Forza Milan

82. fejezet

Lexy

Nem tudom meddig tartott az út, mert végig nevettük a barátaimmal és persze Stephannal, aki már egész jól megszokta Réka hadarását, Roni szarkazmusát, Noncsi beszólogatásait és jókat derült Zsolti semmihez sem hasonlítható nevetésén. Annyira elmerültünk a régi sztorik felemlegetésében, hogy csak azt vettük észre, hogy az autó magállt alattunk.

- Megérkeztünk - nyitódott ki az ajtónk és mi a jókedvtől dülöngélve kiléptünk rajta.

- Wáó - esett le az állunk, mikor megláttuk a rengeteg neon fénnyel kivilágított klubot.

- Gyertek - fogott kézen a barátom és elindult a bejárat felé, ahol lepacsizott a biztonsági őrrel, aki mosolyogva engedett be minket a zenétől hangos helyre. Megszeppenve követtük a focistát a terem egyik végébe, ahol már többen is ültek a csapatból.

- Ciao - köszöntünk mindenkinek, majd leültünk az üres helyekre. Ha azt gondoltam, hogy a barátaim feszélyezve fogják magukat érezni, akkor baromi nagyot tévedtem. Néhány perc múlva Noncsi már Rami bókjaitól pirult, Roni Abbiatival cserélt eszmét a legjobb foci klubokról míg Zsolti Mexessel az olasz nyelv nehézségeit beszélte meg. Vigyorogva néztem a kis csapatunkat.

- Jól érzed magad? - bújt hozzám Stephan és egy puszit nyomott a számra.

- Igen - bólintottam miközben rávigyorogtam a velem szemben minket kukkoló Rékára.

- Hozzak valamit inni nekik? - kérdezte halkan a focista.

- Nem hiszem, hogy be akarnának rúgni - ráztam meg nemlegesen a fejemet.

- Vannak olyan koktélok is, amik alig tartalmaznak alkoholt - nézett rám pimaszul a barátom. - Tudod mit? Meglepem őket és téged is - állt fel mellőlem és mielőtt szólhattam volna neki, már el is tűnt a tömegben.

- Nem szeretem a meglepetéseket - morogtam magam elé.

- Na mi újság Kicsilány? - huppant le mellém a szabadon maradt helyre Ricky. - Hová lett a lovagod?

- Arra megtalálod - mutattam a bár felé az ujjammal.

- Itt mert hagyni egyedül? - nevetett továbbra is a már nem szomjas csapatkapitány. - Akkor most kihasználom az alkalmat és elrabollak - fogta meg a kezemet és magával húzott a tömegbe.

- Hova viszel? - próbáltam túl kiabálni a minket körül vevő zajt.

- Csak táncolni - állt meg a terem közepén és mozogni kezdett. Mulatságos figurákat vetett be és bármennyire is nem akartam, ott ragadtam vele és én is hülyéskedni kezdtem. Rengeteget táncoltunk és még többet nevettünk. Kifáradva és leizzadva tértünk vissza az asztalunkhoz, ahol már szintén jó hangulat uralkodott, köszönhetően a kiürült poharaknak.

- Megjöttek a szökevények! - kiáltott fel Roni, csillogó szemekkel.

- Látom nem unatkoztatok - ültem le a párom mellé, aki azonnal magához húzott és a számra tapadt. Nyelvén éreztem az alkohol ízét, de egyáltalán nem zavart. Forró csókunkat a többiek röhögése és beszólogatása szakította meg. Ködös tekintettel néztünk a másik szemébe.

- Ó,ó - hallottuk meg Mexes kötekedő hangját. - Menjetek szobára szerelmesek!

- Bekaphatod Phil - mutattam be neki a középső ujjammal, majd belekortyoltam a sajátomnak gondolt színes koktélba. - Hmm, mi a neve ennek? - forgattam meg a poharat elismerően.

- Zombie - jött a tömör válasz Rékától. - Én választottam - húzta ki magát büszkén.

- És mi van benne?