Forza Milan

19. fejezet

Stephan

Néztem a kipirult arcát, csillogó szemét ahogy szurkol a csapatomért. Ricky mosolygott rajta, de közben kíváncsi tekintettel méregetett engem. Félidőben Lexy elment a mosdóba és éreztem, hogy Riccardo szemében most jött el az idő a kérdezésre.

- Ki vele? - sóhajtottam fel. - Mit akarsz tudni?

- Mióta vagy beleesve a csajba? - tért rögtön a tárgyra és nekem elkerekedtek a szemeim.

- Mi van? - értetlenkedtem.

- Stephan, a hülye is látja rajtad, hogy érzel valamit iránta.

- Csúcs - masszíroztam meg a homlokom. - Tényleg ennyire látszik?

Montolivo csak vigyorogva bólogatott.

- Szikrázik köztetek a levegő, és szerintem neki is bejössz.

- Nem hiszem - csóváltam meg a fejem. - Hallottad, azt mondta csak haverok vagyunk. Szerintem neki Mattia jön be, ahogy De Sciglionak is Lexy.

- Baszd meg! Mattia is képben van? - kérdezte, mire rábólintottam. - Az gáz. Nagy hóhányó a kölyök és ha valamit akar, akkor azt meg is szerzi.

- Hurrá! - dőltem hátra a székemen. - Ettől jobban kéne éreznem magam?

- Nem, én csak vázoltam a helyzeted. Amúgy honnan ismeritek?

Pár mondatban elmeséltem neki, hogyan csöppent az életünkbe a lány.

- Mik nem történnek, míg nem vagyok itt? - csóválta nevetve a fejét. - Amúgy szerintem aranyos kiscsaj, csak nekem túl fiatal. Tényleg, mennyi idős?

- Ne akard tudni - vigyorogtam. - Maradjunk annyiban, hogy még büntetnek érte.

- Azt a kurva! - dülledtek ki a szemei. - Ti nem vagytok komplettek! - csattant fel, mire csitítani kezdtem.

- Halkabban, nem kell mindenkinek tudni, hogy miről beszélünk.

- Jó, bocs - vett vissza a hangerőből. - Csak meglepett, hogy ilyen szemtelenül fiatal. De azért szeretném tudni, hogy mennyire is?

- Augusztusban lesz 17 - nyögtem ki a Mattiától szerzett információt.

- Huh, az már nem is olyan rossz. Azt hittem, vészesebb a helyzet.

- Ne nézzél már pedofilnak? - vetettem rá egy lenéző pillantást.

- Jól van na! - nevette el magát.

Ezt a pillanatot választotta a lány, hogy visszatérjen hozzánk. Kezében egy-egy poharat tartott és a kezünkbe nyomta azt.

- Mi nem ihatunk cukros üdítőt - kezdtem magyarázkodásba.

- Tudom - mosolyodott el. - Beszéltem a büfés nénivel, és ő mondta, hogy ezt az energia italt ihatjátok, mert Allegri ezt engedélyezi.

Elképedve néztünk rá.

- Most mi van? - pirult el. - Olvastam valahol, hogy minden csapatnál meg vannak az ilyen házi rigolyák - vonta meg a vállát.

- Te egy angyal vagy, köszönöm - vigyorgott rá Ricky, mint a tejbetök. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ilyenkor már nem kislány?

Megkezdődött a második félidő és mi egyre nagyobb ámulattal hallgattuk Lexy monológjait, zsörtölődését.

- Ezt most miért kellett? - csattant fel az egyik cserénél. - Azért, mert 1-0-ra vezetünk, még nem kéne lehozni a csatárt és helyette berakni egy védőt. Pont ilyenkor kéne még jobban támadni az ellenfelet, nem pedig védekező módba állni. Ez a legnagyobb hülyeség - puffogott.