.

- Lexyvel van gond? Ugye nem történt baja? - pislogott rám ijedten a srác.

- Semmi baja - vigyorodtam el a reakciója láttán, ami elárulta, hogy nem csak hülyíti a barátomat, hanem érez is iránta valamit. - Legalább is az előbb még jól volt, mikor otthagytam az ágyán.

- Az ágyán? - emelte fel a szemöldökét a nő.

- Anya! - forgatta meg a szemeit Stephan. - Lolo meleg - közölte vele úgy, mintha csak azt mondaná, hogy esik az eső.

- Ó - lepődött meg a megszólított és az arca máris barátságosabb lett felém. - Ne haragudj, de én azt hittem...

- Mit, hogy Lexy engem hülyít, miközben egy másik srác bújik ki mellőle az ágyból? - kérdezte mérgesen a fiú.

- Nyugi kölyök - szólt rá Kaká. - El kell ismerned, hogy elég kétértelmű volt, amit Lorenzo mondott.

- Igaz - higgadt le egy pillanat alatt. - Bocs anya.

- Én is elnézést kérek, ha ennyire félre érthető voltam - néztem rájuk.

- Semmi gond, de mond már, hogy miért jöttél, mert az ajtóban azt mondtad, beszélnünk kell - nyomta meg az utolsó szót.