Forza Milan

47. fejezet

Lexy

Miután Lolo elment, Stephan felhívott, hogy sajnálja, de ma nem tudunk találkozni, mert Allegri bekeményített a hétvégi Barcelona meccs miatt. Valahol nem is bántam, hogy így alakult, mert több időm maradt gondolkodni. Kitakarítottam a házat és elvégeztem a hűtőre kiragasztott listát, majd felmentem a szobámba és végig dőltem az ágyon, hogy agyalhassak. Jó tíz perc múlva sem jutottam semmire. A szívem és az eszem veszekedtek egymással, de mindketten egyforma erősek voltak. A hatalmas csend is idegesített, amit az öcséim hiánya okozott. Utolsó mentsvárként bekapcsoltam a gépemet és beléptem a facebook fiókomba. Töméntelen üzenet várt a barátaimtól, amitől elszégyelltem magam. Időm sem volt akár egyet is megnyitni, mert már fel is ugrott egyszerre három chat ablak.

- Élsz még?

- Mi van veled?

- Hálátlan dög! - olvastam el az üzeneteket és gyorsan válaszoltam rájuk,

- Itt vagyok, megvagyok. Csak nem hiányoztam? - próbáltam viccesre venni a figurát, hátha úgy megúszom a lecseszést, de nem jött össze.

- SKYPE! MOST! - virított előttem hatalmas piros betűkkel Roni üzenete, amiből már sejtettem, hogy tényleg mérgesek rám.

Amíg vártam, hogy a gépem kapcsolódjon az ingyenes vonalhoz azon gondolkodtam, hogy milyen kifogást találjak arra, hogy nem kerestem őket eddig.

Megszólalt a jól ismert hang és én görcsbe rándult gyomorral, bűnbánó pofával nyomtam rá az elfogadás gombra.

- Hogy a meggyfa dűljön rád! - hallottam meg elsőnek barátnőm jellegzetes mondását. - Hogy a ló rúgjon meg - folytatta volna, de közbe szóltam.

- Neked is szia Roni - integettem a kamerába és próbáltam a legcukibb nézésemet felvenni.

- Hiába pislogsz, mint a leveli béka, akkor is haragszunk rád - közölte mogorván Zsolti.

- Ne haragudjatok! Annyi minden történt, hogy teljesen elfelejtettem írni nektek - kezdtem a bocsánat kérést.

- Na szép! - ráncolta össze a szemöldökét Roni. - Mi itt kiaggódjuk a lelkünket is érte, ő meg csak simán a pofánkba vágja, hogy "jaj annyi minden történt" - nyávogott.

- Nem volt szép, hogy tudatlanságban hagytál minket - nézett rám komoly tekintettel Réka. - Szerinted mi nem izgultunk, hogy mi van veled, veletek? Tényleg most akkor mi van? - vigyorodott el a végére. Őt volt a legkönnyebb megbékítenem.

Felnevettem, mert a másik két jómadár arcán is látszott, hogy feszülten várják a válaszom. Eljátszottam a gondolattal, hogy szívatom őket egy kicsit, de nem akartam még jobban kihúzni a gyufát, így válaszoltam.

- Összejöttünk.

- Tudtam! - csapott az asztalára Roni, amitől kamerája felborult. - Bassza meg! - hallottuk a hangját, de vigyorgó fejét csak egy kicsit később pillantottuk meg, amikor is felemelte a szerkentyűt és tök közelről belenézett. - Kukucs!

- Hát te teljesen hülye vagy - állapította meg Zsolti rezignált hangon.

- Kikérem magamnak - vigyorgott rám a barátnőm, amitől nekem hatalmas kavicsok gördültek le a szívemről. Végre ő is kezdett felengedni. Az egyetlen fiúra néztem, aki még mindig szigorú arcot vágva figyelt engem.

- Lófasz a seggedbe - közölte, majd felnevetett. - Ez nem ér, rád nem lehet haragudni.

- Tudom - vontam meg a vállam boldogan.