Forza Milan

78. fejezet

Lexy

A recepciónál azonnal a kezembe nyomták a jegyeinket, majd azokat felmutatva már bent is találtuk magunkat a folyosókon.

- Anyám, - sóhajtott fel Roni - ez kurva jól néz ki. Gondolod a Camp Nou is ekkora? - nézett szét elvarázsolva.

- Szerintem sokkal kisebb - nevettem fel gonoszul. - Tudod, a törpéknek nem kell ekkora hodály - kacsintottam rá, majd futni kezdtem, mert a barátnőm gyilkos tekintettel megindult felém.

- Ez vért kíván! - kiáltott utánam és üldözőbe vett.

Egymást kicselezve, röhögve rohangásztunk az oszlopok közt, amit a többiek unott fejjel néztek. Hozzá voltak szokva az idióta megnyilvánulásainkhoz.

- Hopp-hopp-hopp - mondta valaki akibe beleütköztem az egyik kanyarnál, és hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat, ő a karjait körém fonta.

- Bocsánat - pirultam el és felnéztem az engem tartó férfira. - Mattia - ejtettem ki suttogva a nevét és a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Ciao - mosolygott rám halványan, a szemeiben furcsa érzelmi kavalkáddal.

Régóta nem beszéltünk, így mindkettőnket hirtelen ért ez a találkozás. Egy pillanatra elvesztünk egymás tekintetébe, ahonnan egy erőteljes torok köszörülés rántott vissza.

- Lexy? - hallottam meg Vera kérdő hangját, ami megtörte a köztünk lévő kapcsolatot.

- Öhm - léptem hátrébb zavartan. Fejemet a barátaim felé fordítottam, akik értetlenül pislogtak rám. - Ő itt Mattia De Sciglio, ez a csipet csapat pedig - mutattam Zsoltiékra - a barátaim Magyarországról.

- Sziasztok - köszönt kedvesen.

- Ciao - jött a halk válasz, amin elmosolyodtam. Hova lett az előbb még akkora pofájuk?

- Én azt hiszem jobb, ha megyek - emelte megint rám a tekintetét a hátvéd.

- Igen - bólintottam önkéntelenül, de a szemeimet nem tudtam elszakítani a fiú szomorú arcáról.

- Jó volt látni - húzta mosolyra a száját, amitől a szívem lambadázni kezdett.

- Téged is - viszonoztam a gesztust, majd sokáig néztem a távolodó alak után.

- Hey, mesélj csak! - rohantak le azonnal a barátaim. Lolo és Ádi csak tisztes távolból figyelték, ahogy aprólékosan kifaggatnak az inkvizítoraim.

- Mit? - tettem az ártatlant, de nem jött be.

- Először is, ez AZ a Mattia volt? - kérdezte Zsolti.

- Hülye - torkolta le Noncsi. - Naná, hogy ő volt. Nem láttad, hogy hogy néztek egymásra?

- Édesem, ha neked nem kell, én bevállalom - emelgette a szemöldökét Roni.

- Te csak maradj a testnevelők gyöngyénél - mordultam rá.

- Óhóhó, ez úgy hangzott, mintha féltékeny lennél? - vigyorodott el Réka.

- Nem vagyok - csattantam fel idegesen, de valahol belül be kellett vallanom magamnak, hogy felkavart a találkozás.

- Oké, szerintem most ezt ne firtassuk, mert lassan kezdődik a meccs és a herceged nem tud szerencse puszi nélkül pályára lépni - érkezett a megmentésemre Lorenzo. Hálásan pislogtam rá, de tudtam, hogy otthon el kell majd magyaráznom a viselkedésem okát a többieknek.

- Hova megyünk? - nézelődött Zsolti kíváncsian, miután elindultam az öltözők felé és ők követtek.

- Mindjárt megtudod - kacsintottam rá, majd befordultam a megszokott sarkon és szembe találtam magam egy csapat piros-feketébe öltözött focistával.